Betűméret: A A A

Egészségügyi mérnök MSc

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Villamosmérnöki és Informatikai Kar
Egészségügyi mérnök MSc szak

Molekuláris biológia tantárgy

Általános információ

 

Általános információ

A kurzus vezetője: Dr. Csala Miklós egyetemi tanár, tanszékvezető
Semmelweis Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet, Molekuláris Biológiai Tanszék

Előadók: Dr. Csala Miklós, Dr. Hrabák András, Dr. Sipeki Szabolcs

Helyszín: Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központ, Budapest, IX. Tűzoltó u. 37-47. Időpont: szerda 13.00-17.00 Hári Pál terem

Tematika:

  1. Nukleinsavak szerkezete.
    A genetikai információ tárolása és kifejeződése. Az információ áramlásának iránya, a gén fogalma. Géncsaládok, szupergéncsaládok, génclusterek, genom változékonysága, szatellita DNS, non-repetitív gének – struktúrgének. A nukleotidok  és a polinukleotid-láncok szerkezete, polaritása, 3′ és 5′ vég fogalma, a szekvencia jelölése, a DNS szerkezete, a komplementer láncokat összetartó kötések, a DNS denaturációja és a  hibridizáció fogalma, DNS topoizomerek. Az  RNS szerkezete, mRNS, tRNS, rRNS szerkezete. A prokarióta genom, az eukarióta genom és a vírus genom fogalma. A kromoszómák szerveződése, a ploiditás.
  2. A DNS replikációja.
    A DNS replikáció elve. A topoizomerázok. A DNS-dependens-DNS polimerázok működése, templát, primer fogalma, a replikáció iránya, illetve a két lánc szintézisének iránya, a proofreading, az Okazaki-fragmentumok, a nick, a DNS-ligáz által katalizált reakció. A cirkuláris prokarióta genom replikációja, a replikációs origo, a plazmidok fogalma. A DNS replikációja eukarióta sejtekben. Az eukarióta kromoszóma szerveződése. Eukarióta DNS-polimerázok, a telomeráz.
  3. A DNS károsodásainak javítása repair mechanizmusok, mutációk.
    A DNS leggyakoribb kémiai károsodásai, a bázisok dezaminációja, depurinizáció. Timin dimérek kialakulása. Timin-uracil helyett, biztonsági szerepe a DNS-ben. A DNS károsodások javításának mechanizmusai, a  a repair rendszerek kapacitásának határa, a mismatch repair. A kijavítatlan károsodások rögzülése, mutációk. A pontmutációk kialakulásának mechanizmusai, a spontán mutáció mechanizmusa, a pontmutációk következményei kódoló DNS szakaszon, a frame shift illetve a nonsense mutáció fogalma. A mutációk következményei csírasejtekben és szomatikus sejtekben, szuppresszor mutáció. Az Ames próba.
  4. Az RNS és a transzkripció.
    A gén és a transzkripció prokariótákban. A DNS-dependens-RNS-polimeráz működése, a gén orientációja a kódoló, sense (+) DNS-lánc és a templát (-) DNS-lánc fogalma, a prokarióta transzkripciós egység, a promoter (erős, gyenge), a konstitutív gének fogalma, a prokarióta mRNS szerkezete. A transzkripció és az RNS poszt-transzkripciós módosulásai eukariótákban. Az eukarióta DNS jellegzetességei, az eukarióta gén exon – intron szerkezete. Az eukarióta transzkripciós egység, az eukarióta RNS-polimerázok. A heteronukleáris RNS fogalma. Az mRNS érése, az 5′ – cap, a 3′ – poliA farok kialakulása, a splicing mechanizmusa. Az eukarióta mRNS szerkezete, az alternatív splicing.
  5. A génkifejeződés szabályozása, transzkripciós faktorok.
    A transzkripció szabályozása prokariótákban, regulátor fehérjék, cisz és transz regulátor elemek. A laktóz (lac) -operon működésének negatív és pozitív szabályozása. A prokarióta riboszóma RNS és tRNS transzkripciója. A transzkripció szabályozása eukariótákban. A transzkripció iniciációjának szabályozása, általános és specifikus transzkripciós faktorok. A hisztonok és a DNS kovalens módosításának (acetiláció, metiláció) jelentősége. Magi (szteroid, tiroid) receptor géncsaládhoz tartozó transzkripciós faktorok. A miRNS szintézise, szerepe a génexpresszió szabályozásában.
  6. A vírusgenom replikációja és az onkogének.
    A vírusgenom, a fágok replikációjának lítikus és lizogén útja, a fág represszor. A restrikciós endonukleázok. Az állati vírusok replikációs stratégiái. A kettős szálú RNS megjelenésének szerepe az interferonok hatásmechanizmusában. A DNS genommal rendelkező állati vírusok, kapcsolatuk a daganatképződéssel, a tumor szupresszor gének fogalma. A retrovírusok replikációja, a reverz transzkriptáz. Az onkogéneket hordozó retrovírusok, a protoonkogén és az onkogén fogalma, kapcsolatuk a daganatképződéssel.
  7. Fehérjeszintézis és lebontás.
    A transzláció mechanizmusa és a polipeptidlánc további sorsa. A genetikai kód, a kódszótár, a transzlációs apparátus komponensei. A transzlációhoz szükséges sejtorganellumok és makromolekulák. A tRNS szerkezet és funkció kapcsolata, aminoacil-tRNS szintetázok. Az mRNS, a kodon-antikodon kapcsolat, a lötyögés biológiai jelentősége. Prokarióta és eukarióta riboszómák szerkezete és kötőhelyei. A polipeptidlánc szintézisének mechanizmusa. A transzláció folyamata prokariótákban és eukariótákban, a riboszóma ciklus, tRNS töltés, tRNS kötés, iniciáció, elongáció, a peptidkötés kialakulása, terminálás. A transzláció szabályozása, az eIF2  foszforilációja. A fehérje szintézist gátló antibiotikumok hatásmechanizmusa. A fehérjék sejtorganellumokba  irányítása és a transzláció utáni módosulások. Szekréciós és membrán fehérjék szintézise, transzportja az ER membránon. Az ER és a Golgi rendszer szerepe a glikoprotein szintézisben. A fehérjék intracelluláris lebontása, a lizoszóma, az ubiquitin-proteaszóma rendszer.
  8. Molekuláris biológiai és egyéb biológiai laboratóriumi módszerek. Fizikai-kémiai és biológiai alapú elválasztási módszerek (elektroforézis, kromatográfia) alapelvei. Az enzimdiagnosztika alapjai. Makromolekulák szintézisének mérése jelzett prekurzorokkal. Immunológiai analitikai módszerek (Western-blot, ELISA, Proteome Profiler, AlphaLISA). Aptamerek, ELONA.
  9. Rekombináns géntechnológia. A DNS nukleotid-sorrendjének meghatározása (kémiai hasítás, Sanger-módszer, újgenerációs szekvenálások). Restrikciós enzimek, restrikciós endonukleázok gyakorlati jelentősége. Cinkujj-nukleázok. Molekuláris olló (CRISPR/Cas), DNS fragmentek elektroforézise – Restrikciós térképek. Hibridizáció – Southern blot, Northern blot, in situ hibridizáció, (immunhisztokémia). Genetikai rekombináció, integráció, mobil genetikai elemek, géntérkép. Rekombináns DNS vektorok – plazmid, fág, cosmid, YAC, expressziós vektorok. Vektor tervezés – példák: klónozás – szelekciót optimalizáló módszerek. Expressziós vektorok – prokarióta, eukarióta. Genom könyvtár: készítése, felhasználása – kromoszóma séta, génkeresés (“screenelés”), cDNS könyvtár: készítése, felhasználása, teljes fehérje szekvencia megfejtése. DNS chip.
  10. Génamplifikációs eljárások. A polimeráz láncreakció elve, optimalizálása. Allél-specifikus PCR. Restrikciós fragment hosszúság polimorfizmus – orvosi, igazságügyi, élelmiszer-biztonsági alkalmazások. A PCR orvosi alkalmazásai  – virológia, prenatalis diagnózis mutációk kimutatására. Real-time PCR. Géndiagnosztika: Ismert genetikai mutációk, vírus nukleinsavak kimutatása (RFLP, ASA).
  11. A rekombináns géntechnológia gyakorlati alkalmazásai. A géntechnológia gyógyászati alkalmazása: rekombináns géntechnológiával előállított biológiai aktív anyagok (inzulin, véralvadási faktorok, antikoagulánsok, vakcinák). Mutagenezis. Génterápia, előnyei, hátrányai (ADA, TNF). Transzgenikus és knock-out állatok. Mikro-RNS-ek és jelentőségük. A génmódosított élelmiszerek problémája – előállításuk, egészségügyi, ökológiai és gazdasági kockázatok, a génmanipuláció törvényi korlátozása. A tudományos-technológiai fejlődés társadalmi következményei.
  12. A Humán Genom Project program. A humán genom szekvenálása, a gén-adatbankok hozzáférésének biztosítása és a genetikai adatok biztonságos kezelése. A HGP-t követő további projektek, és az eredményekből levonható általános biológiai következtetések. A szellemi tulajdonjog problémái a molekuláris genetikában.
  13. Bioinformatika. Az in silico vizsgálatok alapjai. DNS és fehérje szekvencia adatbankok, a Brenda enzimológiai adatbázis. Az adatbankok használata. Mycobacterium tuberculosis fertőzés és Leiden-mutáció PCR-azonosításához szükséges primer megtervezése DNS-adatbank segítségével. Nukleinsav- és fehérjehomológiák vizsgálata szekvencia adatbankok felhasználásával. Fehérjék térszerkezetének modellezése Rastop programmal.    
  14. Rendszerbiológia. A hálózatelmélet alapfogalmai, skálafüggetlen hálózatok. Biológiai hálózatok. A betegségek hálózatelméleti megközelítése. Informatika és hálózatelmélet a gyógyszertervezésben. A szintetikus biológia alapfogalmai.

