A személyiségzavarral küzdő páciensek általában valamilyen hangulati vagy szorongásos panasz, esetleg kapcsolati probléma miatt keresnek segítséget és csak később tűnik fel nehézségeik hátterében a személyiségszintű probléma. A személyiségzavarok nem ritkák, gyakoriságuk kb. 6% a teljes népesség körében, és 50% körüli a pszichiátriai ellátásban megjelenők között.

A személyiségzavarokban a viselkedés és a belső élmények tartósan és jelentősen eltérnek a kulturális elvárásoktól, rugalmatlanok, hosszú távú stabilitást mutatnak, nagymértékben rontják az életminőséget és jelentős distresszt okoznak a személy számára. Legszembetűnőbb jellegzetességeik, hogy a páciensek nehezen tudják saját gondolataikat és érzéseiket megérteni és megfogalmazni, és nehezen működnek együtt a kezeléssel, a terápiás kapcsolat fenntartása gyakran megterhelő számukra. Az ilyen páciensek többnyire nem egyértelmű, krónikus és szerteágazó panaszokkal érkeznek a szakemberhez. Diagnosztizálásukban nehézséget jelent, hogy a személyiségzavar tüneteit rendszerint valamilyen egyidejűleg fennálló szorongásos vagy hangulati zavar tünetei fedik el.

A személyiségzavarokat a jelenleg alkalmazott osztályozási rendszerek 3 csoportra osztják:

  • különc (paranoid, szkizoid, szkizotip)
  • dramatikus (hisztrionikus, borderline, nárcisztikus, antiszociális)
  • szorongó (kényszeres, dependens, elkerülő) 

A betegség diagnózisát akkor adhatjuk meg, ha a páciens tünetei megfelelnek bizonyos számú és típusú kritériumnak.

A személyiségzavarok kezelése

Hosszú évtizedekig a személyiségzavarok kezelésében a pszichoanalitikus szemlélet volt az elfogadott megközelítés. A kognitív viselkedésterápiás szemléletben csak később, a 20. század végén jelentek meg olyan eljárások, melyeket személyiségzavarral küzdő páciensek számára dolgoztak ki. Ennek köszönhetően láttak napvilágot olyan kezelési módszerek, mint például a sématerápia, melyet Pszichoterápiás osztályunkon is alkalmazunk.

Emellett az 1980-as évektől kezdve egyre nagyobb teret nyert a személyiségzavarok kezelésében a kiegészítő pszichiátriai gyógyszeres kezelés is.

A személyiségzavarok kezeléséről bővebben az alábbi cikkben olvashat:

Vizin G., Szuromi B.  Új irányok a személyiségzavarok kezelésében. Orvostovábbképző Szemle 2016/3.