A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszéke 2021. április 9-én egynapos tudományos konferenciát szervez.

A konferencia célja a tudatos jelenlét alapú terápiák hatékonyságát igazoló hazai tudományos eredmények bemutatása. Témánknak megfelelően igyekszünk bemutatni a tudatos jelenlét neurobiológiai hátterét, a betegellátásban alkalmazható irányzatokat, osztályos munkában, krónikus fájdalomban, traumatizált személyeknél vagy érzelemszabályozási zavarok esetén. A mindfulness összefüggését az empátiával, az önegyüttérzéssel. Kitekintünk a mindfulness készségek szerepére a nevelésben és a segítő hivatásúak életében. Az előadások mellett mindfulness tanárok által vezetett gyakorlásra is hívjuk a konferencia hallgatóságát.

Időpont: 2021. április 9. 10:00-18:00

Helyszín: A konferencia online formában, zoom felületen kerül megrendezésre

Részvételi díj: ingyenes, de a részvétel regisztrációhoz kötött (a jelenlegi járványügyi helyzetben kiemelten fontosnak tartjuk a lelki egészség megőrzését, és az ezt szolgáló pszichológiai intervenciók népszerűsítését, így a konferencián való részvétel ingyenes)

Jelentkezési határidő: 2021. április 7.

További információk: e-mailben, vagy a 459-1493- as telefonszámon

10.00-10.10	Megnyitó	Prof. Perczel-Forintos Dóra
10.10-11.00	Nyitóelőadás A tudatos jelenlét neurobiológiája	Prof. Kéri Szabolcs
11.00-11.30	Mindfulness gyakorlás	Fazekas Gábor
11.30-12.00	Kávészünet
Mindfulness és érzelemszabályozás
12.00-12.20	MBCT adaptálása borderline populációra	Prof. Perczel-Forintos Dóra, Zinner-Gérecz Ágnes, Kresznerits Szilvia
12.20-12.35	Az önelfogadás és tudatos jelenlét szerepe az érzelemszabályozásban	Kresznerits Szilvia, Prof. Perczel-Forintos Dóra, Zinner-Gérecz Ágnes
12.35-12.50	A tudatos jelenlét tréning hatása az érzelemszabályozásra borderline betegek körében	Zinner-Gérecz Ágnes, Kresznerits Szilvia, Prof. Perczel-Forintos Dóra
12.50-13.10	Tudatos jelenlét és empátia	Dr. Unoka Zsolt
13.10-13.30	Szégyen vagy önegyüttérzés? A gyerekkori traumák hatása az önészlelésre	Dr. Vizin Gabriella, Illyés Zoltán
13.30-14.30	Ebédszünet
Mindfulness a gyógyításban
14.30-14.50	Tudatos jelenlét a fájdalom kezelésében	Dr. Udvardi Veronika
14.50-15.10	A tudatos jelenlét mérése: hogyan meditálnak a magyarok?	Dr. Rózsa Sándor
15.10-15.30	Milyen készségek fejlődnek segítő hivatásúak MBCT tréning csoportjában?	Prof. Perczel-Forintos Dóra, Horváth Andrea
15.30-16.00	Mindfulness gyakorlás	Dr. Nyitray Nelli
16.00-16.30	Kávészünet
Mindfulness gyermekkorban
16.30-16.50	Tudatos jelenlét tréning az iskolában	Dr. Szabó Éva
16.50-17.10	Tudatos szülőség	Dr. Miklósi Mónika
17.10-17.30	Tudnak-e a gyerekek meditálni? Mindfulness és gyermekkori önszabályozás	Dr. Garai-Takács Zsófia
17.30-	Záró beszélgetés, összefoglalás	Prof. Perczel-Forintos Dóra, Dr. Vizin Gabriella

