„Rengeteget kapok a kórházi önkéntességtől, különleges történetekkel, sorsokkal gazdagodtam az elmúlt csaknem tíz évben” – mondja Frisch Mihályné, a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika önkéntese, aki nyugdíjas tanárként hetente két órát tölt a gyerekekkel. A Magyar Kórházi Önkéntesek Alapítvány hetven segítővel van jelen a Semmelweis Egyetem nyolc klinikáján, ám akár ötször ennyi segítőt is tudnának fogadni. Épp ezért folyamatosan várják a jelentkezőket, akik képzésen vesznek részt, majd heti rendszerességgel segítenek egyebek mellett az ételosztásban, ágyazásban; beszélgetnek, sétálnak a betegekkel, bevásárolnak nekik a büfében.
Hatalmas segítséget jelentenek az önkéntesek; a betegek, a nővérek, ápolók is örülnek nekik – mondja Kissné Negyedi Marianna, a Semmelweis Egyetem Ápolásvezetési és Szakdolgozói Oktatási Igazgatóság ápolásfejlesztője. Minden korosztály képviselteti magát, diákok, dolgozók és nyugdíjasok is jönnek hozzánk. Különféle foglalkozású és érdeklődési területű önkénteseink vannak, így amellett, hogy nagyon hasznos munkát végeznek nálunk, még színesítik is a klinikák életét. Az önkéntesek szigorú kiválasztáson esnek át, és egy képzésen is részt kell venniük, mielőtt a klinikákra kerülhetnének. A feladatkörük is meghatározott. Nem arról van tehát szó, hogy az orvosok, ápolók munkáját végzik. Nem is jellemző, hogy egészségügyi végzettségűek jönnének hozzánk, de még azok sem végezhetnek szakmai munkát, akik ilyen területről érkeznek –hangsúlyozza az ápolásfejlesztő.
Frisch Mihályné csaknem egy évtizede jár a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikára. A nyugdíjas pedagógus az úgynevezett Dupla-gyerek programban vesz részt. Fogadja a középiskolás önkénteseket, és mivel ők nem mehetnek be a kórtermekbe, ő hívja le a kis betegeket a közös játékra.„Minden alkalom más. Van, hogy lelkesek a gyerekek, van, hogy bizony igazi kihívás lecsábítani őket. Kártyázunk, társasjátékozunk, beszélgetünk” – mondja Frisch Mihályné. Úgy látja, a diák önkéntesek is sokat kapnak ezektől az alkalmaktól. Volt, aki itt tapasztalta meg, hogy milyen nehéz emberi sorsok vannak; mások a pályaválasztáshoz kaptak inspirációt. Felemelő érzés látni, hogy mi mindent megtesznek az édesanyák a beteg gyermekükért – teszi hozzá.
„Itt érzem, hogy értéket teremtek” – mondja Csorba Mária, aki szintén a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán önkénteskedik, miközben államvizsgára készül és dolgozik. „Sokat ad, hogy együtt játszunk, mesélünk, nevetünk a gyerekekkel, ezek az alkalmak feltöltenek egész hétre. Nyitott vagyok, szeretek megismerni új dolgokat, hiszek az élethosszig tartó tanulásban. Az önkénteskedés azért is jó, mert amellett, hogy segítünk, rálátásunk lesz egy teljesen más területre is, nem szűkülünk be a saját munkánkra, hiszen folyamatosan új élményeket kapunk.”
Van, aki a személyes érintettség miatt dönt úgy, hogy önkéntesnek áll. Győrfi Andrea is közéjük tartozik. A pszichológusnő az Ortopédiai Klinikára jár heti rendszerességgel. Azt mondja, hogy mindig is szeretett segíteni az embereken. „Már a szakdolgozatomat is az onkológiai betegekről írtam, és sajnos az egyik gyermekkori barátnőm is rákban hunyt el harminchat éves korában. Ezek az élmények egész biztosan komoly szerepet játszottak abban, hogy csontrákos betegeken próbálok segíteni. Az orvosok, ápolók is mindent megtesznek értük, de a sok egyéb teendőjük miatt sokszor nem tudnak annyi időt foglalkozni egy-egy beteggel, mint amennyit szeretnének. Amit mi adni tudunk nekik, az elsősorban az odafigyelés. Vannak olyan betegek, akik az ország másik feléről érkeznek ide, és akár heteket is távol kell tölteniük a családjuktól, számukra nagyon sokat jelent, hogy mi odafordulunk hozzájuk, és megkérdezzük, hogy vannak, miben segíthetünk nekik.”
Az önkéntesek hetente 1-2 alkalommal 2-4 órában segítenek a klinikákon – mondja Jani Erzsébet, a Magyar Kórházi Önkéntesek Alapítvány önkéntes koordinátora. Ételt, italt osztanak, ágyaznak, beszélgetnek a betegekkel, segítenek a vérvételi minták laboratóriumba juttatásában, elkísérik a betegeket a vizsgálatokra, sétálnak, beszélgetnek velük. Emellett szellőztetnek, pakolnak, bevásárolnak a betegeknek a büfében – teszi hozzá. Az alapítvány önkéntesei 2013 áprilisa óta járnak a Semmelweis Egyetem klinikáira, jelenleg hetvenen vesznek részt a programban, a Szív- és Érgyógyászati Klinikán, az I. Sz. és II. Sz. Belgyógyászati Klinikán, a Sebészeti Klinikán, a Neurológiai Klinikán, az Ortopédiai Klinikán, az I. és a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán vannak jelen, munkájukat koordinátorok segítik. Mivel jóval több önkéntest is tudnának fogadni, folyamatosan várják a jelentkezőket a semmelweis.onkentes@gmail.com e-mail címen.
Kele Tímea
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem