Szerkesztő: Tóth Bertalan


Pár hete bejárta a bulvár sajtót az Amszterdami Egyetem különös felfedezése, miszerint egy új szervet találtak az emberi testben, melyről korábban még nem született leírás. Akkora felfedezésnek számított ez, hogy minden, főként nem tudományos felfedezésekkel foglalkozó hírportál megjelentetett róla egy-egy cikket. Ennek a publikációnak jártunk utána.

De hát miről is van szó pontosan? Az említett új szerv egy nagy, páros nyálmirigy, amely a garat dorsolateralis falában helyezkedik el a torus tubariust felülről határolva. Elhelyezkedésének köszönhetően kapta a nevét is, mint glandula tubaria. A felfedezésben kiemelt szerepet töltött be egy nem régiben bevezetett molekuláris képalkotási mód a PSMA PET/CT. Ennek az a lényege, hogy egy pozitron sugárzóval megjelölt ligand kötődik ahhoz a specifikus prosztata membrán antigénhez, mely nagy mennyiségben megtalálható a prosztata rákos betegekben, és az áttétek vizsgalátánál játszik fontos szerepet. Ilyen vizsgálatok alkalmával fedezték fel, hogy a fejen a megszokott nagy nyálmirigyek mellett megjelent egy hasonlóan nagy aktivitású terület a nasopharynxban. Funkcióját tekintve valószínűleg a garatfal nedvesítése a feladata, tehát a nyelésnél van kiemelt jelentősége.

A kutatásban 100 prosztatamirigy rákos beteget vizsgáltak, és valamennyi páciensnél egy hasonlóan aktív terület volt látható bilateralisan. Mindemellett két humán kadáveren is végeztek megfigyelést és immunhisztokémiai vizsgálatokkal megállapították, hogy valóban főként mucinosus mirigyek találhatók a garatfalban, de egészséges emberen végzett MRI vizsgálat segítségével is a nagy nyálmirigyekhez hasonló, alacsonyabb szignálú jelet észleltek a vizsgált területen.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha egy viszonylag jól körülírható szervről beszélünk, miért nem született róla publikáció a tudományos irodalomban? Mikroszkópos nyálmirigyek jelenléte a garatban eddig is ismert volt, klinikai szempontból pedig tulajdonképpen már leírták e nyálmirigyeket a nasopharyngealis rák esetében, amely pontosan ennek a területnek (fossa Rossenmülleri) a rosszindulatú sejtosztódását jelenti. Az anatómiai felfedezések történelme során számos struktúra a „variábilitás” címszó alatt lett elkönyvelve, vagy a felfedezés után a klinikai relevancia hiányában egyszerűen elfelejtődött.

Miért fontos ez nekünk? Ennek a területnek kevésbé releváns az anatómiai jelentősége, azonban a klinikai annál inkább. Sugárkezelés során feji -és nyaki daganatos betegeknél könnyen károsodhatnak a nagy nyálmirigyek, akár funkciójukat is veszthetik. Az érintett betegeknél kialakulhat nyelés- és beszédzavar, fogszuvasodás és a szájfertőzések valószínűsége is megnőhet. Világos tehát, hogy a nagy nyálmirigyek megmentése a sugárterápiában kiemelt fontosságú, és egy új nagy nyálmirigy felfedezése és figyelembevétele a sugárterápia tervezésébe a betegeknél az életminőség megtartásához vezethet a fent említett mellékhatások elkerülésével. 

Attól nem kell tartani, hogy a vizsgán ennek a szervnek a felismerése kérdés lesz a fejmetszeten, azonban a klinikai relevancia és az aktualitás miatt elképzelhető lehet, hogy egy-két kérdést a hallgatónak szegeznek.