Márciusban két újabb sikeres rendezvényen vehettek részt a Gyakorló Általános Iskola és a Szakiskola tanulói.
„Mindenki mássza meg a maga hegyét!”
Március 9-én ezzel az idézettel csalogattuk a Szendrő Szabolcs hegymászó, természetfotós diavetítéssel egybekötött előadására és a vele való beszélgetésre érkező közönséget a Villányi úti Díszterembe.
„Az elmúlt évtizedekben megfordultam a Börzsönytől a Himalájáig, Alaszkától Tűzföldig. Legkomolyabb teljesítményemnek tekintik, hogy 1989-ben Ozsváth Attilával a világon elsőként jutottunk fel a Kedar Dome keleti falán. Magassági rekordomat 1990-ben a 8201 m magas Cho Oyu megmászásával értem el. 1996-ban tagja voltam az első magyar Mount Everest expedíciónak.” – mondja Szabolcs a Fél lábbal a csúcson című interjúkötetében.
A könyv részleteinek olvasásával, portréfilmek megtekintésével készültünk a március 9-ei találkozóra. Szabolcs a világ olyan eldugott helyein is készít természetfotókat, ahová csak nagyon kevesen juthatnak el. Egyik célja is ez, megmutatni mindazt a szépséget, amit élőben csak kevesek láthatnak.
A közönséget már az első pillanatokban lenyűgüzte Szabolcs hitelessége. Kamaszkori vonatbalesete következtében elvesztette egyik lábát, ennek ellenére sportolni akart. A súlyemelést nem folytathatta, később első osztályú kajakosként sem kerülhetett a legjobbak közé. Ezután találta meg életreszóló kapcsolatát a hegyekkel.
A rengeteg kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy a közhiedelemtől eltérően a jó hegymászó nem a csúcsok hódítgatásával foglalatoskodik elsősorban. A hegymászás jellempróba, az önismeret és az önfejlesztés eszköze. A legjobbak azok, akikre adott esetben az életünket is rábízhatjuk. A találkozó sokunknak segített abban, hogy mindannyiunk számára van lehetőség eljutni a csúcsra, ki-ki a magáéra.
Háry János régi és újabb kalandjai
Március 23-án Zalán Tibor író volt a vendégünk, akinek Háry – A rettentő magyar vitéz című 2017-ben megjelent elbeszélő költeményét jártuk körül.
Garay János 1843-ban írt, Az obsitos című művét is olvastuk a felkészülés során. Megnéztük Kodály Zoltán 1926-ban bemutatatott Háry János című daljátékának 1965-ben készült filmváltozatát, valamint az 1983-ban készült rajzfilmet is.
Zalán Tibort saját versével köszöntöttük. A Gomulka házmester intelmeit a Kaláka együttes zenésítette meg. Mindebből animációs film készült. Ennek videóját néztük meg.
Ezután Zalán Tibor két verset és egy prózai művet olvasott fel. Iskolánk egykori tanulójától, Danó Sára Katalintól a Nézd című versét, a szakiskolás Helembai Jánostól A csodatenger című verset, Zsohár Félix 6. e osztályos tanulónktól A balatoni szivárvány című mondát olvasta fel, majd ezeket részletesen is értékelte vendégünk.
„Abony szülötteként sok közöm van Háryhoz.” – mondta Zalán Tibor. „Keveselltem egykori pályatársam, Garay János elbeszélő költeményének terjedelmét, és újabb kalandokkal is kiegészítettem Abony szülöttének, a nagyotmondó Háry Jánosnak fantasztikus történetét.”
Tibor egy gyerekkori élményét is elmesélte, ami már akkor Kodály daljátékához kapcsolta őt. Gyekkorában négy évig hegedült, később kamaszként az abonyi szimfonikus zenekar dobosaként folytatta nem hosszú zenei pályáját. Egy alkalommal a zenekar Kodály Háry Jánosát adta elő. A hangversenyt a Magyar Rádió élőben közvetítette. Mivel Tibor imádta a sportokat, az aznap délutánt is focizással töltötte. A fáradt dobosnak hiába intett be a Nyitány közepén a karmester, az békésen aludta végig a darabot.
Egy rövid filmrészlet következett, amelyben Háry (Szirtes Ádám) éppen elfogja és kioktatja a megszeppent Napóleont (Bodrogi Gyulát).
Végül összevethettük a jelenetet a Zalán Tibor által megírtakkal. Hogyan oldotta meg Ő Háry és Napóleon találkozását?
A nyelvileg rendkívül gazdag szöveg részletét három előadó, Aux Mátyás, Szimandl Zsolt Richárd és Veres Ádám olvasta fel humorral és értőn.
Danó Sára Katalin
Nézd
Nézd, szívünk hogy száll!
Nézd, szívünk hogy száll!
Nézd, ránk borult,
indulna már,
a lelkem tánc.
Nem merem kinyitni a szemem.
Nem merem kinyitni a szemem.
Félek, hogy sötétben ébredek.
Fogd meg a kezem,
hogy ne féljek,
és felébredjek!
A sötétség nem győzhet le engem,
mert én nem engedem,
sohasem engedem.
Ez csak egy rémálom volt.
Megnyílt a szemem egy új világ felé.
Réteken, hegyeken át,
tengereket szelek át.
Hogy eljussak hozzád,
mert szeretlek.
Mert csak téged szeretlek,
Rádi Bence.
Ez csak a tiéd, édesem,
csak a tiéd.
Helembai János
A csodatenger
van egy tenger ami lila színű és állatok vannak benne
ha nap éri akkor sárgára változik és akkor az emberek is bele tudnak menni
ez ilyen színváltós víz minden órában változik egyszer kék egyszer narancssárga
amikor éjszaka van ha bármilyen meleg is van akkor se olvad ki
lehet rajta járni meg házat építeni meg repülővel leszállni rajta
ha kap a tenger szellőt akkor házak épülnek
és lesz egy jégország belőle
Zsohár Félix
A balatoni szivárvány
Régen, még a római korban, élt egy ember a Pelso partján, akit Arcusnak
hívtak. (A régmúltban a rómaiak Pelsonak nevezték a Balatont.)
Arcus halászatból élt, és ladikjával gyakran vitt át embereket az északi partról
a déli partra
Egy nap egy család akart átkelni a tavon. Viharos idő volt, de a családnak
mennie kellett, mert beteg gyermeküket vitték egy gyógyítóhoz.
Arcus útra kelt velük, de a tó közepén még hevesebbé vált a vihar. A csónak
megtalt vízzel, és nem bírta el őket. Arcus a vízbe ugrott, hogy ne süllyedjenek
el.
A vihar elvonult, a család a csónakkal épségben partot ért, de Arcust hiába
szólították, elnyelte a tó. A parton ültek és siratták megmentőjüket, amikor a
felhők közül kibukkant a nap és az égen felragyogott a szivárvány.
Később mindenkinek azt mesélték, hogy látták Arcust, amint a szivárványon
felsétált az égbe.
Amikor a Pelso felett megjelenik a szivárvány, tudjuk, hogy valaki jót
cselekedett.