A budapesti Orvosi Vegytani Intézet a magyar biokémiai intézetek sorában a Szent-Györgyi iskola egyik ágának tekinthető. 1945-ben a Szegedről Budapestre visszakerült, vitathatatlan politikai és szakmai tekintélyű Nobel díjas tudós, az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásának frissen kinevezett biokémia-professzora, az orvosképzést megreformálandó az 1945 szeptemberi orvoskari tanács ülésén indítványozta, hogy „orvosvegytani” intézetet alapítsanak. Több mint ötven évvel ezelőtt úgy ítélte meg, hogy az orvoskar – hallgatóinak orvostudomány- orientált természettudományos képzése érdekében – további, saját, a karhoz tartozó, elméleti intézeteket hozzon létre. Ezzel e sajátos feladatokat az orvosképzés egyre jobban specializálódó igényei szerint oldják meg. Hatvan év elmúltával megállapítható, hogy jól ítélte meg a fejlődés trendjeit és az orvosképzés igényeit valóban specializált intézetek kell, hogy szolgálják. A javaslat nyomán több új intézetet alapítottak, többek között intézetünket.
Az Orvosi Vegytani Intézet 1949 szeptemberében Straub F. Brunó irányításával kezdte meg az orvosi kémia oktatását, a korábbi Biokémiai Intézet egyes oktatóival, valamint újonnan felvett orvosokkal, vegyészekkel a Trefort kertben a Puskin utca 9-ben.
Visszaemlékezések alapján Bíró Endre, Bölöny Erzsébet, Dénes Géza, Feuer György, Gárdos György, Garzó Tamás, Guba Ferenc, Prágay Dezső, Szára István, Székely Mária, Szőnyi Zsuzsa, Ullmann Ágnes voltak az „első” orvosi kémia oktatók. 1949-ben azonban már egy 1945-höz képest megváltozott helyzetben indult el az oktatás. Szent-Györgyi Albert 1945 után viszonylag rövid időt töltött Budapesten, 1947-ben emigrált. 1948-ban kijelölt helyettese, Laki Kálmán is távozott. Ezért az Orvoskar 1948. szeptember 4-i ülésén, Rusznyák István javaslatára, az 1948/49-es tanévben átmenetileg a biokémiai tanszék vezetésével és az előadások tartásával Straub F. Brunót bízta meg, aki 1945 és 1948 között Szegeden vezette a korábbi Szent-Györgyi Intézetet. Babics Antal dékán Issekutz Béla vezetésével bizottságot hozott létre, amely hét jelölt (köztük például Cholnoky László, Banga Ilona, Tankó Béla) közül javasolta Straub F. Brunót a létrehozandó Orvosi Vegytani Intézet élére. A bizottság két ok miatt tartotta a legalkalmasabb jelöltnek Straub professzort: Szent-Györgyi legközelebbi tanítványai közé tartozott, és felkészült arra, hogy fiziológiai szemlélettel oktassa a tárgyat. A frissen alapított intézet fiatal professzor vezetésével, fiatal oktatógárdával, nagy ambíciókkal kezdett dolgozni; alapító tagjairól hiteles névsort a könyvtárakban és levéltárakban nem találtunk. Az első évek hiteles történetének leírása azért is nehéz, mert 1954-ig többször vezetői interregnumok miatt Straub F. Brunó vezette a Biokémiai Intézetet is, így mind helyileg, mind személyileg „átjárás” volt a két intézet között. Az orvosi kémia akkor az általános, szerves és szervetlen kémia alapjain kívül a biokémia egy részét: a fehérjeszerkezetet, az enzimológiát és a leíró biokémiát jelentette. A tananyag kialakítását Straub F. Brunó irányította. Megírta két év alatt az orvosi kémia első tankönyveit, és megszervezte a kiscsoportos oktatásban folyó gyakorlatokat. Ez 1949-ben oktatási újdonságnak számított. 1953-ban ebben az intézetben kezdődött el a gyógyszerészeti szerves kémia oktatása.
Mind az oktatásban, mind a kutatásban olyan értékrendet alakítottak ki, ahol a mérce a nemzetközi színvonal volt. Létrejött egy igen jól szervezett oktatással és jelentős kutatói kapacitással rendelkező tudományos intézet, amely a kedvezőtlen körülmények között is a kor színvonalán állt. Kutatómunkáját szemlélteti, hogy itt végezték például az ötvenes években az első hazai, biokémiai izotópos kísérleteket. Oktatási törekvéseit jelzi, hogy a hatvanas évek elején ez a tanszék vezette be Magyarországon először – nem kis vihart kavarva – az írásbeli, feleletválogatós módszerrel történő, hivatalos, egyetemi vizsgáztatást. Mivel Straub F. Brunó igazgatta az MTA Biokémiai Intézetét is, állandó szakmai kapcsolat és átjárás volt a két intézet, a Puskin utca és a Karolina út, így az egyetem és az MTA között. Straub F. Brunó tekintélye egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen volt, de az intézet nem lett egyszemélyes intézmény. Kezdettől számos kiemelkedő képességű, tehetséges ember dolgozott itt. Többük pályája hosszú időn keresztül összefonódott az intézettel. Mind az oktatásban, mind a kutatásban stabil, jól szervezett, színes egyéniségekből álló intézet alakult ki és egy kompetitív légkör. A „légkör” embereket jelent, szakmai közösséget, amelyet olyan szilárdan alapoztak meg, hogy kibírta azokat a veszteségeket, amelyek a tehetséges emberek távozásával járnak. A távozások iránya részben a belföld, részben a külföld volt; az időpontokat nemcsak a személyes életkörülmények határozták meg, hanem a „történelmi idők” is.
