Mihalkovics Géza
anatómus professzor (1844-1899)
Mihalkovics Géza
anatomus, egyetemi tanár, szül. Pesten 1844 jan. 31. Középiskoláit és orvosi tanulmányait u. o. végezte; oklevelét 1869. nyerte el. Orvosnövendék korában több egyetemi pályadíjat nyert, ezek közül az egyik (sebészi köttan) ki is nyomatott. 1869. boncolástani tanársegéd lett s ezen állásban 3 évig működött. 1872. a sebészetre tért át és műtőnövendéki állást kapott Kovács tanár klinikáján, de csak fél évig maradt ott, mert 1872. az orvostudományi kartól Schordaann-féle utazási ösztöndíjat kapott az anatomiában való kiképzésre a külföldön. 1872. fél évet Bécsben töltött, ott Langer tanár intézetében szövettani dolgozatokkal foglalkozott Toldt segéd vezetése mellett, azonkivül Hyrtl előadásait hallgatta. 1873. fél évig Lipcsében dolgozott szövettant Ludwig élettani intézetében. 1873 nyarán a strassburgi egyetemre ment fejlődéstani dolgozatok végzésére. Ott néhány hónapi tartózkodás után Waldeyer tanár megelégedését annyira kinyerte, hogy ez őtet az első tanársegédi állással megkinálta, amelyen 21/2 évig megmaradt, egyszersmind magántanárrá habilitáltatott s előadásokat tartott a csonttanból, érzékszervekről és központi idegrendszerről. A budapesti egyetem felterjesztése folytán 1875-ben ide a fejlődéstan nyilvános rendkivüli tanárává neveztetett ki s intézetet kapott az üllői-uti orvoskari telepen, 1878. nyilvános rendes tanárrá léptettetett elő a tájboncolástanból és fejlődéstanból s a gyakorlati anatomiai szigorlat vizsgáló tanárává nevezték ki. 1881. pedig a leiró boncolástan parellel tanára lett; Lenhossék Józsefnek halála után (1888) az első boncolástani intézet vezetését vette át. Tanársága idején külföldön több utazást tett; 1882. nyarát Heidelbergában töltötte Gegenbauer intézetében összehasonlító boncolástani tanulmányok végzésével, azután beutazta Svájcot. Szavóját és Felső-Olaszországot, 1894. mint az egyetem kiküldötte résztvett a hallei egyetem 200 éves jubileumán, azután meglátogatta Hollandia s Belgium boncolástani intézeteit, 1895. pedig Svájc, Páris és Londonban volt ugyanily célból.
Az agyvelő fejlődéséről irt munkáját a magyar tudományos akadémia 1882. a nagy díjjal jutalmazta. 1883. az orvosegylettől Általános boncolástanáért a Balassa-féle jutalomdíjat nyerte, 1893. pedig az Agyvelő morfologiája címü munkájáért a Mészáros-féle jutalomdíjat kapta. A magyar tudományos akadémia 1879. levelező, 1886. rendes tagjai sorába választotta, azonkivül rendes tagja egyéb honi tudományos társulatoknak és az Internationale Monatschrift állandó munkatársa. 1887. az orvostudományi kar prodékánná választotta, 1893-1895-ig pedig dékán volt. Irodalmi tevékenysége az anatomiának, szövettannak és fejlődéstannak több szakát karolta fel, ugyanez körbe tartozó cikkeket ir e lexikonba. Azonkivül kézitankönyveket irt magyar nyelven. Nevezetesebbek a következők: Sebészi köttan (Pest 1868); Adatok az madárszem fésüjének szerkezetéhez és fejlődéséhez (M. tud. akad. értekezései, III. köt., XI. szám, 1873; németül Archiv für mikrosk. Anatomie 1874); Anatomie u. Histologie der Hoden (Arbeiten aus dem physiol. Laboratorium in Leipzig 1873); Wirbelsaite und Hirnanhang (Centralblatt f. d. med. Wissensch. X. köt., 1874. és Archiv f. mikrosk. Anat. XI. köt. 1875); Az agy fejlődése (m. tud. akad. Évkönyvei, XV. köt., II. Budapest 1877, németül Lipcse 1877); Általános bonctan (Budapest 1881); Vizsgálatok a gerinces állattok kiválasztó és ivarszereinek fejlődéséről (m. t. akad. külön kiadványa, Budapest 1884, 380 old.; németül Kraause’s Internationale Monatschrift für Anat. u. Entwicklungsf., II. köt., 1885); Avis des expériments sur l’examen complémentaire du cadavre de Tisza-Dada (Scheuthauer és Belkivel együtt, Internationale Monatschrift für Anatomie u. Physiologie, Lipcse 1887, IV. kött.); A leiró emberbonctan és tájbonctan tankönyv (Budapest 1888); A központi idegrendszer és érzékszervek morfologiája (u. o. 1892); A herecsövek szöveti szerkezete (Kovács tanár jubileumi dolgozataiban, u. o. 1894).
(Forrás: Pallas Lexikon)
Mihalkovics Géza (Pest, 1844. jan. 30. – Bp., 1899. júl. 12.): anatómus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1879, r. 1884). 1869-től tanársegéd a pesti anatómiai tanszéken. 1872-ben ösztöndíjjal külföldre ment, 1873-tól 1875-ig a strassburgi egy.-en tanársegéd és magántanár. 1875-ben a fejlődéstan rk. tanára, 1878-tól ny. r. tanára, 1881-1889-ben a tájanatómiai és szövettani tanszéken, 1890-99-ben az I. anatómiai tanszéken ny. r. tanár. 1898-99-ben az egy. rektora. Jelentősek a here szövettanára, az agyvelő fejlődésére, az ivarszervek összehasonlító anatómiájára és az orr melléküregeire vonatkozó kutatásai.
F. m. Sebészi köttan (Pest, 1868); Az agy fejlődése (Bp., 1877, Az MTA nagyjutalmával kitüntetve 1881-ben); Általános boncztan (Bp., 1881); A leíró emberboncztan és tájboncztan tankönyve (Bp., 1888); A központi idegrendszer és érzékszervek morphológiája (Bp., 1892); A mozgás szervek anatómiája (Bp., 1898); Az ember és gerinczes állatok fejlődéstana. I. Általános fejlődéstan (Bp., 1899). – Irod. Thanhoffer Lajos: Emlékbeszéd M. G. r. tag felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 10.); Lenhossék Mihály: M. G. emlékezete (Bp., 1901); Élet és Tudomány (1955. 27. sz.).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)