Dr. Friedmann Tamás barátunk, munkatársunk halálára.
Egy különlegesen értékes, egyedi személyiség távozott közülünk halálával.
1963-ban végzett a SOTE (akkor Budapesti Orvostudományi Egyetem) Általános Orvostudományi Karán. Végzése után az Egyetem Gyógyszertani Intézetében helyezkedett el, ahonnan adjunktusként ment nyugdíjba.
Szerény, nagytudású, kristálytiszta logikával érvelő, rendkivül tájékozott kolléga volt. Sohasem vágyott karrierre, elismerésre, díjakra, anyagiakra. A diákok rajongásig szerették, hosszú évek után is visszajártak hozzá, nagyon szeretett oktatni, órákig el tudott mélyülni egy problema megoldásába. A tudományos cikkek írása, számuk bűvölete, mint a tudományos karrier fontos mérőszáma, nem vonzotta, viszont jeles kritikai érzékét nagyon jól lehetett hasznosítani a tankönyv, illetve a cikkek megírása, disszertációk készítése folyamán. Tudását, ötleteit, bírálatait önzetlenül adta át a kollégáknak.
Erős szociális érzéke mindíg arra késztette, hogy védje gyengék, hátrányos helyzetűek érdekeit. Sokáig az Egyetem szakszervezeti bizottságának aktivistája volt.
Sajnos élete utolsó éveit számos betegség, különösen látásának elvesztése keserítette meg.
Halála megrendítette családján kivül, barátait, kollegáit, volt tanítványait.
Ha nem lenne közhely, azt lehetne mondani, hogy egy igaz ember távozott el, aki példát adott egész életével, szilárd meggyőződésű, becsületes, tiszta lénye a mai rohanó, érdek vezérelte világban nagyon fog hiányozni.