„Az élet idő, az idő élet.”- ez a sürgősségi osztály mottója, amelyhez többnyire szorosan kapcsolódik a mentőautó szirénájának hangja. Az orvostudomány előmenetelével egyre gyakrabban merül fel a kérdés – különösen a
helyszíni sürgősségi diszciplína tekintetében, hogy vajon hol húzódnak a mentőszakápolói kompetenciák, melyek azok az elvégezhető feladatok, amik teljes biztonsággal megfelelnek a XXI. század kihívásainak. Október végén az Elméleti Orvostudományi Központban többek között erre is keresték az optimális megoldást „A Mentőápolók Kompetenciái a Sürgősségi Ellátásban” című szakkonferencián és kerekasztal beszélgetésén, ahol a mentőápolók beavatkozási jogkörét vették nagyító alá.
A konferenciát Prof. Dr. Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár nyitotta meg, aki beszédében kiemelte, hogy az egészségügyi ellátás akkor működik jól, ha olyan láthatatlan, akárcsak a levegő. – Amíg kapunk levegőt, észre sem vesszük, mihelyt azonban kezd elfogyni, kapkodunk érte és abban a pillanatban majd megfulladunk –
tette szemléletessé álláspontját államtitkár asszony, majd hozzátette, a sürgősségben dolgozók napi szinten mentenek ki krízishelyzetekből embereket, csoportokat, ám ha ez a közeg szorul segítségre, akkor azoknak kell sürgősen cselekedniük, akiknek erre kompetenciájuk van. A kihívások egyben lehetőséget nyújtanak arra, hogy a konferencián jelenlévő szakemberek véleményükkel, javaslataikkal olyan megoldásokat indítványozzanak, amelyek által – ha nem is hetek, hónapok alatt, de néhány éven belül – a betegek és a dolgozók közös érdekében érdemi változások tapasztalhatóak.
– Azt kívánom, hogy olyan megoldások szülessenek, melyek révén mentőápolóink számára örömet nyújt a munkájuk, és mindez büszkeséggel tölti el őket. Azzal a tudattal térhetnek otthonukba, hogy azért dolgoznak, amiben hisznek, az életmentés örömét úgy élhetik meg, hogy mindeközben megbecsülik és elismerik odaadó munkájukat. A magam részéről ebben szeretnék partnerséget ajánlani és azért fogok szolgálni, hogy ne csak betegeinknek jusson több egészség, hanem a benne dolgozóknak is. – Horváth Ildikó ezzel a lelkesítő beszéddel alapozta meg a konferencia hangulatát.
Gresz Ágnestől az esemény főszervezőjétől azt is megtudtuk, annak érdekében, hogy a sürgősségi betegellátást tovább lehessen fejleszteni, több aspektusból is meg kell ezt a területet vizsgálni. Így az orvosszakmai szempontokon túlmenően a közigazgatási és jogi szempontokat, illetve a mentőápolók képzésével kapcsolatos kérdéseket is igyekeztek górcső alá venni.
A konferencia alapvető célja, hogy tovább javuljon a minőségbiztosítás a betegellátás biztonságával együtt és így a betegek és az ellátók számára egy még átláthatóbb sürgősségi ellátórendszert lehessen működtetni.
A mentőápolók képzése elég összetett abból adódóan, hogy a prehospitális és hospitális sürgősségi ellátásban is részt vesznek, ebből kifolyólag szükség van arra, hogy a mindkét szervezeti formát működtető érdekképviseletek egyeztetni tudjanak és konszenzusra jussanak. Rendkívül érdekfeszítő volt a problémát jogi szempontból vizsgáló szekció előadása, ahol azokat a protokollokat mutatták be, amelyek alapján megvalósulhat egy beteg teljeskörű ellátása, vagyis milyen tünetek esetén kinek hogyan kell, illetve lehet eljárnia. Ezek nagyon összetett kérdések, hiszen egyszerre kell a jogi környezetet biztosítani, és a nemzetközi és hazai irányelveknek megfelelni, illetve a munkáltató saját jogkörében is alkalmazható előírásoknak is ehhez kell majd igazodnia. Ennek a három dolognak az összehangolása volt 
az, ami a legtöbb kérdést és hozzászólást generálta.
–A résztvevők a mentőápolói kompetenciáknak olyan aspektusába is betekintést nyerhettek, amivel a mindennapjaikban nem találkozhattak – hangsúlyozta Gresz Ágnes. A résztvevők testközelből megismerkedhettek azon jogi vonatkozásokkal, illetve közigazgatási jellemzőkkel, amelyek alapvetően meghatározzák minden szakdolgozó munkakörét; így a munkavégzés módját is. Egyrészt megértették, miért fontos, miért kellenek ezek a szabályozások ahhoz, hogy a sürgősségi betegellátás optimálisan működhessen, másrészt ennek köszönhetően jobban el tudják magukat helyezni a rendszerben és tudni fogják azt is, ezen belül ők maguk mekkora értéket képviselnek.
Szöveg: Tarnóczy-Tóth Katalin
Fotó: Gázser Kitti, Papp Kata