Dr. Perczel-Forintos Dóra, Zinner-Gérecz Ágnes, Kresznerits Szilvia

Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Pszichológia Tanszék

A borderline személyiségzavar (BPD) a személyiségzavar-típusok között az egyik leggyakoribb, az átlagnépesség 1-5,9%-át érinti. Diagnosztikus kritériumai közül az egyénre és a környezetre nézve egyaránt egyik leginkább megterhelő az érzelem-, és indulatregulációs folyamatok zavara, mely megnyilvánulhat szerhasználati zavarban, nem-szuicidális önsértésben (NSSI), öngyilkossági kísérletekben és dühkitörésekben. A BPD komorbiditása rendkívül magas, terápiája pedig komplex és időigényes, amit az egészségügyi ellátórendszer gyakran nem képes kielégíteni. Egyre  nagyobb szükség van olyan intervenció kidolgozására, amely a komplex terápiák „előszobájaként” legalább az öngyilkossági veszélyeztetettség (NSSI) csökkentésében hatékony lehet.

Az utóbbi évek nemzetközi kutatásai és a klinikai tapasztalatok is alátámasztják, hogy a kognitív terápia harmadik hullámába tartozó mindfulness alapú kognitív terápia (MBCT) hatékony az érzelem-, és indulatszabályozási zavarok kezelésében. A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékén 2018 novemberében indult kutatásunk elsődleges célja a borderline betegek körében gyakran tapasztalható NSSI csökkentése az érzelem-, és feszültségszabályozási készségek javítása révén. Ennek érdekében adaptáltuk Williams és munkatársainak (2015) nyolc hetes MBCT protokollját, amelyet a rekurrens depresszióban megjelenő öngyilkossági veszélyállapot csökkentésére dolgoztak ki. Előadásunkban a borderline betegek feszültségszabályozási készségeinek fejlesztésére adaptált intervenciót szeretnénk bemutatni, továbbá a csoportok összeállításának szempontjait valamint az érzelem-, és feszültségszabályozás szempontjából legfontosabb készségeket. Hogyan segíthetjük a lemorzsolódás csökkentését és ösztönözhetjük a gyakorlást? Milyen eszközei lehetnek a biztonságos csoportlégkör megteremtésének és a kötődés kialakításának egy rövid, mindössze nyolc hetes csoportban?

---

Kresznerits Szilvia, Dr. Perczel-Forintos Dóra, Zinner-Gérecz Ágnes

Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Pszichológia Tanszék

A tudatos jelenlét alapú intervenciók – részben transzdiagnosztikus hatásuk következtében – egyre nagyobb teret hódítanak a különféle pszichés zavarok kezelésében. Az önelfogadás erősödése, az elvárások elengedése, az ítélkezésmentesség vagy éppen a realitás megfigyelése csökkenti a pszichés szenvedést jellemző szélsőséges érzelmi állapotokat akár erős szorongásról, nyomott hangulatról vagy intenzív negatív indulatokról van szó. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy borderline személyiségzavarban szenvedő betegeknek nehézséget jelent a tudatos jelenlét gyakorlása. Kutatási hipotézisünk szerint ebben szerepet játszhat az impulzivitás, a disszociációra való hajlam, valamint az önelfogadás alacsony szintje és az alacsony önértékelés, amelyek viszont gátolhatják a tudatos jelenlét gyakorlását és az adaptív érzelemszabályozást. Módszer: 34 fő, borderline személyiségzavarban szenvedő személy vett részt a kutatásban, akiket arra kértünk, hogy vezessenek naplót a tudatos jelenlét gyakorlásáról. Emellett az önsértő magatartás, önértékelés, önegyüttérzés, disszociatív élménymód, impulzivitás, illetve a tudatos jelenlét felmérésére irányuló kérdőíveket töltöttek ki (SCID-II, Barratt Impulzivitás Skála, CERQ, FFMQ, Önegyüttérzés Skála). Az adatok statisztikai feldolgozására korrelációs és regressziós számításokat végeztünk. Az előzetes eredmények szerint az önegyüttérzés növekedésének szerepe lehet az érzelemszabályozási zavar csökkenésében, ami azt jelenti, hogy a borderline pácienseknél alkalmazott MBCT során érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni az önelfogadás fejlesztésére. Az összefüggéseket részletesen az előadásban ismertetjük.

