A reggeli kapkodásban még egy kávéra sem volt lehetőségem, úgy siettem, hogy beérjek reggel 8-ra a NET-be, a zöld előadóba. Minden alvással nyert maradék erőmet összeszedve ténferegtem keresztül a portán. Mire már a legutolsó lépcsőket is magam mögött hagytam, az előadó előtti órára felpillantva, az éppen 8:15-öt mutatott. Tudatosulva, hogy az óra nem jár, bementem és gyorsan leültem egy székre, mielőtt elkezdődött volna az előadás…
Egy fél örökkévalóság elteltével, a folyosóra érve láttam, hogy a zöld csempére függesztett kerek óra mutatója 8 óra 15 percnél áll. „Így van még egy kis időm a következőig” – gondoltam és már indultam is venni egy kávét. A 11 órakor kezdődő gyakorlatra szokásomtól eltérően korán, 8:15-kor érkeztem meg. Ennek végeztével pedig (1 órával később, és mégis) pontosan ugyanakkor már mehettem is ebédelni. A nap második előadására tartva, újra a megszokott irányba vezető lépcsőkön araszoltam felfelé. A terem előtti falióra 8:15-öt jelzett, meglepetésemre pedig az előadás 8 óra 15 perckor befejeződött. Mivel volt elég szabadidőm a nap utolsó tantárgya előtt, csak 8 óra 15-re értem vissza a NET-be. Ráérősen 8:15-kor elkezdtem átolvasni a jegyzeteimet. Ez eltartott egy darabig, de így is, megint 8:15-re már kész is voltam az ismétléssel…
Mire véget ért a napom, beesteledett. Céltudatosan siettem haza az első emeleti laborok felől. A félemeleten, a vállam fölött még utoljára hátrapillantottam az egykoron az idő szolgálatában álló eszközre és már akkor tudtam: másnap akárhogy igyekszem, csak 8:15-re fogok beérni.