Az intézet erejét jelzi, hogy távozó tagjai az itt elkezdett és megalapozott kutatói pályájukat hol és hogyan tudták folytatni. A teljesség igénye nélkül: a belföldre távozók közül Bíró Endre megalapította az ELTE biokémia tanszékét, Csányi Vilmos szintén az ELTE-n alapította az etológia tanszéket. Gárdos György az Országos Hematológiai és Immunológiai Intézet tudományos igazgatója lett és alapított máig működő, sikeres, tudományos műhelyt. 1970-ben az intézet munkatársai alkották az akkor létrejött Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Biokémiai Intézetének „magját”: az intézet főigazgatója Straub F. Brunó, a Biokémiai Intézet igazgatója Dénes Géza lett, későbbiekben igazgatói, főigazgatói feladatot látott el Venetianer Pál. Akadémiai vagy országos intézeteket, gyógyszergyárak osztályait, egyetemi tanszékeket, kórházi osztályokat, nagy egyetemi laboratóriumokat vezettek és vezetnek az intézet korábbi oktatói. Az MTA tagjai közül pályakezdőként éveket dolgozott az intézetben Friedrich Péter és Patthy László. A távozások másik fő iránya, sajnos, a külföld volt. Különösen 1956-ban, illetve azt követően távoztak sokan az intézetből, igen jó egyetemeken, intézményekben folytatva tudományos pályafutásukat. Az intézetben töltött évek „ajánlólevelével” többen Nobel-díjas tudósok laboratóriumaiban dolgoztak. (Fritz Lipmann mellett Ács György, aki később a New-York-i Mount Sinai Biokémiai Intézetének lett professzora; Jacques Monod és Francois Jacob mellett Ullmann Ágnes, aki később a párizsi Pasteur Intézet igazgatóhelyettese lett; Frederick Sanger-nél Székely Mária.)
1970-ben az SZBK főigazgatói székének elfoglalása miatt az akkori rendelkezések értelmében Straub F. Brunónak le kellett mondania az egyetemi katedrájáról. Utóda Antoni Ferenc lett. Az SZBK létrehozása nemcsak érzékeny személyi, de komoly műszeres veszteséget is jelentett, mivel az MTA tulajdonában levő műszerek, berendezések Szegedre kerültek. Antoni Ferenc sikeresen szervezte meg a tanszék újra felszerelését. Létrehozta az intézetben az MTA Peptidkémiai Munkacsoportját Teplán István vezetésével. Később rektorként a hetvenes években kezdeményezte az egyetem és a MTA intézményesített tudományos kooperációs együttműködését, ami pontosan megfelel a jelen hazai közélet tudománypolitikai trendjeinek. Az általa létrehozott szervezet ma már országos hálózat.
Mivel 1954-ig Straub F. Brunó vezette az Orvosi Vegytani, valamint megbízottként a Biokémiai Intézetet, az intézet tagjai 1949 és 1954 között két tárgyat, orvosi kémiát és biokémiát, oktattak. 1954-ben nevezték ki Székessy Vilmosnét a Biokémiai Intézet igazgatójának. Ekkortól az intézet 1973-ig, 18 éven át, csak orvosi kémiát oktatott. 1973-tól az intézet neve megváltozott – I. sz. Kémiai-Biokémiai Intézet lett -, és újra oktatott biokémiát is. Antoni Ferenc a korábbinál szorosabb oktatási együttműködést alakított ki a szomszéd, akkor II. sz. Kémiai-Biokémiai Intézettel. Az intézet többéves lemaradást pótolva integrálta a molekuláris biológiát a biokémia oktatásba. Megjelentette az első, korszerű szemléletű intermedier anyagcsere, majd molekuláris biológia egyetemi jegyzeteket. Alkalmazta a feleletválogatós módszert a biokémia, majd később a molekuláris biológia vizsgáztatásában is. Követve a középiskolai kémia oktatási reformját, az orvosi kémia oktatásában jelentős tananyagcsökkentést hajtott végre.
