A neuromuszkuláris betegségek közé soroljuk:

  • Duchenne disztrófia,
  • Amiotrófiás laterálszklerózis (ALS),
  • Myasthenia gravis,
  • Spinalis izomatrófia (SMA)
  • Egyéb ismert vagy ismeretlen eredetű muscularis disztrófiák,
  • Poszttraumás, vagy posztinfektív központi idegrendszeri károsodás,
  • Rekeszizomdiszfunkció

A progresszív izomgyengeséggel járó kórképek a légzőizmok érintettsége esetén alveoláris hipoventilációhoz vezethetnek. Ennek tünetei lehetnek a légzési nehezítettség, a légúti váladék eliminációjának nehézsége, valamint a nappali fáradékonyság.

Fontos megjegyezni, hogy tartós, otthoni légzéstámogatással a betegek légzési tünetei enyhíthetők, a váladékelimináció megoldható, és az ezekből adódó szekunder tünetek is csökkenthetők. Ezáltal pedig a betegek életkilátásai javulnak. Azonban a páciensek életminőségét, illetve annak progresszióját döntően az alapbetegség határozza meg, melynek lefolyását a lélegeztetés nem befolyásolja.

Neuromuszkuláris betegségek esetén lélegeztetést indikált:

  • Krónikus nappali hiperkapnia (PaCO2 ≥ 45 Hgmm)
  • Nyugalmi vagy kis terhelésre jelentkező diszpnoe
  • Éjszakai hiperkapnia (PaCO2 ≥ 50 Hgmm)
  • Nappali normokapnia, ami azonban alvás alatt romlik (PTcCO2 ≥ 10 Hgmm)
  • Pi max (maximális belégzési nyomás) < 60 vízcm
  • Vtidal > 0.4 x VC vagy Pi>0.4 x Pimax (mellűri nyomás) és a beteg diszpnoés
  • Évente több mint három súlyos alsó légúti fertőzés
  • Poligráfia során mért AHI > 10 és ODI > 4

ALS esetén: Otthoni lélegeztetési központban kivizsgálás szükséges, ha a nappali szaturáció < 94%, FVC < 70%, MIP 60 vízcm alatt (NICE 2016 guideline)