A kollokviumi felkészüléshez az alábbi forrásmunkák használandók:
– Ádám Veronika (szerk): Orvosi Biokémia, Semmelweis Kiadó, Bp. 2016, molekuláris biológiai fejezet
– Biokémia, Molekuláris és Sejtbiológia, egyetemi tankönyv (Szerk. Bánhegyi Gábor és Sipeki Szabolcs), e-jegyzet, 1. rész.
– Hrabák András: Molekuláris biológiai módszerek. Semmelweis Kiadó, e-jegyzet, 2018-as kiadás. Csak online változatban érhető el, további információk a „Letölthető anyagok” között.
– Az előadásoknak az tanszék honlapjára kerülő ábrái.

Szintfelmérő

Szintfelmérő teszt

Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy – mivel a biokémia tárgy szabadon vehető fel a négy féléven belül – akik ezt a molekuláris biológia utánra időzítik, a kémiai szerkezetek és alapfogalmak területén nem érik el azt a jártasságot, amely a molekuláris biológia tárgy megfelelő szintű elsajátításához szükséges. Ezért az első előadás elején ebből a szerves- és biokémiai anyagból egy rövid ellenőrző feleletválogató tesztet iratunk. Aki ezen 60 % alatti teljesítményt nyújt, annak a molekuláris biológia előadásokkal párhuzamosan a 2-3. héten egy rövid (2×1 órás) felzárkóztató kurzuson kell részt vennie, amelyen azokat az alapvető kémiai és biokémiai fogalmakat ismételjük át, amelyek ismerete szükséges a molekuláris biológiai kurzus előadásainak megértéséhez.

A felmérő tesztre természetesen előzetesen is fel lehet készülni, hogy a felzárkóztatás elkerülhető legyen. Ehhez a következő írott forrásokat javasoljuk:

  • Ádám V. Orvosi Biokémia fehérje- és enzim-fejezete (3-42. oldal)
  • vagy Biokémia, molekuláris és sejtbiológia e-jegyzet (szerk. Bánhegyi G., Sipeki Sz.) fehérje és enzimológia fejezete (2-28. oldal)
  • Biokémia c. jegyzet (szerk. Mandl J.) aminosav- és nukleotid fejezete
  • Bioorganikus kémia jegyzet (szerk. Mandl J.) IV. és VII. fejezete, izomériák, kötéstípusok, reakciók.

Felmentés

A felmentés szabályai

A molekuláris biológia tantárgy alóli felmentés általános szabályai (2022.)

A molekuláris biológia tantárgy alól felmentést kérő hallgatók számának növekedése és a tantárgy mesterképzésbe való átsorolása miatt szükségessé vált a felmentések világos normák szerinti szabályozása.

Mivel a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kara (BME VIK) nem fogad el olyan tárgyakat MSc kurzuson, amelyeket kötelezően tanultak, a következő megoldást alkalmazzuk a felmentésre: a felmenthető hallgatók a szükséges dokumentumokat (diploma ill. azon tárgyak vizsgajegyeinek másolata, amelyek alapján a felmentést kérik) Dr. Hrabák Andrásnak küldjék el e-mailhez csatolva.

