A tömegpusztító fegyverek közé tartoznak a nukleáris, radiológaiai, biológiai és vegyi fegyverek – ez utóbbi kettő fogalma jelentősen átfed. Biológiai fegyvernek tekintjük az erre a célre kitenyésztett baktériumokat, vírusokat, protozoonokat vagy szintetikusan előállított mérgező szerves anyagokat.
Formái
Vírusok közül a feketehimlő és a sárgaláz kórokozói, míg baktériumok közül a Brucella genus, a Francisella tularensis, a Bacillus anthracis vagy a Yersinia pestis képzelhető el biológiai fegyverként. A Brucella genus különösen alkalmas erre a célra: hullámzó lázmenettel, ízületi gyulladással, vetéléssel, infertilitással járhat – kezelése hosszú hetekig tart. Ahogy mikrobiológia előadáson elhangzott: aki elkapja, annak hosszú időre elmegy a kedve a hadakozástól, de bármi mástól is.
A kiválasztott mikrobát többféleképpen lehet a helyszínre juttatni: az élelmiszer vagy az ivóvíz megfertőzésével, a levegőbe juttatott aeroszolként, rakétával vagy rovari vektorral. A fertőzött (vagy fertőzés nélkül is), az emberi egészséget veszélyeztető ízeltlábúakkal való hadakozást entomológiai hadviselésnek nevezzük.
Történelem – még Hitler is tiltotta
A biológiai hadviselés egészen régmúltra mutat vissza – már az ókorban is megtették azt, hogy ha a hadsereg tovább vonult, halottakat dobtak a kutakba, hogy az őket követő ellenséget elvágják a tiszta ivóvíztől. A háborúkat pedig rendszeresen járványok követték és követik, sokszor sokkal több áldozatot követelve, mint maguk a fegyveres harcok. A középkori várak ostromakor pedig ugyan nem számított szokványosnak, de volt, hogy emberi holttesteket, vagy emberi ürüléket lőttek ki hajítógépekkel.
Az első világháború során a vegyi fegyverek mellett – mint a harci gázok – alkalmaztak biológiai hadviselést is, de ezeknek a célpontja inkább az állatok voltak. A német nagykövetségeken tenyésztették ki a kórokozókat, és a kémek megfertőzték az ellenséges hatalmak lovait, öszvéreit. Így mégis ártottak a szembenálló félnek, anélkül, hogy embereket fertőztek volna meg vele – azt nem találták elég etikusnak.
A második világháborúban Anglia és Franciaország élen járt a fejlesztésben, mert abban a hitben éltek, hogy a Harmadik Birodalom van az élmezőnyben, ugyanis egyedül Németországnak volt korábban tapasztalata a szervezett biológiai fegyverkezésben. Ám érdekes módon, Hitler egyenesen tiltotta az ilyenféle fegyverek fejlesztését vagy alkalmazását.
Az angolok kidolgoztak egy aeroszol bombát, ami a lépfene kórokozóját, az anthraxot szórta szét – a vegetáriánus hadművelet, ha végrehajtják, azt jelentette volna, hogy több olyan ponton szórják szét a Bacillus anthracist, ahol tehenek legelnek. Ez súlyos éhínséget vont volna maga után, ráadásul a lépfene emberre is átterjedhet; továbbá az anthrax olyannyira fertőző, hogy hosszú évekig megközelíthetetlenné tette volna a robbantás helyét.
Ezt kitűnően illusztrálja a bomba próbája – egy lakatlan skóciai szigeten, Gruinardon robbantották fel. A szigetre szállított bárányok hamar elkapták és elpusztultak a lépfenétől, így mondhatni jól sikerült a kísérlet – kicsit talán túl jól is. A következmények megválaszolják a címben feltett kérdést: a szigetet többször is próbálták fertőtleníteni, de még negyven évvel a robbantás után is találtak fertőzőképes spórát a talajban.
Az 1925-ös Genfi egyezmény csak a kórokozó fegyverek használatát tiltotta, ez nem terjedt ki a fejleszésre vagy a birtoklásra – ez utóbbi tiltásáról csak 1975-ben született megegyezés. Japán egyiket sem írta alá, és ez meg is látszott harcmodorán: Mandzsúriában olyan bombákat dobott le a két világháború között, ami fertőzött bolhákkal volt tele, más alkalommal pedig fertőzött élelmiszereket osztottak a háború sújtotta kínai területen éhező lakosságnak.
Közelmúlt – a borítékterrorizmus
Közvetlenül az ezredfordulót követően indult az a gyakorlat, miszerint B. anthraxszal fertőzött borítékokat használtak terrorizmusra. Amerikában több médiaszolgáltató kapott ilyen fertőzött levelet, újságok szerkesztőségei, televíziós csatornák székházai. Az is felmerült továbbá, hogy a postákon egyéb magánlevelek is megfertőződtek a spórákat tartalmazó borítékoktól. A borítékokat biológiai fegyverként, terrortámadásként tartják számon, összefüggést véltek felfedezni a borítékok feladója és az ikertornyokba repülőgépet kormányozó terroristák között.
Magyarországon is több gyanús csomag, illetve boríték ért célba, de tragédia nem történt. A hatóságok hozzáállása az volt, hogy nem kell félni, de fel kell készülni az esetleges fertőző küldeményekre. Azóta szerencsére lecsengett a pánik, és a felesleges riasztások, egyúttal a hintőpor és púder borítékban való küldözgetésének divatja.
A cikket nem szponzorálta az Orvosi Mikrobiológiai Intézet.