Idén május 7 és 9-e között került sor a TDK-s hallgatók és fiatal orvosok számára évente megrendezett nemzetközi konferenciára.
A kardiológia szekció győztesével, Matlakovics Balázzsal készült riport:
Idén május 7 és 9-e között került sor a TDK-s hallgatók és fiatal orvosok számára évente megrendezett nemzetközi konferenciára (17th International Student Scientific Conference for Students and Young Doctors) a gdanski egyetemen. A rendezvény kardiológiai szekciójában egyetemünk V. éves hallgatója, Matlakovics Balázs nyerte el az első díjat. Őt kérdeztem az eseményről.
– A korábbi évek tapasztalata szerint nagy érdeklődésre szert tevő rendezvényen hány szekciót írtak ki ebben az évben?
– Az idei konferencián 10 szekcióban hangzottak el előadások. Nagyon hasznos, ugyanakkor szokatlan volt, hogy egy szekcióba valóban egyetlen tudományterület tartozott, így nem fordulhatott elő, hogy a bírálóbizottságoknak számos szakmai terület előadásairól kellett véleményt alkotniuk. Ez azzal is járt persze, hogy az előadás diszkusszió részében többségében az egy területen kutatók kérdeztek, ami akár hátrány is lehet. Én például kifejezetten szeretem a más témában kutatók felvetéseit, ezek ugyanis sokszor segítenek abban, hogy egy problémát több oldalról közelítsünk meg.
– Feltehetően az idén is sok országból érkeztek előadók a konferenciára. Adódtak-e nyelvi nehézségek?
– A résztvevők legnagyobb hányada lengyelekből állt, valamint főként Közép- és Kelet-Európából érkeztek az előadók (Bulgária, Csehország, Szlovákia, Románia, Magyarország), de találkoztam néhány német és angol résztvevővel is.
A konferencia nyelve az angol volt, de egyszer-egyszer előfordult, hogy a lengyel előadóknak nem jutott eszébe a megfelelő angol terminus, és az űrt lengyel szóval töltötték ki. Volt példa arra is, hogy a felvetített diákon lévő táblázatokban maradt egy-két lengyel szó, de ezek a megértést nem akadályozták. Mindenki rendkívül jól kommunikált angolul, és mind az előadók, mind a szervezők nagyon nyíltak, és segítőkészek voltak. Azonban meg kell említenem, hogy aki Lengyelországba szeretne utazni, annak nem árt egy-két szót ismernie valamilyen szláv nyelven. Bár a fiatalok kiválóan beszélnek angolul, az utazásnál komoly gondot jelentett, hogy az információs pultoknál szinte senki nem beszél idegen nyelvet. Így a Gdanskba való eljutás leginkább egy nagy Activity játékhoz hasonlított.
– Mint a programból ismeretes, olyan nemzetközi hírnevű tudósok vettek részt a rendezvényen, mint Prof. Walter Siegenthaler (Svájc), Prof. Vladimir Petrovich Skulachev (Oroszország), Prof. Ewa Bobber (Németország), Prof. Lucedio Greci (Olaszország) and Prof. Enrico Bertoli (Olaszország). Nyílt-e alkalom a velük való szakmai kapcsolatteremtésre?
– Igen, sőt olyannyira, hogy a neves vendégek maguk is részt vettek a szekciók bírálóinak munkájában. A kardiológia szekció elnöke például maga a rendezvény fővédnöke, Siegenthaler professzor volt. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mivel a díjkiosztó ünnepség előtt haza kellett indulnom, nekem külön adták át a konferencia szervezői a díjat Siegenthaler professzor könyvével együtt, melyet a belgyógyászati differenciáldiagnosztika témakörében írt. Alkalmam nyílt a professzor úrral a díjátadás után pár szót váltani, mely után dedikálta a könyvemet, ami így számomra valóban örök és leírhatatlan élmény marad.
Egyébként mind a délelőtti, mind a délutáni szekciókban sor került a rendezvény neves vendégeinek tudományos előadásira. Számomra különösen nagy élményt jelentett, hogy ezeket végighallgathattam.
– Volt-e lehetőség a szakmai vitára?
– Talán épp a szekcióelőadások témáinak homogenitásából adódóan nem kevés szakmai vitának lehettünk tanúi. Ezek időnként nem az itthoni diákköri konferenciákon megszokott kérdés-válasz viták voltak, hanem valódi viták. A kérdezők nem csak azért kérdeztek, hogy hallassák a hangjukat, hanem valódi tudományos érdeklődésből. Előfordult, hogy a résztvevők és az előadó között olyan aktív kommunikáció alakult ki, hogy az öt perces vitaidő leteltét a szervezőnek kellett jeleznie, és számos kérdés nem is hangozhatott el. Ez azonban nem jelentett problémát, ugyanis a szekciók befejeztével is volt idő bőven a kérdezősködésre. Nagyon izgalmas, és tanulságos beszélgetésre került sor ezekben a szünetekben.
– A szakmai programokon túl mivel kedveskedtek a szervezők a résztvevőknek?
– Két estére szerveztek szociális programot, ezekből az egyik egy sörözéssel egybekötött beszélgetés volt, a másik pedig egy orvosegyetemi buli. A szervezők azért gondoltak a kultúrára is, így az utolsó estére orgonakoncertet, és városnézést szerveztek.
– Miben tér el a lengyel mentalitás a miénktől?
– Tudom, hogy nem szabad általánosítani, de úgy vettem észre, hogy a lengyeleknek nem az erényük a pontosság. A szekciók soha nem kezdődtek időben, azonban a hosszú szüneteknek, és a kiváló szervezésnek köszönhetően ez nem okozott csúszást a programban.
Jóleső érzés volt látni, hogy annak ellenére, hogy a konferencián számos lengyel vett részt, nem lehetett semmilyen negatív vagy pozitív megkülönböztetést tapasztalni semmilyen náció iránt.
– Összességében mit tanulhatunk a konferencia szervezőitől?
– Véleményem szerint visszatekintve hasznos volt az, hogy a szekciókban csak az azonos, vagy közel azonos tudományterület szerepelt. Igaz, ez a saját TDK konferenciánkon több szekciót eredményezne, de lehetséges, hogy a vitakedvet élénkítené. Továbbá feltűnő volt, hogy a beérkezett absztraktoknak körülbelül a felét visszautasították (ezt onnan lehet tudni, hogy az absztraktokat megszámozták a beérkezés sorrendje szerint, és a szekcióprogramban látni lehetett, hogy ki hányas számmal szerepel). Ez azt jelentette, hogy szekciónként legfeljebb 25-30 előadás hangzott el, közülük mind igen magas színvonalon.
Szelid Veronika