A nanoszkópia és a nagyfelbontású orvosbiológiai képalkotás világhírű tudósa, Dr. Stefan W. Hell a Semmelweis Budapest Award 2016. évi díjazottja. A Semmelweis Egyetem legnagyobb presztízsű, nemzetközi tudományos elismerését Dr. Szél Ágoston rektortól vehette át a Nobel-díjas tudós.
A Semmelweis Budapest Award a Semmelweis Egyetem legnagyobb presztízsű, nemzetközi tudományos elismerése, melyet 2009-ben alapított a Szenátus. A díjat olyan természettudományos területen dolgozó, világszerte elismert eredményeket elérő tudósok kaphatják, akik munkássága új utat mutat az élő természet megismeréséhez és az emberiség javát szolgálja – hangsúlyozta Dr. Szél Ágoston a díjátadó ünnepség megnyitásakor. Dr. Stefan W. Hell jelölését a díjra természetesen egyhangúlag támogatta a Szenátus – tette hozzá.
Dr. Stefan W. Hell a világ vezető tudósa a nanoszkópia és a nagyfelbontású orvosbiológiai képalkotás területén – mutatott rá a díjazott méltatásában Dr. Bagdy György tudományos rektorhelyettes. Emlékeztetett arra, hogy Dr. Stefan W. Hell Aradon született, 15 éves kora óta él Németországban. A Heidelbergi Egyetemen tanult, fizikából szerzett PhD-fokozatot, majd később Finnországban, a turkui egyetemen kutatott, itt tette le a Nobel-díjas felfedezésének alapjait. Hell professzor a Max Planck Biofizikai Kémiai Intézet nanobiofotonikai részlegének alapítója és igazgatója, a Heidelbergi Egyetem professzora. A laudáció teljes szövege ide kattintva elolvasható.
Dr. Stefan W. Hell az ünnepélyes díjátadó alkalmából rendezett tudományos ülésen hangsúlyozta: hatalmas megtiszteltetés számára a Semmelweis Ignác nevét viselő elismerés. Emlékeztetett rá, hogy Semmelweis emberiség számára rendkívül fontos, úttörő felismerését nem ismerték el az életében. Ő részesült abban a szerencsében, hogy sok-sok év munkája utána elismerték eredményeit, éppen ezért is ajánlotta Semmelweis tiszteletére az előadását.
Dr. Stefan W. Hell a mikroszkópos képalkotás évszázados korlátait törte át felfedezésével. Az aradi születésű tudósnak köszönhető a szuperfelbontású nanomikroszkópok egy fajtája, mely minden korábbinál apróbb részleteket tesz láthatóvá a kutatók számára a sejtek, szövetek vizsgálata során. A tudós a Semmelweis Szalonban tartott „Optikai mikroszkópia: a felbontás forradalma” című előadásában ismertette felfedezését, valamint az addig vezető utat is.
Felfedezésének lényege a 19. század második felében lefektetett ún. diffrakciós limit (optikai mikroszkópok felbontóképességének határa) túllépése, melyért 2014-ben kémiai Nobel-díjban részesült két másik kutatóval (Eric Betzig és William E. Moerner) együtt. Más-más trükkös optikai eljárással, de mindhárman meg tudták haladni a mikroszkopizálás korábban áthághatatlannak tűnő határát – megteremtve ezzel a nanoszkópia technikai alapjait.
A 20. században ugyanis széles körben elfogadott nézet volt, hogy a fénymikroszkópok nem képesek 200-400 nanométernél kisebb részleteket elkülöníteni a feloldási korlát miatt, amit a hullámoptika fizikai törvényei határoznak meg. Előadásában ismertte a feloldási korlát túllépését lehetővé tévő felismerését, melyben speciális floureszcens megoldásokat felhasználva kerülte meg a hullámoptika törvényeit. A szuperfelbontású mikroszkópok közül közvetlenül Hell módszeréhez az ún. STED (“STimulated Emission Depletion”) mikroszkóp köthető.
A Nobel-díjas tudósok felfedezései által lehetővé tett speciális mikroszkópia megteremti az alapját annak is, hogy a kutatók betekinthessenek egy élő sejt molekuláris szerkezetébe, egyszerre láthassák egy adott sejt alkotóelemeinek mozgását. A nanoszkópia lehetővé teszi, hogy a kutatók kitüntetett molekulákat lássanak az élő sejten belül, így például azt, hogy miként képződnek molekuláris kapcsolódási pontok idegsejtek között az agyban.
A Semmelweis Budapest Awardot immár hetedszer adták át, a korábbi díjazottak között volt Jeremy K. Nicholson, Sir George Radda, Dr. Somogyi Péter, Dr. Oláh György, Dr. Klein György és Dr. Tomas Hökfelt.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem