Szív- és Érgyógyászati Tagozat

programvezető: Dr. Merkely Béla

A program célja a különböző kardiovaszkuláris kórállapotok és a sportolói szív szabályozási folyamatainak, valamint e betegségek illetve sportélettani változások diagnosztikai és terápiás lehetőségeinek komplex kutatása humán vizsgálatokban és állatkísérletes modellekben elsősorban az endokrin szívműködés peptidhormonjai; az aritmogenezis mechanizmusai; az aritmiák non-farmakológiás kezelésének új lehetőségei; kardiovaszkuláris szabályozó ágensek hatásmechanizmusa; a szívsebészeti kardioprotekció új ágensei; a kardiovaszkuláris farmakogenomikai vizsgálatok, valamint a kardiális/endotheliális progenitor sejteknek a szív átépülésében és regenerációjában betöltött szerepének vizsgálata terén, melyek egyúttal a témavezetők fő tudományos érdeklődési területei.

A hallgatók nemzetközileg elismert, kiváló oktatók és kutatók vezetésével juthatnak előre mind alapkutatásbeli, mind pedig klinikai kutatásaikban, utóbbit kiemelten az invazív- és nem-invazív kardiológia, az intenzív terápia, a szívsebészet és érsebészet terén. A témavezetők saját posztgraduális szakterületi kurzusok keretében adják át az egyes témákhoz kapcsolódó ismereteket, ami elméleti és gyakorlati képzést jelent.

programvezető: Dr. Sótonyi Péter

A program lehetőséget nyújt bekapcsolódni az angiológiai betegségek patomechanizmusait vizsgáló kutatásokba. A program részét képezik az ischemiás szervkárosodás patogenezisével kapcsolatos kutatások.

programvezető: Dr. Várbíró Szabolcs

Az interdiszciplináris program elsődleges célja az élettani és patológiás folyamatok adaptációjának megértése a molekuláktól a betegágyig. A programban megjelenő kutatási témák a különböző szöveteket érő fiziológiás vagy káros behatások adaptációját vizsgálja Az élettani és kórélettani folyamatok sejtes, molekuláris valamint a szervezet szintjén történő integrálása új tudományos eredményekhez vezethetnek, melyek nem csak a különböző (kór)állapotok, betegségek patomechanizmusának mélyebb megértését, hanem új diagnosztikus és terápiás lehetőségeket is magukban rejtenek.

programvezető: Dr. Maurovich-Horvat Pál

A kardiovaszkuláris betegségeken belül a coronaria (koszorúér) betegségek vezetik világszerte a halálozási statisztikákat, és a stroke-kal közösen a szív- és érrendszeri halálozás mintegy 80%-áért felelősek.

A koronáriabetegség hátterében a szívet ellátó koszorúerekben kialakuló érfal-meszesedés (plakk-képződés) áll. A plakkok idővel nőhetnek, fokozatosan szűkítve az éret, nehezítve ezzel a vér áramlását.

A hagyományos rizikófaktorok, csak korlátozottan alkalmasak a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának, illetve lefolyásának predikciójára. Ezért további erőfeszítések szükségesek a kardiovaszkuláris kockázat előrejelzésének, valamint a páciensek rizikóstratifikációjának a pontosítására.

Az újgenerációs, fotonszámláló detektorral ellátott CT-szkennerek (PCCT) alapjaiban reformálhatják meg a koszorúér-betegségben szenvedő páciensek klinikai ellátását gyógyszeres kezelésük személyre szabásával. A PCCT részletgazdagabb leképezést biztosít, így potenciálisan olyan újszerű képi biomarkerek is azonosíthatók lehetnek, melyek a korábbiaknál hatékonyabban képesek előrejelezni a jövőbeli nem-kívánatos kardiovaszkuláris eseményeket.

Korábbi sztatin-vizsgálatokban leggyakrabban a plakkok térfogatának csökkenését figyelték meg, de a plakkok összetételének is igen fontos szerepe van a az akut koronária-szindróma kialakulásában. Egyre több, invazív képalkotással nyert adat utal arra, hogy a sztatinok előnyös hatásában nagyobb szerepet kap a plakkok lipidtartalmának módosulása, a plakktérfogat változásával szemben. Ma még nem áll rendelkezésre neminvazív képalkotás vizsgálati eredmény abban a vonatkozásban, hogy a sztatinterápia megváltoztatja-e a plakkok lipidtartalmát, struktúráját és a koronária áramlási viszonyokat.

Vizsgálati hipotézisünk szerint a sztatinterápia megváltoztatja a koronáriaplakkok morfológiáját, javítja az áramlási viszonyokat és elősegíti a plakkstabilizációt. Feltételezzük, hogy ezek a változások PCCT-vel igen jó térbeli felbontással és spektrális képalkotási lehetőségekkel követhetők. Hipotézisünk szerint a sztatinterápia olyan morfológiai változásokat eredményez a plakkokban, amelyek hosszabb távú követés során is kimutathatók maradnak. Úgy véljük, hogy a PCCT alkalmazása új lehetőséget teremt a sztatinterápiára nem reagáló betegek korai azonosítása terén, ami megalapozhatja a személyre szabott gyógyszeres kezelés lehetőségét.