Hogyan lehet hatékonyabban jótanácsot adni?

A viselkedésváltozás transzteoretikus modellje

Szabó Luca
2021. március 1. 

Sokunkkal előfordult már, hogy rá szerettük volna venni egy társunkat egy általunk helyesnek tartott viselkedésre – legyen szó akár egy orvos-beteg találkozás során a dohányzásról való leszoktatásról, vagy akár szüleink rábeszéléséről az egészséges táplálkozásra. Azonban néha olyan, mintha csak a falnak beszélnénk, társunkról szinte minden lepereg, amit mondunk neki, olyan, mintha nem is értene minket. Mi állhat ennek a hátterében?

Két pszichológus, Prochaska és DiClemente 1982-ben leírtak egy modellt, amely segítségével megjósolható, hogy egy személy mikor és hogyan változtatja meg a viselkedését. Céljuk volt, hogy megértsék és megmagyarázzák az emberek viselkedésváltozását, ehhez a klinikai pszichológia elméleteit összegezték. Emiatt modelljüket elméleteken átívelő, azaz transzteoretikus modellnek nevezik.

A modell hat stádiumra bontja a viselkedésváltozást. Ha meg szeretnénk változtatni egy társunk viselkedését, akkor a feladatunk, hogy előbb felismerjük, hogy az illető éppen melyik stádiumban van, majd ennek megfelelően különböző megközelítéseken érdemes gondolkodni a siker elérése érdekében. Lássuk a hat stádiumot!

1. Fontolgatás előtti szakasz: Aki ebben a stádiumban van, számára a változás nem tűnik szükségesnek. Ennek oka lehet, hogy nem tudja, hogy bizonyos viselkedései problematikusak lehetnek, de a háttérben az is állhat, hogy korábban már próbált változtatni, azonban kudarcot vallott. Ebben a stádiumban tanácsok megfogalmazása helyett a problématudat kialakítására kell törekednünk. Vegyünk egy példát: cukorbeteg ismerősünk nem tartja az előírt diétát, a helyes táplálkozásra szeretnénk őt rábeszélni. Valószínűleg tudja, hogy diétáznia kellene (az orvosoknak a diagnózis közlésekor erre fel kell hívniuk a figyelmet), azonban sokkal kényelmesebb számára megszokott étrendje, nem szeretne többet költeni egészségesebb hozzávalókra, valamint szeret sütit sütni a barátainak. Sokkal több ellenérve van, mint pro érve a diétát tekintve. Tehát amit tehetünk: pro érvek gyűjtése számára, melyeket lehetőleg személyesre szabunk. Például, ha ez az ismerősünk szeret olvasni, akkor érdemes elmondani neki, hogy a diétának köszönhetően a közelre (könyvoldalra) tekintés jelentősen javulni fog, és sokkal kevésbé lesz kitéve a vaksághoz vezető retinakárosodásoknak, amelynek legjelentősebb kockázati faktora a táplálkozásból eredő ingadozó vércukorszint.

2. Fontolgatás: A következő stádium a fontolgatás: ilyenkor a pro és kontra érvek közel egyensúlyba kerülnek. Ilyenkor még mindig nem tűnik úgy, hogy fentebb említett ismerősünk bele fog kezdeni a diétába, könnyen lehet, hogy évekig ebbe az ambivalens állapotba reked. Ekkor a kezdést akadályozó problémák beazonosításával, és azokra való megoldás keresésével lehetünk segítségére. Például, szedjünk össze neki egészséges recepteket, mutassuk meg neki, hol és mit érdemes vásárolnia. Ezzel a változás melletti elköteleződést segítjük elő.

3. Felkészülés: A felkészülés stádiumában már megteszi a kezdő lépéseket a viselkedésváltozás felé: például recepteskönyvet vásárol, tervezi, hogy dietetikustól kér szakszerű segítséget, valamint elkezdi hanyagolni a magas cukortartalmú üdítőket és ételeket. Ilyenkor nagyon fontos, hogy megerősítsük, hogy jó felé indul. Hasznos lehet, ha minél több emberrel megosztja például az egészséges sütikről készült képeket, ezzel is még elkötelezettebb és motiváltabb lesz a diéta hosszútávú betartása iránt.

4. Cselekvés: Cselekvéskor ismerősünk már diétázik, már megváltoztatta a viselkedését, azonban ez még kevesebb, mint 1 hónapja tart. Amire ilyenkor szüksége van, az az elismerés, támogatás, amelyet rendszeres érdeklődéssel és a diétáról való beszélgetéssel érhetünk el. Minél több sikerélménye van ebben a stádiumban, annál nagyobb valószínűséggel tud lépni a következő stádiumba.

5. Fenntartás: Társunk a fenntartás stádiumában van, ha már legalább 6 hónapja tartja a helyes viselkedést, a diétát. Ilyenkor az elért eleredmények miatt dicsérjük meg! Támogassuk az esetleges botlások elkerülésében (például egy szülinapi összejövetel előtt mondjuk meg neki, hogy nyugodtan szóljon a házigazdának, hogy ő cukorbetegség miatt diétázik, ez egyáltalán nem kellemetlen indok, hogy ne egyen a nagyon cukros tortából, sőt lehet, hogy így a többiek számára is egészséges finomság fog készülni). Természetesen nem tragédia egy-egy hiba, érdemes átbeszélni, hogy a jövőben hogyan lehet ezeket elkerülni. Ha szükséges, akkor a kezdetben kialakított terveken módosítsunk! Ideális esetben a fenntartás az utolsó fázis.

6. Visszaesés: Legnagyobb igyekezünk ellenére is előfordulhat, hogy társunk újból a helytelen viselkedésmintázatot gyakorolja. Ilyenkor attól függőben, hogy melyik stádiumba „esett vissza”, folytathatjuk terelgetését a helyes viselkedés irányába. A viselkedésváltoztatás egy tanulási folyamat, bárkivel elfordulhat, hogy hibázik benne. Motivációként érdemes összegyűjteni a megélt pozitív tapasztalatokat, valamint a magát a hibát is egy olyan eseménynek felfogni, amelyből tanulni tudunk.

Összességében, a transzteoretikus modell mindennapi, illetve a pszichológiai, orvosi gyakorlatban történő alkalmazása a megfelelő stádium felismerésével és az ahhoz történő alkalmazkodással sokkal hatékonyabb viselkedésváltozást eredményez, mint a hagyományos tanácsadás. (Ezt számos tanulmányban leírták.) A modell egyik nagy előnye, hogy bárkire alkalmazható, és segítségével nemcsak a „fogékony”, motivált emberek indulnak el a viselkedésváltozás útján.

Források:

• Prochaska, J. O., & DiClemente, C. C. (1982). Transtheoretical therapy: Toward a more integrative model of change. Psychotherapy: Theory, Research & Practice, 19(3), 276–288. 
• Czeglédi, E. “A viselkedésváltozás transzteoretikus modelljének alkalmazási lehetõségei az elhízás kezelésében” Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 13 (2012) 4, 411—434
• Pilling János: Orvosi kommunikáció Medicina Könyvkiadó (2008)