---

Zinner-Gérecz Ágnes, Kresznerits Szilvia, Dr. Perczel-Forintos Dóra

Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Pszichológia Tanszék

Előadásunkban az MBCT érzelemszabályozó folyamatokra, illetve a nem szuicidális önsértő magatartásra (NSSI) gyakorolt hatásának elővizsgálati eredményeit mutatjuk be. Módszer: protokoll alapján végzett nyolc hetes MBCT tréning, állapotfelmérést és motivációs interjút követően. Résztvevők: borderline diagnózissal rendelkező páciensek, akiknél az utóbbi 6 hónapban nemszuicidális önsértés fordult elő; kizárási kritérium: akut szuicid krízis, pszichózis, bipoláris zavar, súlyos szerhasználati zavar. A kutatás során várólistás kontrollt alkalmazunk. Mérőeszközök: SCID-II, rövidített Beck Depresszió Kérdőív, rövidített Reménytelenség Skála, Harag és Düh kifejezési mód skála, Barratt-féle Impulzivitás Skála, Kognitív érzelemreguláció kérdőív (CERQ) valamint naplóvezetés a gyakorlásról. A kérdőíveket a résztvevők három alkalommal töltötték ki: a tréning kezdete előtt 8 héttel (N=49), a tréning kezdetekor (N=29) és a záró ülés után (N=24). Az utánkövetés eredményei (N=8) a magas lemorzsolódás miatt nem kerültek elemzésre.

Eredmények: a résztvevők körében jelentősen csökkent az önsértések gyakorisága,  intenzitása, valamint a maladaptív érzelemregulációs stratégiák száma, kiemelten a rumináció, továbbá a kifele fordított harag szintje. A tréning végére jelentősen javult az önegyüttérzés szintje, az ítéletmentesség és a leírás, mint mindfulness készségek. Az elővizsgálat eredményei alapján úgy tűnik, hogy a tudatos jelenlét alapú kognitív terápia hatékony eszköz lehet az érzelemszabályozási zavarok és a nem szuicidális önsértés csökkentésében. Azonban ahhoz, hogy a páciensek egy valóban használható és tartós eszközt kaphassanak, fontos a protokoll finomítása az érzelemszabályozási deficit, az intruzív traumatikus élmények és az elköteleződési nehézségek figyelembevételével.

---

Dr. Vizin Gabriella^1,2, Illyés Zoltán^3,4,2

¹ELTE PPK Pszichológiai Intézet ²Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Pszichológia Tanszék ³Országos Orvosi Rehabilitációs intézet ⁴Kognitív és Sématerápiás Központ

Az önegyüttérzés fogalmát Kristin Neff és kollégái munkássága nyomán ismerte meg a szakmai közönség. Az önegyüttérzés más, mint a tudatos jelenlét (mindfulness). Tudatos jelenlét során az adott tapasztalat ítéletmentes elfogadása történik pillanatról pillanatra, míg önegyüttérzés során az elfogadó attitűd nem elsősorban a tapasztalat, hanem a tapasztalatot szerző személy felé irányul. Fájdalmas, kínzó érzelmek átélése esetén, mint amilyen a szégyen vagy a gyász, fontos az elfogadó, kedves viszonyulás önmagunk felé, mielőtt fájdalmas élményeinkhez és érzéseinkhez fordulunk ugyanilyen módon.

Karatzias és munkatársai kutatási eredményei szerint (ld. Karatzias és mtsai, 2019), krónikus interperszonális traumatizáció (kora gyermekkori traumatizáltság) esetén negatív kapcsolat áll fenn az önegyüttérzés és a traumatizációval összefüggésbe hozható negatív önkép, a kapcsolati nehézségek és az érzelmek diszregulációja között. Az érzelemszabályozás nehézsége tekintetében az alacsonyabb önegyüttérzés inkább az érzelmek legátlásával jár együtt, amely fenntarthatja a traumák átélése okozta szégyent és disszociatív jelenségeket. Másrészt azonban a magas krónikus szégyen, tehetetlenséget és elrejtőzés iránti vágyat kialakító jellege révén önmaga is akadálya lehet a traumák feldolgozásának és az önegyüttérzés kialakulásának vagy megerősödésének.  Ezért saját kutatásunkban a krónikus szégyen hatását igyekeztünk feltárni a korai gyermekkori traumatizáció és az önegyüttérzés kapcsolatában. 

