Nekrológ
Balassagyarmaton született 1944-ben. Egyetemi tanulmányait a Semmelweis Egyetemen (akkori nevén Budapesti Orvostudományi Egyetem) végezte és 1968-ban szerzett diplomát. Első és egyetlen munkahelye a Semmelweis Egyetem Mária utcai II. Sz. Szemészeti Klinikája volt, ahol dr. Nónay Tibor professzor volt első mestere, majd dr. Németh Béla, dr. Imre György és dr. Salacz György professzorok mellett dolgozott nagy lelkesedéssel. 1983-ban adjunktusi, 1996-ban docensi kinevezést kapott. 2001-től az igazgatóhelyettesi funkciót látta el dr. Salacz György igazgatása alatt.
Szakmai pályafutása alatt számos tanulmányúton vett részt, melyek között szerepelt Hradec Kralove, a berlini Charité illetve a Freie Universität, valamint a Tübingeni Szemklinikán töltött hosszabb rövidebb időt. A tanulmányozott területe túlnyomórészt a szem elektrofiziológiai vizsgálata és az öröklődő retina disztrófiák klinikuma volt. Belföldi tanulmányútjai során is az elektrofiziológia és az ophthalmoneurológia témái érdekelték. Dr. Bohár Anna nyugdíjba vonulása után átvette a klinika elektrofiziológiai laboratóriumának vezetését és számos újítást vezetett be a klinikai alkalmazás során. 1980-ban 4 éven át a berlini Charité Szemészeti Klinikáján és Élettani Intézetében folytatott tudományos munkát, amelynek során sikerrel védte meg Berlinben 1988-ban kandidátusi disszertációját Der Effekt der Einzeldialyse auf das ERG und den Elektrolythaushalt bei chronischen Hamodialyse-Patienten címmel. A Magyar Tudományos Akadémia még abban az évben elfogadta és 1998-ban PhD-fokozattá minősítette disszertációját. Mintegy 40 publikációja jelent meg, részben a fenti tárgykörben, részben a retina degeneratív megbetegedéseinek problémakörét taglalva. A Tübingeni Szemklinika hasonló témával foglalkozó munkacsoportjával szoros kapcsolatot alakított ki. Több magyar és néhány nemzetközi társaság tagja, így az ISCEV és az EVER társaságnak, mindkettőnek rendszeres előadója, résztvevője.
A „Retina Magyarország Egyesületének” megalakulása óta szakmai patrónusa és támogatója volt. Derűs személyisége alapján munkatársai körében népszerű volt, a fiatalok is szívesen dolgoztak vele. Munkacsoportja teljesítményét több hazai és nemzetközi kongresszuson díjakkal ismerték el. Szakmai tevékenysége során az öröklődő szembetegségek esetén nemcsak azok kezelését és kutatását végezte, de a betegcsoportok szerveződésében is aktívan segített.
Kitüntetései: Dabis emlékérem (1979), Papolczy-díj (1982), Reismann-díj (1988).
Dr. Nagy Zoltán Zsolt, a Szemészet Klinika igazgatója