Kedves fogorvos kollégák!
Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre bővül azon fogorvosok köre, akik időben felismerik a fogágybetegség klinikai jeleit és speciális parodontológiai szakellátásra utalják be pácienseiket. Ezzel kapcsolatban szeretnénk némi útmutatást illetve néhány hasznos tippet adni. Célunk, hogy elősegítsük a fogágybetegek minél kezdetibb stádiumban történő diagnosztizálását, a beutalt páciensek esetében a szükséges parodontológiai kezelés mielőbbi elkezdését, illetve az orvosok közötti kommunikációt.
A fogágybetegség diagnosztizálásához a következő eszközökre van szüksége egy fogorvosnak: parodontális szonda (lehetőleg milliméter beosztású pl. UNC-15 típusú) és fogászati tükör. Panoráma röntgenfelvétel készítése javasolt. Úgynevezett sétáló szondázással vizsgáljuk meg a fogak parodonciumát és a következő paramétereket figyeljük meg:
- vérzik-e az íny?
- van-e plakk/fogkő az ínyszélben?
- van-e plakkretentív tényező?
- a szondázási mélység eléri vagy meghaladja a 4 mm-t?
- mozgathatók-e a fogak?
A fenti paraméterek értékelésében nagy segítséget nyújthat a Brit Parodontológiai Társaság által kifejlesztett szisztéma (Basic Periodontal Examination), amely a vizsgálat eredménye alapján minden szextánsra vonatkozóan meghatároz egy kódot, amelyhez tartozik egy megfelelő terápiás javaslat. Ez alapján, ha 3-as vagy 4-es kódot regisztrálunk, azaz a szondázási mélység eléri vagy meghaladja a 4 mm-t, szondázásra vérzés tapasztalható, akkor mindenképpen indokolt a pácienst szakorvoshoz irányítani.
Érdemes pácienseinket csak nagy vonalakban tájékoztatni az őket érintő betegségről és a rájuk váró parodontológiai beavatkozásról. A kezelések további részleteiről a parodontológus szakorvos tud pontos felvilágosítást adni. Hívjuk fel a figyelmüket, hogy a fogágybetegség ugyan fájdalmatlan, mégis visszafordíthatatlan károkat tud okozni a fogak körüli szövetekben, sőt a gyulladásos gócok szisztémás hatásai is megnyilvánulhatnak. Nyugtassuk meg őket, hogy időben felfedezve a betegség jól kezelhető és az ő együttműködésükkel hosszú távon is stabil, gyulladásmentes állapot érhető el. A kezelések érzéstelenítésben történnek, így fájdalomtól nem kell tartaniuk.
A szakirányú kezelést nagyban meggyorsítja, ha a páciens supra- vagy akár subgingivalis ultrahangos depurálást követően kerül a parodontológus rendelőjébe. Ilyen esetben rögtön lehetőség nyílik egy teljes körű parodontális státusz felvételére, majd a részletes kezelési terv megbeszélésére. További segítséget jelent, ha a páciens fogazata konzerváló fogászatilag rendezett, nincsenek szekunder kárieszes, elálló szélű tömések, fogpótlások, kezeletlen nekrotizált pulpájú fogak vagy szuvas léziók.
A parodontológiai kezelés ideje alatt nem javasoljuk bármilyen végleges fogpótlás elkészítését, viszont ideiglenes fogművek alkalmazása gyakran szükségessé válik. Ezzel kapcsolatban leginkább a beutaló orvos közreműködését szoktuk kérni. Parodontálisan érintett pácienseknél a szupra- vagy paragingivális vállas preparálást javasoljuk a parodoncium védelme érdekében.