Előadásunkban saját kutatási eredményeink bemutatásán túl a krónikus interperszonális traumatizáció és önegyüttérzés kapcsolatát, valamint az önegyüttérzés fejlesztésének terápiás hatásait szeretnénk bemutatni, a legfrissebb kutatási eredmények tükrében.

---

Dr. Udvardi Veronika

A krónikus fájdalom olyan mentális, kognitív és érzelmi-viselkedési problémákkal járhat, amelyek jelentősen kihatnak a kliensek mindennapi életvitelére, önellátási képességére, társas kapcsolataira, testképére és önértékelésére. A krónikus fájdalommal élő embereknél az állapottal együtt járó szorongás mellett nagy a depresszió előfordulásának a veszélye, illetve a pszichológiai stressz számos egyéb fizikai tünet/betegség kiváltója is lehet.
Az új pszichoterápiás lehetőségek közül a tudatos jelenlét alapú terápiák (Tudatos Jelenlét Alapú Stresszcsökkentés, Tudatos Jelenlét Alapú Kognitív Terápia, Elfogadás és Elköteleződés Terápia, Tudatos Önegyüttérzés) hatékonyságát egyre több fizikai és mentális probléma esetén kimutatták már, melyekben csökkentik a szorongást és stressz szintet, javítják az életminőséget, valamint segítik az érzelem – és viselkedésszabályozást. A kutatások pozitív eredményei alapján a tudatos jelenlét alapú módszerek a krónikus fájdalommal élők körében is hatékonyan alkalmazhatóak és a terápiás tevékenység fontos elemét képezhetik. A tudatos jelenlét egyszerű gyakorlatai során a figyelem szándékosan, reaktivitás- és ítélkezésmentesen a jelen pillanatra irányul, ezáltal csökken a múltbeli negatív eseményeken való rágódás és a jövőn való aggodalmaskodás gyakorisága.
Az elfogadó, tudatos figyelmen alapuló technikák elsajátítása nemcsak a stressz-válasz beazonosításában, hanem a tünetekkel való tudatos megküzdés stratégiáinak kidolgozásában is nagy segítség lehet. Ami azután az önelfogadás- és hatékonyság gyakorlásával elvezethet egy, az egyén számára fontos értékek és célok mentén kialakított teljesebb élet felépítéséhez.

---

Dr. Rózsa Sándor^1,2, Tornóczky Gusztáv József³, Dr. Eisenbeck Nikolett⁴, Domján Áron¹, Dr. Perczel-Forintos Dóra⁵

¹Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Budapest, ²Washington University School of Medicine, Department of Psychiatry, St. Louis, USA, ³Testnevelési Egyetem, Sporttudományok Doktori Iskola, Budapest, ⁴Universidad de Sevilla, Personality, Evaluation and Psychological Treatment, Sevilla, Spain, ⁵Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Pszichológia Tanszék, Budapest

Az utóbbi évtizedekben számos modern pszichoterápiás irányzat építette be eszköztárába az úgynevezett mindfulness meditációval kapcsolatos technikákat. Kutatások hosszú sora támasztja alá, hogy az ilyen gyakorlatokat alkalmazó terápiák rendkívül hatékonyak számos mentális zavar kezelésében. Ezen beavatkozások sikere azonban magával vonja annak igényét, hogy minél pontosabban tudjuk a mindfulnesst, mint jelenséget mérni. Számos önjellemző kérdőív született, amelyek a tudatos jelenlétet, mint vonásjellemzőt mérik. Ezek közül a legelterjedtebb és legelfogadottabb az úgynevezett Ötfaktoros Mindfulness Kérdőív (Five Facet Mindfulness Questionnaire, FFMQ). Ez a mérőeszköz már meglévő kérdőívek faktoranalíziséből született és a tudatos jelenlétet egy többkomponensű konstruktumként definiálja. Az elmúlt 15 évben a kérdőívvel kapott pszichometriai elemzések igen változatos eredményeket hoztak. Néhányan még azt is felvetik, vajon alkalmas-e az önjellemző kérdőív a tudatos jelenlét mérésére.

