Nekrológ
Budapesten született 1930-ban, középiskolai és egyetemi tanulmányait is a fővárosban végezte. Diplomáját 1954-ben szerezte. A végzést követően 3 éven át a III. kerületi önkormányzatnál dolgozott általános orvosként. 1957-ben került a Mária utcai klinikára, dr. Nónay Tibor professzor mellé, és végig ezen a munkahelyen dolgozott, 1980-tól adjunktusi és 1987-től docensi minőségben. A szemészeti szakképesítés mellett 1964-ben megszerezte az aneszteziológiai és intenzív terápiás szakképesítést is. Dr. Németh Béla, dr. Imre György és dr. Salacz György mellett szemészeti munkájával együtt lelkiismeretesen és szövődménymentesen látta el az altatást igénylő szemészeti műtétek sokszor megterhelő munkáját is. 1995-ben nyugdíjba vonult, de dr. Imre György, majd dr. Salacz György professzorok továbbra is igényt tartottak aneszteziológiai tevékenységére és sokéves tapasztalataira, így szaktanácsadóként továbbra is éveken át aktívan részt vett a Szemészeti Klinika gyógyító és oktató munkájában. Angolul, németül és franciául beszélt, akítvan részt vett az idegennyelvű medikus képzésben.
Tanulmányútjai során több országba tett látogatást, a genti, berlini szemklinikákon (1961, 1978) a szerzett színlátászavarok, illetve a szemészeti érzéstelenítés témáit tanulmányozta.
Szemorvosként főleg a ritkább cornea elváltozások (keratoconus, cornealis fehér gyűrűk), továbbá a színlátás vizsgálatok érdekelték. Foglalkozott továbbá közlekedési baleseti szemsérülésekkel, a sicca szindrómával a szem égési sérüléseivel, a retinopathia praematurorum cryotherápiás kezelésének lehetőségeivel, a szemészeti egészségnevelés kérdéseivel, az általános érzéstelenítés szemre, illetve a betegekre való hatásával, a zene szerepével a szemészeti műtétek során.
Munkája során aneszteziológus szakképesítése révén ilyen minőségében hazánkban elsőként alkalmazta szemészeti műtéteknél a gépi narkózist. Kidolgozta, hogy e téren mikor, milyen narkózis technika a legcélszerűbb. Elméleti választ keresett arra, hogy egyes szerek sejtszintű hatása miként váltja ki a narkózist. A Jakab-Lencz: „Műtéti érzéstelenítés” című könyvében ő írta a szemészeti anaesthesia című fejezetet. 65 közleménye és 3 könyvrészlete jelent meg. 1977-ben „Általános érzéstelenítés a szemészetben” című disszertációjával kandidátusi címet szerzett. Sikerrel tanulmányozta a komolyzene betegek együttműködésére és a stresszhelyzetre gyakorolt hatását a szemészeti műtétek során, munkatársaival megállapították, hogy a műtét közben elhangzó halk zene jelentős mértékben oldja a stresszt, amely a betegek együttműködésében és alacsonyabb vérnyomásában is megnyilvánul.
Vezetőségi tagja a Magyar Szemorvostársaságnak, a Magyar Anaesthesiológiai és Intenzív Therápiás Társaságnak, 1991-ig elnöke a SOTE Anaesthesiológiai Kollégiumának, tagja az Országos Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Intézet Szakmai Kollégiumának (1990-ig).
Kitüntetései: Vöröskereszt Érdemes Munkáért (1964 és 1969), Vöröskereszt Érdemérem bronz fokozata (1973), Kiváló Egészségnevelő Munkáért (1977).
Dr. Nagy Zoltán Zsolt, a Szemészeti Klinika igazgatója