Nyámándi Piroska Intézetünk szakasszisztense, az egyetem szabadidősport szakosztályának főszervezője, ultrafutó és futónagykövet, barátja emlékének ajánlotta teljesítményét aki a Kossuth barlang feltáró-merülése közben halálos balesetet szenvedett. 

„A tavaly októberi NN Ultrabalaton párban teljesítése után úgy éreztük Csillával, a futótársammal, hogy adósunk maradt a Balaton, ezért jó ötletnek tűnt, hogy idén ezt behajtjuk. Két perc alatt telt be a páros nevezési limit, közöttük volt a miénk is. Elkezdtük a felkészülést (nem minden nehézség nélkül) két külön országban, és vártuk az április végét. A ’mi’ 211 kilométerünket felesben. Indul a PirCsi Team. Ekkora távnál másképp működik a futás. A mentális jelenlét, a frissítés, a bemelegítés, a lenyújtás, a szakaszok közötti pihenés, az energiapótlás, a folyadékpótlás, a jegelés… minden. Másképp, de rugalmasan, ugyanakkor kötelezően. A kísérőautók is egymás után ütemezve jöttek, nélkülük nem sikerült volna. Vidáman, tele energiával álltunk pénteken reggel a rajtkapuban, mindenre felkészülve. Sikerült Jász Máté doktort is üdvözölni, aki szintén párosban indult neki, örültünk a találkozásnak és a nap folyamán még többször is összefutottunk. Két szakaszonként váltottunk, ami 20-25 kilométeres etapokat jelentett ötször fejenként. Kellemes napos időben teltek a nappali szakaszok, gond nélkül csökkentek a kilométerek, csendesen sercegett a vállunk, simán megfutottuk a Balaton-felvidék lankáit, majd balos kanyar és a napnyugta már Balatonmáriafürdő után ért minket. Az éjszaka kellemes, 9 °C hőmérséklete kicsit felfrissített minket és a magasparton belenevettem az éjszakába átnézve a túlpartra: már látom a célt! Világoson világosodni kezdett, ébredezett a part, mi jól voltunk és rohamosan fogytak a kilométereink. Pici módosítás után töretlenül folytattuk. Eljött az utolsó körforgalom, ahol párosunk újra egyesült és ketten együtt futottunk be 211 kilométer és 27 óra elteltével a célba. Elégedetten, boldogan, sérülések és izomgörcsök nélkül. 1 órát javítottunk a tavalyi időnkön és a 8. helyezést értük el. Elégedettek vagyunk, remekül sikerült futás volt, megszereztük újra, a szövetségünk erősebbé vált. Teljesítettem két BSZM-et egyéniben, egy UB-triót, három-UB párost. Szombaton még azt mondtuk, köszönjük, elég volt…de ki tudja?”

Cikk az egyetemi honlapon