Az időskori makuladegeneráció a gazdaságilag fejlettebb társadalmakban – így hazánkban is – a vakság leggyakoribb oka. A betegség az 50 évesnél idősebbeket érinti, ezért az öregedő társadalmaknak egyre nagyobb kihívást jelent a fokozatosan növekvő új betegek száma. A betegség lényege az éleslátás helyének – a sárgafoltnak – a korral előrehaladó elfajulása, amelynek okát pontosan nem ismerjük. Mivel a betegség a látóhártyának csak ezt a területet érinti, a kezeletlen betegek elvesztik olvasóképességüket és éleslátásukat, de a perifériás látás a betegség végstádiumában is megmarad. A betegségnek alapvetően két formája van: a száraz és a nedves forma.
A száraz, sorvadásos forma a betegek 85-90%-át érinti. A betegség ezen típusában kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel az elvékonyodott látóhártya (elsősorban a sárga folt) területében, és megjelennek a betegség korai stádiumára jellemző apró sárgás színű lerakódások (ún. ’drusenek’) és a kísérő festékfoltok (pigmentek). Ezzel párhuzamosan az érintett betegek olvasóképessége fokozatosan romlik, az olvasott betűk töredezetté válnak. A betegség ezen típusában azonban akár évtizedek is eltelhetnek az olvasóképesség teljes elvesztéséig.
Az esetek 10%-ában a betegség száraz formája egy súlyosabb, gyors látásromlást eredményező állapotba, az ún. nedves formába megy át. A betegség ezen típusában az érhártya felől kóros érképződés indul meg az éleslátás helye alatt. Az újdonképződött erekből folyadék és vér szivárog a látóhártya rétegei közé, a fényérzékeny sejtek (csapok és pálcikák) fokozatos pusztulását okozva. A betegség ezen stádiumának korai tünete a torzlátás, az érintett betegek az egyenes vonalakat görbének látják.
A betegségnek számos rizikótényezője ismert. Legfontosabbak: az életkor, a genetikai háttér és a dohányzás. A vonatkozó tanulmányok egyértelműen bizonyítják, hogy a dohányzás a betegség kialakulásának kockázatát többszörösére növeli. A betegség nedves típusának ma már létezik hatékony kezelési módja a szembe adott injekciós kúra formájában.