Barátság iskolája
A Lengyelországi Zamosc városában működő Krok za krokiem alapítvány iskolájában tanuló diákok (nyolc diák és kísérőik 20 fő) tett látogatást a Semmelweis Egyetem Pető András karának Gyakorló Konduktív Általános Iskolájának diákjaival, tizenegy központi idegrendszer sérült mozgásukban akadályozott 11-14 év közötti diák, a Vértesboglári Vérteslovas táborban. Itt töltöttünk együtt egy hetet.
A közös táborozás célja, a most már harmadik évre visszatekintő, együttműködés erősítése, a lengyel
– magyar barátság, történelmi múlt megismertetése a diákokkal.
Ezért választottuk a tábori program nevét: “Barátság iskolája”
A programban résztvevő magyar diákok kiválasztásához a tanulmányaik terén elért eredmények
nyújtottak segítséget számunkra.
Pogramtervezet:
1. nap: Lengyel testvériskola érkezése a szálláshelyre
2. nap: magyar diákok érkezése, ismerkedési program, közös játék
3. nap: ismerkedés a lovakkal, lovaglás. strandolás
4. nap: kirándulás Székesfehérvárra
5. nap: sporttevékenység, lengyel-magyar barátságos foci/boccia verseny, látogatók fogadása, táncház
6. nap: közös játék számháború/vízi csata, ismerkedés egymás konyhájával.
7. nap: előkészületek a haza utazásra, hazautazás
A Vértesboglári „barátság tábor” első két napja vidáman, ismerkedéssel telt, lovagoltunk, ismerkedtünk egymással, fürödtünk, lovas kocsikáztunk, tábortűz mellett énekeltünk.
A harmadik napra tervezett Székesfehérvári kirándulásra kissé félve indultunk, időjárási előrejelzés esőt jósolt.
Belvárosban, a városháza mellett sikerült parkolnunk a buszokkal. Innen indultunk városnéző sétánkra, ami a zenélő órát, a Főteret, Szt. István múzeumot érintette. Lengyel testvéreinknek nagyon tetszett „Kati” néni szobra a főutcán. Ebédünket a Placc étteremben töltöttük el, majd átsétáltunk a Koronás parkba. Itt fantasztikus játékkal búcsúztattuk a napot.
Másnap, csütörtökön, felbuzdulva a székesfehérvári „Kati néni” receptjein, nagy tervekkel indultunk a
népek konyhája „faljuk fel hazánkat” bográcsozásba.
Bográcsunkban pincepörkölt készült. A kemencében rétest sütöttünk. S igen, az ősi legendás Kati néni receptje alapján libatepertő is készült. Este táncház koronázta napunkat. Pénteken, ki mit tudott rendeztünk, mind a két nemzet legnagyobb örömére. Hangos kacagás kísérte a bemutatott produkciókat.
Minden diák, kísérő, önkéntes, nevelő nagyon sajnálta, hogy ilyen gyorsan véget ért a hét.
Ádám így búcsúzott:
Holnap sajnos már haza kell mennünk, pedig én szívesen maradnék még pár napot.
Bence visszaemlékezése:
Én nagyon jól éreztem magam a táborban. A Székesfehérvári kirándulás nagyon jó volt. A tábortűz is jó volt. Gyurival akit már az óvodából ismerek, jó volt amikor újra találkoztam vele. remek volt a tábor, jól szórakoztunk. A játékok is jók voltak.
Nóri:
Nekem legjobban a közös esti táncest tetszett! Örökké emlékezni fogok erre az estére!
Robi:
Nagyon örültem, hogy eljöhettem ebbe a táborba, mert most voltam életemben először táborban. Találkoztam egy lengyel fiúval, aki a legjobb barátom lett. Jókat beszélgettem vele, holott sokszor nem is értettem, hogy mit mond. Nagyon kár, hogy vége lett a tábornak.
Pályázati programunk második eleme a lengyelországi kiutazás.
2019. június 24-én reggel indult a „lengyel különítmény” Zamosc városába.
A tábor hangulatát idézve, a szülőknek írt napi „jelentés” kis részletét másolom alább:
„Kedves Szülők!
Szeretettel küldöm a mai napunk történetét.
2. Nap
Madárcsicsergésre ébredve sétáltunk a tábor területén, amely egy gyönyörű szép fenyves és nyírfa erdőben van. A reggeli csak 9:00 kor kezdődött. Ezt követvetően megtörtént a tábor hivatalos megnyitója melyen a gyerekeknek és a felnőtteknek átadtuk az ajándékainkat.
Ebédig három – négy csapatjátékot játszottunk egymás megismerése céljából. Nagyon kedvesek a srácok és a felnőttek. Igazán szerencsések vagyunk, hogy ilyen szeretettel fogadnak bennünket. Ebéd után boccia mérkőzés volt, mely versenyt a következő napokban folytatjuk. A „feketelevest” már vacsora előtt tálaltuk, Magyarország – Lengyelország baráti futballmérkőzés 3-2. A meccsen mindannyian együtt küzdöttünk, fergeteges hangulatban nyertünk. Hajrá magyarok hajrá Magyarország hajrá lengyel-magyar barátság!”
A beszámolók alapján azt gondolom, ennél nagyobb élményekkel, tapasztalatokkal nem gazdagíthattuk volna diákjaink életét. A program kitűzött céljai megvalósultak.
A jövőben is szeretnénk tovább folytatni a megkezdett közös együttműködést, elkezdtük a tervezni a
jövő nyári közös programot.
Az utolsó szavak legyenek a hála és a köszönet szavai:
Nagyon szépen köszönjük, Lengyelországot hazánkban képviselő Nagykövet úrnak, feleségének és a
nagykövetség összes munkatársának áldozatkész, szeretetteljes munkáját!
Köszönettel:
Domokos Zsolt (programvezető)