Bor és más

Nem is tudom, pontosan hol kezdjem? Miről szeretnél beszélgetni?

Ebben a kis borkereskedésben dolgozom, mint üzletvezető.

18 évig vezettem a Fakalapács borozót miután leszereltem, mert előtte a rendőrségnél is voltam. Majd 2009-ben egy válást követően osztottam, szoroztam, végül mikor sikerült eladni a borozót, vettem egy vattacukorgépet.

Többször kitelepültünk május 1-én, gyermeknapkor a borozóval a Ligetbe. Ott gulyást főztünk meg meleg ételt, és olyan rosszul esett, hogy 2 éven keresztül mindig csak buktam rajta.

Hát elmosott az eső. De persze ettől a területet, az embereket, a teamet ki kellett fizetnem. És akkor láttam ott egy vattacukrost. Egy romát. Érted? Ott volt mellettem és az állandóan pörgette a gépét. Meg keresett annyit – amíg én buktam -, hogy csak na. Hát mondom én ezt nem hiszem el. Szóval mikor a Fakalapácsot eladtuk, elváltam és kitaláltam, hogy veszek egy gépet, lemegyek a Balatonra és csilliárdosként fogok hazajönni.

Semmi. Lent voltam 2 évig. Egyszer Lellén a szabad strandon. Na de ott volt 6 vattacukros. Úgyhogy azok a számítások, amiket én szerettem volna, nem igazán jöttek be. Annyi előnyöm volt az egészből, hogy szabad levegőn voltam, akkor ugrottam a Balatonba, amikor akartam. Munka is volt meg nyaralás is a 18 év után.

Szerettem volna egy kávézót nyitni Angliában. Két hónapot kint is voltam, utazgattam, felmentem egészen a sherwoodi erdőig, hátha jön a Robin a válás után, de nem jött. Végül a kávézóról is lemondtam különböző okok miatt.

Volt valami nagyon pozitív vagy negatív dolog, ami veled történt amíg kint voltál?

Rengeteg magyarral találkoztam, aki kint élt, és ami furcsa volt, hogy nagyon sokan egyszerűen nem akartak megszólalni magyarul, ráadásul némelyik olyan rosszindulatú is volt. Emlékszem régen, Aszódon kiültek az emberek, beszélgettek, most meg már azért is szól a szomszéd, ha disznót tartasz, mert büdös. Hát büdös. Én nem tudom, hogy merre visz ez a világ és hogy mi merre tartunk, de én úgy szeretném, ha visszajönne az az idő, hogy csak kezet fogunk és megegyezünk.

Igen, utána munkanélkülin voltam, majd csináltam egy szekszárdi borkimérést itt a nagyenyedi utcában. Egy idő után viszont felszámolásra került. Nem sokkal utána elnyertünk egy önkormányzati pályázatot az öcsémmel, és megcsináltuk ezt a kis üzletet.

Így van. Kellett valami kiegészítőnek a borkereskedés mellett. Tetszik benne az, hogy végre kiszabadultam Budáról. Szeretem azt a nyüzsgést, ami ott van, meg azt, hogy azért nem szakadsz bele a munkába. Oda kell figyelni, hogy normálisan add ki a blokkot és kész. Megnézed a retyit, hogy tiszta vagy nem, én meg azért hozzá voltam szokva ehhez a kocsmában.

Van egy kisebb társaság, akikkel néha össze szoktunk gyűlni itt a Szómában. Van közöttük fizikus, aki a Műszaki Egyetemen docens, bírósági végrehajtó, politikus. Na ők szokták mondani, hogy milyen szép életpálya is az enyém: hadnagyból lett kocsmatulajdonos, majd WC-s néni, és ezen szoktak itt viccelődni.

Hát hogy gyerekek, a pénznek nincsen szaga. Úgyhogy felveszem a gumikesztyűt, lemegyek és kész. Hogyha a disznót le tudom szúrni, akkor ezt is meg tudom csinálni. A másik az, hogy nekem alap, hogy nem nézek le senkit. Ha valaki velem paraszt, én is paraszt leszek vele. Erre szoktam még azt mondani, hogy a személyességem én vagyok, a viselkedésem pedig attól függ, hogy te ki vagy.

Igen. Ott kezdetben bűnügyes voltam, aztán a rendszerváltás idején sokan jöttek-mentek, nagyon bizonytalan volt az egész és én már nem is nagyon akartam ott dolgozni. Már fiatalon sem érdekelt, hogy engedélyt kellett kérni arra, hogy megszólaljak, meg hogy vigyázzban kellett állni. De dolgoztam a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnökségén is.

Fiatal korom óta egy lázadó típus vagyok és mindig is nagyobb volt a pofám, mint kellett volna. Egyszer a párttitkár pártfegyelmit akart nekem adni, pedig én sohasem voltam párttag. Kérdeztem, hogy “Mi közöm nekem a párthoz???”. Azt mondta, hogy ez egy fegyveres testület, így megy. Mire én felkaptam a hamutartót és fejbe akartam vágni, de elhajolt. Utána nem akarta aláírni a beiskolázási papíromat. Ekkor szereltem le, mert abban az időben ha kirúgtak volna, utána sehová sem vettek volna fel.

A Rendőrtiszti Főiskolára vagy a jogi egyetemre. A jogi egyetemen el is végeztem egy évet, de végül otthagytam. Aztán utána elvégeztem még munka mellett a PSZF-t. Töltök még valamit neked egy pohárral. Mit szeretnél?

