Pszichoterápiák

Bizonyítékokon alapulóan hatékony pszichoterápiák

Prof. Perczel-Forintos Dóra (2017). Miért nehéz hozzáférni a biztonságos pszichoterápiákhoz, ha kereslet és kínálat is van? A brit IAPT modell adaptálhatósága. Eljut-e a pszichoterápia a rászorulókhoz? Lélekben Otthon Alapítvány konferenciája, Francia Intézet, Budapest, 2017.10.27.

Clark, D.M., Layard, R. és mtsai (2009). Improving Access to psychological therapy: Initial evaluation of two UK demonstration sites. Behaviour Research and Therapy, 47, 910-920.

Pszichoterápia és klinikai pszichológia_1997. évi_Eütv

Fonagy, P. (2010). Psychotherapy research: Do we know what works for whom? The British Journal of Psychiatry, 197, 83-85.

Viselkedésterápia

A viselkedésterápia egyike a huszadik század elején kibontakozott nagy pszichoterápiás irányzatoknak, elsősorban a különböző szorongásos betegségek, fóbiák, kényszerek, pánikbetegség kezelésében használható eredménnyel. Hatékonynak bizonyult azonban az agresszivitás, szexuális zavarok, kóros szokások (alkoholfüggőség, dohányzás stb.), evészavarok és gyermekkori magatartászavarok kezelésében is.

A viselkedés- vagy másképpen magatartásterápia a tanuláselméletekre épül. Alaptétele, hogy a különböző viselkedésformák – így a nemkívánatos, kóros viselkedés kialakulásában is döntő szerepük van a tapasztalatoknak és a tanulásnak. A korábban semleges helyzetek, ingerek és egy szorongásos reakció véletlenszerű (időbeli vagy térbeli) egybeesése során rögzül a helyzetre adott válasz. A megtanult válasz az idő során már nemcsak az adott helyzet ill. inger jelenlétekor jelentkezik, hanem sok hasonló ingerre is kiterjedhet. Például, ha egy gyermeket megugat egy kutya, és a gyermek megijed, akkor ez a szorongás megjelenhet minden más kutya jelenlétében, még akkor is, ha a kutya nem ugat és teljesen ártalmatlan. Ezt „téves”, túlzó reagálásnak tekintjük, és fóbia, jelen esetben kutyafóbia kialakulásához vezethet. Más esetben, ha egy különben problémamentes kisgyerekre vagy kamaszra a szülők csak akkor figyelnek oda, ha rosszalkodik, akkor az oly fontos szülői figyelem kiváltása érdekében a „rosszalkodás” rögzül, hiszen a gyerek azt tapasztalja, hogy csak így tudja elérni, hogy figyeljenek rá.

Egy további példa a szociális fóbia kialakulása. Ha valakit gyermekkorában sokat szidnak, kritizálnak, valószínűleg szorongással vesz majd részt a társas helyzetekben. Ez a szorongás később olyan mértékben felerősödhet, hogy az illető megpróbálja elkerülni a társas helyzeteket, vagy legalábbis megpróbál azokban észrevétlen maradni.

A viselkedésterápiák lényege a fennálló kóros magatartás feltárása és korrigálása, valamint új készségek és megfelelőbb viselkedésformák kialakítása.

A viselkedésterápiák időhatárosak, célkitűzéseikben kifejezetten az adott panasz csökkentésére irányulnak, és a terápiás eredmény elérésében nagymértékben alapoznak a páciens aktív együttműködése.

Kognitív viselkedésterápia

A kognitív viselkedésterápiás megközelítés Aaron Beck nevéhez fűződik, aki az 1960-as években dolgozta ki terápiás rendszerét. E megközelítés lényege, hogy az emberek szemléletmódja és hiedelmei alapvetően meghatározzák az érzelmi reakcióikat és a viselkedésüket. Ez azt jelenti, hogy ugyanannak az eseménynek különböző jelentése lehet az egyes emberek számára. A kognitív terápia filozófiai gyökerei az ókori sztoikus filozófusokig vezethetők vissza: „Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja” – írta Epiktétosz görög bölcselő.

A különböző pszichés megbetegedések esetén zavart szenved az információfeldolgozás, és így az események és történések torzult, félreértelmezett jelentést nyernek. Ennek következményeként alakulnak ki a különböző negatív érzelmi állapotok. Így például egy depressziós személy már egy kisebb kudarcot is saját értéktelensége bizonyítékaként értelmezhet. Egy hipochondriás szorongásban szenvedő pedig hajlamos lesz arra, hogy akár enyhe testi tüneteket is valamilyen súlyos betegség jeleként fogjon fel.

