2026. március 13-án iskolánk tanulói, tanárai az iskolaudvaron vettek részt a nemzeti ünnepünk emlékére rendezett műsoron.
A hangulatos műsor az 1848. március 15-e események felidézésén túl olyan személyekről is megemlékezett, akik nem voltak a forradalom vezéregyéniségei, de a magyarság és az utókor számára mégis fontos megemlékeznünk róluk.
A forradalom és a szabadságharc hónapjaiban az egészségügy területén dolgozó orvosokra, betegápolókra nagyon sok feladat hárult. Azt gondoljuk, hogy néhányuk nevét – raoulos diákok lévén – kötelességünk megjegyezni mondta az egyik szereplő.
Semmelweis Ignác, az anyák megmentője is részt vett a forradalomban 1848 tavaszán, de nem Pesten, hanem Bécsben, ahol tagja lett a forradalmi Nemzeti Gárdának, de eközben folyamatosan gyakorolta hivatását is. 1844-ben Bécsben szerezte orvosdoktori diplomáját, és ugyanebben az évben szülészmesteri oklevelet is kapott.
Meszlényi Rudolfné született Kossuth Zsuzsa, Kossuth Lajos legfiatalabb húga. Kossuth 1849. április 16-án „az összes tábori kórházak főápolónőjének” húgát nevezte ki. Kossuth Zsuzsa a szabadságharc bukásáig fáradhatatlanul járta az országot, próbálva a betegellátás egyre rosszabbodó feltételein javítani.
A világosi fegyverletétel Aradon érte, orosz, majd császári fogságba esett. Bírósági eljárás indult ellene, majd felmentették, és szabadon engedték. Hazájától távol, az Amerikai Egyesült Államokban halt meg fiatalon, harminchét éves korában.
Korányi Frigyes fiatal orvostanhallgatóként szintén csatlakozott március 15-én a tömeghez, majd végigjárta a forradalom helyszíneit. Később a szabadságharcban mint alorvos működött. A kiegyezés után nevéhez fűződik az I. sz. Belklinika megszervezése, ahol ő vezette be a rendszeres laboratóriumi és röntgenvizsgálatokat. A tuberkulózis elleni küzdelem élharcosának is tekintjük.
Balassa János magyar sebész, egyetemi tanár volt, aki 1848-1849-ben az orvosi kar igazgatójaként működött. A szabadságharc alatt a honvédkórház igazgatója lett, utána fogságba került. A pesti börtönben raboskodó gróf Batthyány Lajos sebeit ő látta el a kivégzése előtt. Balassa János kiszabadulása után 1851-től foglalhatta el ismét a tanszékét. A korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtője lett.
Ezek a személyek hittek a polgári magyar társadalom létrejöttében, a nemzeti függetlenségben. Liberális felfogásukhoz híven egy olyan világ megvalósulásában, amelyben az emberi jogokat tiszteletben tartják. Harcoltak ezekért a célokért, bár nem mindegyikük fegyverrel, pusztán csak civil életükben sok-sok apró hétköznapi, lelkiismeretük által diktált tettel.
Az, hogy álmuk nem rögtön valósult meg, nem rajtuk múlt. Példájukból azonban ma is sokat lehet tanulnunk:
Hazaszeretetet, kitartást, emberséget, szerénységet, elvhűséget, összetartozást.
A műsort a 12.B osztály adta elő, Póschné Lehotai Erzsébet vezetésével.