A megfelelő igazoló dokumentumok (egyetemi leckekönyv) bemutatása alapján a molekuláris biológia tananyagát tartalmazó tárgyak jegyeiből képzett átlaggal automatikusan felmentést (tehát jegymegajánlást) kapnak az orvostudományi egyetemek általános-, fogorvostudományi karain, valamint a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán a természettudományi karok biológus illetve biológia-kémia tanári szakjain a műszaki egyetemek vegyészmérnöki karának biomérnöki szakjain végzett hallgatók, amennyiben a végzés évétől számítva öt évnél több nem telt el.

A fenti szabályok mind az osztatlan, mind a kétciklusú alapképzésben résztvett hallgatókra érvényesek.

Az orvostudományi egyetemek gyógyszerésztudományi karai, valamint más egyetemek, karok, szakok „biológia”, „biokémia”, „molekuláris biológia”, „bio/géntechnológia” illetve „sejtbiológia” tárgyainak elvégzése esetén az elvégzést igazoló dokumentum (index) mellett be kell nyújtani az adott tantárgy(ak) részletes tematikáját, a felkészüléshez használt tankönyv(ek)/ jegyzet(ek) címét, a felmentés alapjául szolgáló tárgy heti óraszámát, kreditpont-értékét igazoló dokumentumot is. Ezekben az esetekben a felmentés a dokumentumok alapján egyéni mérlegelés alapján adható meg.

  1. A felmentett hallgatók molekuláris biológia érdemjegyét a felmentés alapjául szolgáló tárgy(ak) szigorlati (ennek hiányában záró kollokviumi) jegye(inek átlaga) alapján számoljuk ki. Felmentést (vagyis jegymegajánlást) csak közepes, vagy annál jobb eredmény alapján adunk!
  2. Amennyiben a diploma megszerzését követően 5 évnél több telt el, a tananyag avulása, változása miatt felmentés egyáltalán nem adható.
  3. Az említett eseteken kívül egyéni mérlegelés alapján felmentés adható azoknak a kérelmezőknek, akik igazolni tudják, hogy a jelentkezés idején legalább 5 éve folyamatosan molekuláris biológiai vagy olyan laboratóriumban dolgoznak, ahol maguk is rendszeresen használnak molekuláris biológiai módszereket. Az igazolást a laboratórium vezetőjének kell kiadnia és aláírásával hitelesítenie. A tantárgy jegyének megállapításához ebben az esetben is szükség van a korábbi érdemjegyet igazoló dokumentumra.
  4. Amennyiben a felmentett hallgató nem elégedett a korábbi tanulmányi alapján számított érdemjeggyel, lehetősége van a kurzus végén vizsgára jelentkezni jobb érdemjegy megszerzése érdekében.