A hetvenes, nyolcvanas években a tanszék kutatási struktúrája, érdeklődése is átalakult. Új munkacsoportok jöttek létre, de a kontinuitás az oktatók jelentős cserélődése ellenére megmaradt. Az 1970 után vezető szerepet kapó generáció tagjai közül Faragó Anna, Somogyi János, Staub Mária és Tóth Miklós lett egyetemi tanár az Intézetben, illetve szerezte meg az tudományok (MTA) doktora minősítést. A tanszék oktatói, mind az 1974-es, mind az 1990-es budapesti FEBS (Federation of European Biochemical Societies) kongresszusok szervezésében aktívan részt vettek. A hatvanas évektől lehetővé vált hosszabb nyugat-európai, illetve észak-amerikai tanulmányutak révén az intézet oktatóinak 80-90%-a legalább egy évet eltöltött külföldön, s ez mind az oktatásban, mind a kutatásban gyümölcsözött. Az idegen nyelvű oktatásban az Intézet kezdettől részt vett. A német nyelvű oktatás egyetemi szintű megszervezéséből az Intézet is részt vállalt Garzó Tamás révén. 1983-tól koordinálja az Intézet a német nyelvű orvosi kémia és biokémia oktatást, 1987-1989 között az angol nyelvű biokémia-oktatást is az Intézet szervezte. 1989-től oktatóink részt vesznek az immár nagy létszámúvá vált angol nyelvű évfolyamok orvosi kémia, biokémia oktatásában is.
A kilencvenes évek a történelmi átalakuláson túlmenően is komoly változásokat hoztak az Intézet életében. 1991-ben váratlanul meghalt Antoni Ferenc akadémikus. Az intézet igazgatója Mandl József lett. A magyar felsőoktatásban és tudományos minősítésben, a rendszerváltás után bekövetkező változásokhoz alkalmazkodva az intézet oktatói bekapcsolódtak a posztgraduális képzésbe. 1995-ben elsősorban intézeti bázison beindult a Pathobiokémia PhD program. 2000-ben a program, az akkor alapított Molekuláris Orvostudományi Doktori Iskola részévé vált. Az intézet tudományos és oktatási törekvéseit „történelmi név” visszavétele mellett a kibővített új név is kifejezte: Orvosi Vegytani Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet. A molekuláris biológia hivatalosan is az Intézet által oktatott tantárgy lett.
1999-ben az 50 éves születésnapját tartó Intézetben 13 Széchenyi professzori ösztöndíjas, egy Bolyai ösztöndíjas, egy Howard Hughes ösztöndíjas, 10 MTA doktora és 14 PhD tudományos fokozattal rendelkező oktató, nyolc MAB által PhD oktatásra akkreditált laboratórium tevékenykedett. Az Egyetem Általános Orvostudományi Kara Széchenyi professzori ösztöndíjasainak több mint 13%-a, MTA „nagydoktorainak” több mint 10%-a, PhD (kandidátusi) fokozattal rendelkező oktatóinak 4,6%-a volt az intézet tagja. Abban az évben az Intézet kutatói Magyarországról 41 tudományos közleményt 124-es kumulatív impakt faktorral publikáltak.
Ezekben az években Csermely Péter, Bánhegyi Gábor, Buday László, Kéri György és Sasvári Mária szerezte meg az MTA doktora minősítést és lett egyetemi tanár, illetve kutatóprofesszor az Intézetben. Volt olyan időszak, amikor két MTA munkacsoport: Endoplazmás retikulum munkacsoport (Mandl József), Peptidkémiai munkacsoport (Kéri György) is tevékenykedett az Intézetben. A tudományos teljesítmény scientometriai módszerekkel mérhető része évi 100 felett stabilizálódott, egyes években a 200-hoz is közelít. Átlagosan évi 2-3 PhD értekezés készül. A kurrikulum változásai során az Intézet kötelezően, illetve szabadon választható tárgyakat indított magyar, német, angol nyelven (Patobiokémia, Orvosi kémia alapjai). A molekuláris sejtbiológia is tananyagunk része lett. 2007-től az Intézetben működik az MTA Patobiokémiai Kutatócsoportja.
2008 ismét egy korszakhatár az Intézet életében. Lezárult a Trefort kertben a Puskin-utcában eltöltött időszak; felépült a feltörekvő IX kerületben az Anatómia Intézet mögött a Tűzoltó utca és a Thaly Kálmán utca sarkán a Semmelweis Egyetemnek az új, Elméleti Orvostudományi Központja, ahol helyet kaptunk. PhD képzéstől és pályázatoktól függően, átlagosan 70 ember, köztük 40-45 kutató- oktató dolgozik itt. Az új elméleti tömb lehetőséget ad arra, hogy fiatal generációk, jobb körülmények között, egymással szorosabb szakmai kapcsolatokat kialakítva, komolyabb szakmai célokat tűzzenek ki maguk elé a megváltozott feltételek között.
Mandl József