A hazai kutatásaink során összegyűjtött, közel 4.000 fős kérdőíves adatainkat három különböző alminta összevetésével elemeztük: meditálók, klinikai és normál minta. Az elemzések során alátámasztást nyert, hogy az egyes csoportokból származó kitöltők számos tételt eltérő módon értelmeznek, vagyis a tételek torzítanak. Ezen eredményeket kvalitatív megközelítéssel, ún. kognitív tesztinterjúk segítségével is megerősítettük. Mivel eredményeink feltehetően általánosíthatóak más önjellemző kérdőíves eljárásokra is, így kitekintésként olyan viselkedésalapú módszereket is bemutatunk, amelyek az önjellemzésből fakadó torzításokat képesek kiküszöbölni: pl. Légzésszámlálás feladat, Szelf-Implicit Asszociációs Teszt. A különböző mérőmódszerek kombinációja segítségünkre lehet abban, hogy a tudatos jelenlét mérését tágabb kontextusban értelmezzük, a meglévő módszereket pedig tökéletesítsük.

---

Perczel-Forintos Dóra, Horváth Andrea, Lisincki Anna

Semmelweis Egyetem ÁOK Klinikai Pszichológia Tanszék

Az egészségügyben dolgozók rendszeresen megterhelő élethelyzetekkel találják magukat szemben a munkájuk során. Ez fokozottan érvényes a mentális egészségügyben dolgozókra, ahol a foglalkozási szerephez kapcsolódó pszichés nehézségek gyakoriak, ezért az öngondoskodásnak kiemelt szerepe van. A tudatos jelenlét alapú intervenciók közismerten elősegítik az ön-együttérzés, az élettel való elégedettség, a reziliencia és az általános pszichés jóllét növekedését, valamint csökkentik a stressz, szorongás és depresszió szintjét. Több tanulmány eredménye arra utal, hogy segítő hivatásúak mindfulness csoportjában szignifikáns mértékben növekedtek a tudatos jelenlét képességek közül a következők: megfigyelés, ítéletmentesség és nem-reagálás képessége. Saját kutatásunkban arra kerestünk választ, hogy segítő hivatásúak tudatos jelenlét csoportjában hogyan változik az érzelemszabályozás, mint az egyik legfontosabb self-regulációs pszichoterápiás készség? 

Módszer. N=91 pszichológus, klinikai szakpszichológus, orvos ill. mentálhigiénés szakember önbeszámolón alapuló kérdőívekkel nyert adatait hasonlítottuk össze 8-hetes MBCT tréning előtt és után. A résztvevők a Tudatos Jelenlét Kérdőívet (FFMQ), a Kognitív Érzelemszabályozás kérdőívet (CERQ) és a Barratt Impulzivitás Skálát (BIS-11-R) töltötték ki.

Eredmények és következtetés. A jelentudatosság (FFMQ), illetve az Ítéletmentesség, Tudatos cselekvés és a Megfigyelés alskálák szignifikáns mértékben változtak. A résztvevők adaptív érzelemszabályozási készsége (CERQ) javult, elsősorban a pozitív fókusz és az elfogadás mértéke szignifikáns növekedést mutatott a képzés végén. Végül, szignifikáns, negatív  összefüggést találtunk a jelentudatosság összesített értéke és az impulzivitás összértéke között. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy segítő hivatásúak számára tartott mindfulness sajátélmény a hivatásszemélyiség pozitív irányú változását segíti elő. Az adaptívabb érzelemszabályozási készségek erősödése, az ítéletmentesség és a tudatosabb cselekvés feltehetően a pszichoterápiás munka színvonalának emelkedéséhez és a kiégés megelőzésének is fontos tényezője lehet.