A kognitív-viselkedésterapeuták abban segítik pácienseiket, hogy felismerjék és megváltoztassák hibás, torzított gondolkodási folyamataikat. Ennek első lépése, hogy felismerjék azokat a gyakran visszatérő negatív automatikus gondolatokat, melyek a legkülönbözőbb szituációkban megjelennek, és minduntalan negatív érzelmeket eredményeznek. Az információfeldolgozás zavara az ún. „kognitív torzításokban” is megnyilvánul. Ilyen pl. a „minden vagy semmi típusú gondolkodás”, amikor is a személy szélsőséges, fekete-fehér kategóriákban gondolkodik (pl. „ha ma nem hívott fel a barátnőm, akkor nem is vagyok fontos neki”). A terápia célja ezeknek a torzított gondolatoknak, valamint az ezek mélyén húzódó téves vélekedéseknek, hiedelmeknek a felismerése és megváltoztatása. Ebben a folyamatban, és egyben saját javulásában is, a páciensnek aktív, együttműködő szerepe van.

Bár a kognitív viselkedésterápia elsősorban a jelenre, az aktuális problémákra fókuszál, annak a megértésére is hangsúlyt helyez, hogy hogyan és miért alakultak ki a torzított hiedelmek, valamint, hogy milyen tényezők tartják fenn a félreértelmezéseket. A torzítások és félreértelmezések azonosítása, korrekciója és reálisabb helyzetértelmezés kialakítása a pszichés problémák jelentős csökkenéséhez, klinikai javuláshoz vezet.

A kognitív viselkedésterápia ma már elismerten az egyik legfontosabb pszichológiai kezelési forma a pszichiátriai és pszichológiai problémák széles körében. Számos kontrollált vizsgálat bizonyítja hatékonyságát a depresszió, a pánikbetegség és egyéb szorongásos zavarok, valamint evészavarok kezelésében.

A kognitív viselkedésterápia un. rövid terápia (a zavar súlyosságától függően 10-20 ülés), mely idő alatt jelentős javulást lehet elérni az eljárás szakszerű alkalmazásával. A hatékonyságvizsgálatok eredményei szerint jelentős pozitív változás érhető el depresszió esetén 20, pánikbetegségnél 5, szociális szorongásnál pedig 14 ülés alatt.

Ma, amikor több reprezentatív országos vizsgálat számol be a magyar népesség európai mértékkel mérve katasztrofális lelki egészségi állapotáról, a depresszió és az öngyilkosság európai viszonylatban kiemelkedően magas előfordulási arányáról, rendkívül fontos a korszerű és hatékony, valamint költséggazdaságos pszichoterápiás módszerek minél szélesebb körű alkalmazása.

Személyközpontú pszichoterápia

A Carl Rogers (1902-1987) nevével fémjelezett személyközpontú pszichoterápia a XX. század harmadik nagy pszichoterápiás irányzata a pszichodinamikus és kognitív viselkedésterápiás szemlélet mellett.

Alaphipotézise az, hogy minden emberben önmaga megértésének és pozitív irányú változásának, növekedésének hatalmas tartalékai rejlenek. Véleménye szerint a legtöbb pszichés szenvedés mélyén a személynek önmagával kapcsolatos problémái állnak, gyakran önmagát nem képes reálisan látni.

A személy növekedése nem más, mint önmaga minél teljesebb elfogadása, ezáltal belső harmónia kialakítása. A személyközpontú pszichoterápiában a kliens saját erőforrásai kibontakozásának optimális feltételeit igyekszünk megteremteni. Rogers elméletének egyik nagy vívmánya, hogy ezeket a feltételeket rendszerbe foglalja. A személyközpontú pszichoterápiának három fő jellemzője van:

Empátiás megértés, vagyis a terapeuta igyekszik megérteni a kliens világát, úgy ahogy a kliens azt átéli. Feltétel nélküli elfogadás, azaz a segítő nem valamilyen általa elképzelt ideál felé próbálja vezetni a klienst, hanem elfogadja olyannak, amilyen. Kongruencia (őszinteség, hitelesség), azaz a terapeuta nem egy szerepet vállal fel, hanem egész lényével, személyesen van jelen a kapcsolatban.

A pszichoterápiás kutatások szerint ez a három feltétel alapvetően fontos ahhoz, hogy a pszichés problémákat, lelki szenvedést átélő szorongó, depressziós személyeknél elinduljon a gyógyulás folyamata. Ennek során megtapasztalhatják, hogy ők is szerethető, elfogadható emberek, amely tapasztalat elősegíti a belső egyensúly, harmónia kialakulását.