Tételek

Kollokviumi tételek

A molekuláris biológia elméleti alapjai 

  1. A nukleinsavak alkotó elemei, a nukleotidok és a polinukleotid-láncok elsődleges szerkezete, polaritása.
  2. A nukleinsavak másodlagos és harmadlagos szerkezete. A DNS denaturációja, a hibridizáció.
  3. A gén, a pozitív (kódoló) és negatív (antisense) DNS szál fogalma. A prokarióta, az eukarióta és a vírus genom összehasonlítása.
  4. Az eukarióta genom elemei, kódoló, nem kódoló, egyedi és ismétlődő szekvenciák.
  5. Az eukarióta kromoszóma szerveződése, a ploiditás, a triszómia.
  6. A DNS replikációjának elve, a DNS-polimerázok általános tulajdonságai, a replikációs villa, az Okazaki fragmentumok, a gap és a nick fogalma, a DNS-ligázok. A DNS-topoizomerázok.
  7. A cirkuláris prokarióta genom replikációjának menete, a prokarióta DNS-polimerázok. A plazmidok.
  8. A DNS replikációjának menete eukarióta sejtekben, az eukarióta DNS-polimerázok. A telomeráz működése és jelentősége.
  9. A DNS replikáció hibajavító mechanizmusai prokariótákban és eukariótákban.
  10. A DNS károsodás, a replikációs hiba és a mutáció fogalma. A nukleotidok leggyakoribb kémiai károsodásai. A timin jelentősége a DNS-ben. A DNS károsodások javító mechanizmusai.
  11. A pontmutációk típusai, a kódoló régiókat érintő pontmutációk következményei, a szupresszor mutáció. Az Ames próba.
  12. A prokarióta transzkripciós egység, a promoter és funkciója, a konstitutív gének, a transzkripció menete prokariótákban, a prokarióta mRNS szerkezete.
  13. Az operon fogalma, a prokariota transzkripció negatív és pozitív szabályozása a lac-operon példáján.
  14. Az eukarióta gének szerkezete, a transzkripciós egység, az eukarióta RNS-polimerázok. Az eukarióta mRNS szerkezete, az 5′ – Cap, a 3′ – poliA farok kialakulása.
  15. Az eukarióta mRNS splicing mechanizmusa, lehetőségei és eredménye. A miRNS szintézise, szerepe a génexpresszió szabályozásában.
  16. A transzkripció szabályozása eukariotákban. Általános (obligát) és specifikus (génszelektív) transzkripciós faktorok, a hisztonok acetilációjának jelentősége. A magi receptorok családjába tartozó transzkripciós faktorok.
  17. A tRNS és az rRNS szerkezete, transzkripciója és érése eukariótákban, a nukleolusz. A prokarióta és eukarióta riboszómák szerkezete és kötőhelyei.
  18. A kódszótár, az aminoacil-tRNS szintetázok, a kodon-antikodon kapcsolat, a lötyögés biológiai jelentősége.
  19. A transzláció iniciációs szakasza prokariótákban és eukariótákban.
  20. A transzláció elongációs szakasza, terminálás. A fehérjeszintézis gátlószerei.
  21. Az eukarióta transzláció szabályozásának mechanizmusai.
  22. A fehérjék szortírozása a citoplazmába, a sejtmagba és a mitokondriumba. A citoplazmai fehérjék leggyakoribb poszt-transzlációs módosulásai.
  23. A fehérjék szortírozása az endoplazmás retikulumon, Golgi rendszeren keresztül, az N- és az O-glikoziláció.
  24. A lizoszóma saját fehérjéinek szintézise, a fehérjék lebontása a lizoszóma, illetve az ubiquitin-proteaszóma rendszer útján.
  25. A vírusok csoportosítása replikációs mechanizmusuk szerint. Az alfa és béta interferonok jelentősége.
  26. A fágok replikációjának litikus és lizogén útja, a fág represszor. A restrikciós endonukleázok.
  27. Az emberi DNS vírusok kapcsolata a daganatképződéssel, a tumor szupresszor gének fogalma.
  28. A retrovírusok replikációja, a reverz transzkriptáz.
  29. Az onkogéneket hordozó retrovírusok, a protoonkogén és az onkogén fogalma, kapcsolatuk a daganatképződéssel.

Molekuláris biológiai módszerek

  1. Az elektroforézis és a kromatográfiák alapelvei. Makromolekulák szintézisének mérése jelzett prekurzorokkal. Enzimek a diagnosztikában.
  2. A Western-blot és az ELISA alapelve és felhasználása. AlphaLISA módszer.
  3. Aptamerek és alkalmazásuk, ELONA. A spiegelmer-technika elve.
  4. Az áramlási citometria elve és felhasználása.
  5. A DNS bázisszekvenciájának meghatározási módszereinek elvi alapjai (kémiai hasítás – Maxam-Gilbert; megszakított enzimatikus szintézis – Sanger; új generációs szekvenálások – piroszekvenálás, ion-félvezetős szekvenálás)
  6. Restrikciós endonukleázok jellemzői. DNS fragmentek elektroforézise. Restrikciós térképek készítése.
  7. Hibridizációs módszerek – Southern blot, Northern blot, in situ hibridizáció
  8. A rekombináns DNS vektorok (plazmid, fág, cosmid, YAC) jellemzői, a vektor tervezés szempontjai.
  9. Génkönyvtárak. Genom könyvtár készítése, használata, gének azonosítása, kromoszóma séta, genom térképezési stratégiák. A cDNS fogalma, készítése, vektor konstruálása, a cDNS könyvtár jellemzői. EST könyvtárak.
  10. Helyspecifikus nukleázok (cinkujj- és meganukleázok)
  11. A CRISPR/Cas technológia alapelve és alkalmazási lehetőségei. „Gene drive”.
  12. Prokarióta expressziós vektorok, fúziós fehérjék, biológiailag aktív anyagok (inzulin, hormonok, véralvadási faktorok) előállítása géntechnológiával
  13. Expressziós vektorok eukariotákban, riporter gének.
  14. A polimeráz láncreakció elve, restrikciós fragmentum hosszúság-polimorfizmus (RFLP), allél-specifikus amplifikáció (ASA).
  15. A PCR orvosi-diagnosztikai, igazságügyi és élelmiszerbiztonsági alkalmazásai.
  16. A real-time PCR elve és felhasználása. Rekombináz polimeráz amplifikáció (RPA)
  17. A DNS-chip elve és alkalmazása a diagnosztikában.
  18. A mutagenezis főbb lehetőségei, kémiai mutagenezis, random és irányított mutagenezis
  19. Géntranszfer, transzgenikus állatok, knock-out állatok.
  20. A mikro-RNS-ek kialakulása, szerepe a sejtekben, illetve felhasználása géncsendesítésre.
  21. A Humán Genom Projekt és a hozzá kapcsolódó újabb humángenetikai vizsgálatok. Humán mutációk jelentősége a diagnosztikában és a terápiában. Az egyéni genetikai adatok védelmének jelentősége.
  22. A génterápia változatai és eddigi eredményei (TIL, ADA, cisztás fibrózis terápiái).
  23. A szintetikus biológia fogalma. Mycoplasma átprogramozása mesterséges genommal.
  24. Természetben nem létező nukleinsavak és fehérjék előállításának elvi alapjai.
  25. A molekuláris biológia internetes adatbázisai és használatuk (NCBI, Uniprot, Brenda, KEGG). Az adatbázisok szabad felhasználásának jelentősége.
  26. Orvosi és biológiai publikációs adatbázisok (Pubmed, Ovid, Scopus, Web of Science) és felhasználásuk a kutatásban. Az OMIM és jelentősége. A Magyar Tudományos Művek Tára. Az „Open access” fogalma.
  27. Mycobacterium tuberculosis és Leiden-szindróma kimutatására szolgáló primer internetes adatbázissal történő tervezésének szempontjai.
  28. Fehérjehomológiák keresése internetes adatbázisokkal. A homológiák felhasználása tudományos elemzésekben. Fehérje térszerkezetek modellezése.
  29. A rendszerbiológia alapfogalmai, skálafüggetlen hálózatok fogalma és tulajdonságai. Merev és rugalmas hálózatok. Poligénes öröklődésű betegségek kialakulásának elméletei. Az inzulin, mint elágazó hálózati kiindulópont.
  30. Hálózatok megzavarása – betegségek. A hálózatkutatás és gyógyszertervezés kapcsolata, különös tekintettel a daganatterápiára (irányító mutációk jelentősége). Gyógyszercélpontok előrejelzésének alapelvei.
  31. A génmódosított növények előállítása, termesztése, engedélyezése.
  32. A génmódosított növények termesztésének kockázatai, egy-egy példával.
  33. A molekuláris biológia ökológiai vonatkozásai. A mikrobiom/mikrobiota fogalma. Az ökológiai egyensúly jelentősége, az ökológiai lábnyom fogalma, Gaia-elmélet.

A vizsgán minden vizsgázó 1-1 tételt húz a két kérdéscsoportból, valamint otthon kidolgoz egy előzetesen kiválasztott bioinformatikai feladatot.

A felkészüléshez ajánlott irodalom:

  • Ádám V. (szerk.): Orvosi Biokémia (2001, illetve 2016).
  • Bánhegyi G., Sipeki Sz. (szerk.): Biokémia, molekuláris és sejtbiológia (I. rész)
  • Hrabák András: Molekuláris biológiai módszerek elvi alapjai és gyakorlati felhasználásuk. E-jegyzet, Semmelweis Kiadó, 2018.
  • Pusztai-Bardócz: A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága (interneten ingyen olvasható, itt: http://mek.oszk.hu/03200/03216/html/
  • Darvas Béla blogja: génmódosítással és orvosi-táplálkozási témákkal foglalkozó írások: https://darvasbela.atlatszo.hu/
  • A Molekuláris Biológiai Tanszék honlapján található előadási anyagok; a jelszóval a BME-kurzuson kívül az SE kurzus letölthető anyagai is használhatók (ezek a Molekuláris sejtbiológia I. letölthető anyagai között találhatók meg).