---

Dr. Nyitray Nelli

A világot alapvetően két különböző módon ismerhetjük meg, intellektuálisan és tapasztalati úton, és mindkettő hasznos tudásforrás lehet. Sokan egyre inkább hajlunk arra, hogy ezt a kétutas lehetőséget leszűkítsük az elméleti útra, és csak gondolkodjunk, elmélkedjünk, olvassunk, beszéljünk a dolgokról, mintegy megrekedve a fejünkben. A mindfulness vagy éber jelenlét a tapasztalati bölcsesség felé vezet bennünket. Arra hív, hogy testestől-lelkestől egészlegesen tapasztaljuk meg mindazt, amiről beszélünk, gondolkodunk. Ez a néhány perc erre ad lehetőséget a rendezvény résztvevői számára.

A mindfulness meditációban az éber jelenlétet gyakoroljuk, fejlesztjük. Ezt a jelenlétet egy speciális figyelem hatja át. Melegszívű, érdeklődő figyelem, ami az itt és mostra irányul. Nem puszta katonás figyelemtréning tehát, nem csak az elme, hanem a szív is irányítja. Kétszárnyú madár, ami csak akkor tud repülni, ha mindkét szárnya segíti ebben, az éber figyelem és az együttérző, meleg szív is. Ez a fajta jelenlét nem csak a saját testi-lelki egészségünkre, de a betegek, gondozottak megelégedettségére, jóllétére is bizonyítottan kedvező hatással van. Ebben a mindfulness gyakorlatban ebből szeretnék tapasztalati ízelítőt adni.

---

Dr. Szabó Éva

SZTE, Pszichológiai Intézet

Szinte már közhelynek tűnik, ha azt halljuk, hogy a mai gyerekek stresszesek. Az iskolai követelményeknek és szabályoknak való megfelelés egyre több kisdiáknak okoz problémát. Sok gyerek számára jelent nehézséget a figyelem koncentrálása, a párhuzamos cselekvés (multitasking) leállítása vagy a saját aggodalmaival, félelmeivel való megküzdés, akkor is, ha ezek a problémák nem érik el a patológiás szintet. Az iskolában alkalmazott mindfulness oktatás célja ezeknek a nem klinikai jellegű problémáknak a kezelése, valamint mentális egészség megőrzése, és alapvetően a megelőzés. Az előadás keretében röviden bemutatom a legismertebb mindfulness alapú iskolai prevenciós programokat, majd részletesebben egy olya tréningprogramot, amelyet egy normál tantervű szegedi általános iskolában kezdtem el 2019 decemberében, és folytatok azóta is. Az előadásból kiderül hogyan működik a „szegedi béka projekt”, mit jelent, a szörf gomb, a kéz légzés, hogyan működik a hála kavics vagy a pillangó meditáció. Bemutatom továbbá a program keretit, a pedagógus és a szülők szerepét, a megvalósítás lehetőségeit és nehezítő tényezőit, valamint a hatékonyságra utaló apró jeleket.

---

Dr. Miklósi Mónika

Az előadás a mindfulness készségek interperszonális aspektusairól, speciálisan a szülő-gyermek kapcsolatban megnyilvánuló tudatosságról szól. Interperszonális helyzetekben a mindful viszonyulás azt jelenti, hogy egyidőben, ugyanazzal a tudatos figyelemmel és nyitott, elfogadó, reakciómentes attitűddel fordulunk a saját és a másik személy aktuális, pillanatról-pillanatra változó tapasztalatai, és az interperszonális történések felé. Specifikusan, a szülői mindfulness fogalma alá olyan intraperszonális és interperszonális készségek tartoznak, mint a gyermekre irányuló teljes (osztatlan) figyelem, a szülő önmaga és gyermeke felé irányuló érzelmi tudatossága, együttérzése, és ítélkezésmentes elfogadása, és az önszabályozás készsége a szülő-gyermek interakciókban. A kutatások szerint a szülői mindfulness pozitív összefüggést mutat a szülő-gyermek kapcsolat minőségével, és védőfaktor a szülői stressz eszkalálódásával szemben a gyermek viselkedéses problémái esetén. A mindfulness készségeket fejlesztő szülőintervenciók rövid múltra visszatekintő, heurisztikus módszerek, melyek a bizonyítottan hatékony mindfulness alapú stresszcsökkentő módszerek adaptációi, esetenként viselkedés-, kognitív-, és sématerápiás módszereket integrálva. Ígéretes módszerek a szülői stressz csökkentésében és a szülő-gyermek kapcsolat minőségének javításában, hatékonyságukat egyre több vizsgálat támasztja alá. Fontos eszközei lehetnek a gyermek érzelmi, szociális, kognitív fejlődésének előmozdításában, mentális egészségének megőrzésében és helyreállításában. Hazai tapasztalataink szerint a meditációs technika elfogadottsága nem általános, de azok körében, akik számára elfogadható a módszer, a mindfulness alapú szülőtréning jól alkalmazható. További vizsgálatok szükséges a kulturális különbségek feltárására, kulturálisan szenzitív módszerek kidolgozására. Bízunk benne, hogy a MBSR és MBCT módszerekhez hasonlóan megtaláljuk helyüket a hazai gyakorlatban, mind a prevencióban, mind a gyógyításban.

---

Dr. Garai-Takács Zsófia

A gyermekkori végrehajtó működések fejlesztését célzó különböző intervenciók hatékonyságát vizsgáló metaanalízisben azt találtuk, hogy tipikusan fejlődő gyerekek esetében a mindfulness-alapú intervenciók kiemelkedően hatékonyak (Takacs & Kassai, 2019). Egy másik metaanalízisben azt is megerősítettük, hogy a mindfulness-alapú programok jelentősen csökkentik a gyerekek figyelemzavaros és hiperaktív/impulzív viselkedését is (Vekety, Logemann, & Takacs, 2021). Ezen eredmények alapján kutatócsoportunk a mindfulness meditációval kezdett foglalkozni.

Felmerül a kérdés, hogy milyen mechanizmus(ok) által fejleszti a mindfulness a gyerekek önszabályozását. Zelazo és Lyons (2012) felvetése szerint top-down (figyelemtréning) és bottom-up (stresszcsökkentés) folyamatok állhatnak a hatás mögött. Ennek tesztelésére egy kísérletsorozatot végeztünk, amelyben óvodai és iskolai mindfulness-alapú programok hatékonyságát vizsgáltuk a végrehajtó funkciókra és az iskolakezdés körüli kortizolszintre (a stressz egy biomarkere). Felnőtt résztvevők esetében ugyanis hatékonyan csökkentik a mindfulness-alapú programok a kortizolszintet, kifejezetten az emelkedett kortizol szempontjából rizikós populációk esetében, például egy stresszes életesemény idején (Koncz, Demetrovics, & Takacs, 2020). Óvodai és iskolai terepkísérleteink vegyes eredményeket mutatnak.

Fontos kiemelni, hogy azok a gyerekeknek szánt mindfulness-alapú programok, amik a metaanalízisekben szerepeltek nagyon komplex programok voltak, a mindfulness gyakorlatok széles skáláját alkalmazták (Vekety, Kassai, & Takacs, elbírálás alatt). Egy kísérlet során azt vizsgáltuk, hogy egy pusztán légzéses meditációt tartalmazó egyéni intervenció, amely során EEG-alapú visszajelzést kaptak a résztvevők a Muse nevű eszköz segítségével mennyire kivitelezhető az általános iskolai környezetben és milyen hatással bír a gyerekek önszabályozására (Vekety, Logemann, & Takacs, elbírálás alatt). Az említett vizsgálatok eredményei alapján szeretném felvetni a mindfulness óvodai és iskolai alkalmazásának lehetőségét.

---