Ez jó kérdés, nem tudom. Azért nekem egy elég nehéz gyerekkorom volt, a szüleim házassága rossz példaként volt előttem. Talán túlkompenzáltam azzal, hogy csak addig kellett nekem egy férfi, amíg ő azt a zenét játszotta, amit én akartam. Én úgy szoktam mondani; volt mindenféle férjem: fekete, fehér, igen, nem.

Igen, az ötödik.

Még amikor a Fakalapácsban dolgoztam jártak be fekete főiskolás fiúk is. Az egyikükön keresztül ismertem meg Silát. 8 hónapig kitartóan udvarolt, aztán összejöttünk, végül hozzá mentem feleségül. Mert tudod az tetszett benne, hogy olyan más. Meg volt ebben egy segítő szándék is. Sokszor panaszkodott, hogy már 8-9 éve elhozták ide őt focizni, de hogy azóta sem sikerült semmit sem kapnia. Akkor azt mondtam: majd én hozzád megyek és mindent megkapsz.

Hát olyan szélhámos volt öregem! Csak az edzés, alvás, nőzés ment, dolgozni nem akart. Meg csinált nekem olyan telefonszámlákat, amikor a családdal hablatyolt Afrikába, hogy csak na. Aztán a válás is nagy show volt. Oda már az új barátnővel jött, aki még terhes is volt ráadásul. Szóval sietett.

Tudod, én mindig is nőügy miatt váltam el, nem leszek a 3.személy senkinek soha. És próbáltam magamban keresni a hibát, mert azért 5 férj az csak minősít valamit. De soha nem tudtam megérteni, hogy mi az, amit rosszul csinálok. Iszonyú tiszta vagyok, állítólag k#ßva jól főzök és hozzá kell tennem, hogy azért én mindig is egy szép nő voltam. 49 éves koromban volt egy pajzsmirigyműtétem, azóta sajnos meghíztam, de előtte még a nők is megfordultak utánam az utcán.

Az a helyzet, hogy nagyon kitolódtak a korok. Az én időmben, ha egy lány 18 éves koráig nem ment férjhez, az szégyen volt. Manapság ez teljesen máshogy megy. Ahogyan a nő fogalma is mást jelentett akkor. A szüleim sosem váltak el, mert hogy majd mit szól a falu. Az én elméletem az, hogyha 16-szor megyek férjhez és a 16-ik sem jó, akkor is el fogok válni. És persze ott van ez a nagy emancipáltság is. Mindenkinek csak a karrier a fontos. Persze az őskorba sem szeretnék visszamenni. Az ötödik férjem által azért beleláttam, hogy milyen is ott a nők élete. Hát na, engem ott aztán tényleg megköveznének… Visszatérve arra, ha a férfinak lenne olyan munkája ebben az országban, amivel a családfenntartó szerepét újfent meg tudná teremteni, akkor a nőnek nem kellene elmenni dolgoznia, csak ha önszántából akarna. Viszont ha ezt nem tudja, a nő munkát vállal, és ott adódhatnak lehetőségek. Ez egy elég nagy társadalmi probléma szerintem. Mindazonáltal a házasságnál eddig még nem találtak ki jobb intézményt, de azt azért hozzátenném, hogy jó dolog a házasság, de nem mindenáron.

Olyan ember vagyok, aki nem igazán hagyja magát, talán a kocsmai életemből is kifolyólag. A helyeken, ahol dolgoztam, sosem voltam az a Barbie babás kisasszony. Aztán ha valaki szórakozott, keményen oda kellett állni. Hiába voltak többnyire férfi vendégek, hát szétnyíltak előttem, mikor kirángattam a pasit a kocsmából – egyik sem mondta, hogy Éva add már ide, mert nehéz neked. Ha nem álltál ki magadért, nem állt ki érted senki.

Ó, nem csak láncot, van bicska is. Nézd! (Éva hirtelen előkapja a szekrényből a táskáját és lelkesen kipakolja elém a felszerelését) Mikor hazajövök, ez mindig a zsebemben van – mutat a láncra-, meg amúgy is a kulcscsomóm is ezen van. Ha valaki meg akar támadni, ezzel pofán vágom, jól megszédül, aztán elintézem. Próbálok én tisztességes életet élni…de nézd, van lámpám is!

(Nevet) Egyébként régebben shotokanban is edzősködtem, 6-9 éveseket tanítottam. De komolyan mondom, én két évig csak arra tanítanám a nőket, hogy hogyan tudják magukat megvédeni. Nem kötelet kell, hogy másszon. Hol fog ő valaha is kötelet mászni?! Verekedjen. Tudja magát megvédeni. És hidd el, még talán annyi agresszió sem lenne, mert mindenkiben benne lenne az, hogy inkább nem kötekszik a másikkal, mert mi van, ha az akkorát lekever neki, hogy magához sem tér.

Igen, szokott is jönni, csak már másfél éve nem láttam, mert börtönben ült. Na, ő is egy érdekes fazon, övé az egyik legnagyobb bauxitbánya az országban. Tényleg nagyon sokféle ember megfordul itt. Főként munka után szoktak jönni. 5 óra után mindig megnő a forgalom. Na nézd, ő meg az a fizikus, akiről meséltem, hogy az egyetemen tanít.