A plasztinációs eljárást Günther von Hagens professzor dolgozta ki Heidelbergben, 1978-ban. Az eljárás folyamán a készítményből eltávolítjuk a vizet és a lipideket, és ezek helyére egy szilikon polimert juttatunk. A készítmény jellegétől függően (tömör szerv vagy metszet) különböző polimereket alkalmazhatunk. Intézetünkben az ún. BIODUR S10 STANDARD módszert használjuk, mely egész szervek és vastag metszetek plasztinálására alkalmas. Fontos megjegyeznünk, hogy az eljárást már kész preparátumon kezdjük meg, mert a plasztinált készítményt boncolni már egyáltalán nem lehet. Az egyes képletek merevek lesznek, egymástól nem vagy csak kis mértékben lesznek elemelhetők, ezért olyan készítmények, melyekben a képletek több rétegben helyezkednek el, nem jól vagy nehezen tanulmányozhatók. A plasztinált készítménynek számos előnye és hátránya van. Előnye, hogy szagtalan, tiszta, felszíne semleges, így nyugodtan kézbe vehető, szabad levegőn tartható, időtálló, könnyen kezelhető, higiénikus. Hátránya, hogy a készítmény merev, csak a felszíni képletek tanulmányozhatók kielégítően, mely sok esetben megkérdőjelezi a plasztináció alkalmasságát (pl. végtagok).
Az eljárásnak négy főbb lépése van, ezek a fixálás, a dehidráció, az impregnáció és a keményítés.
- A fixálást számos, hagyományosan használt anyaggal végezhetjük. Legkézenfekvőbb a formalinos fixálás. Fenolos előkezelés nem ajánlott. Nem prefixált anyagon a plasztináció kevésbé sikerül, különösen bőrrel fedett készítmények esetében.
- A dehidrálás folyamán a készítményekből eltávolítjuk azok víztartalmát. Az eljárást acetonfürdőben végezzük, -19 fokon, így elkerülhető a nagyobb mértékű zsugorodás. Az aceton fajsúlyát folyamatosan mérjük, mely a dehidráció mértékére ad felvilágosítást. Az acetonfürdőt több alkalommal cseréljük, és amikor a fajsúly lényegesen már nem változik, vagyis nem tudunk több vizet kivonni a készítményből, megkezdjük az impregnációt.
- Az impregnáció során a készítményben lévő médiumot (alkohol, formalin, aceton) vákuum segítségével eltávolítjuk a készítményből, és annak helyére szilikon kerül. Ezt a lépést is 19 fokon végezzük, de szilikonfürdőben. A távozó médium a szilikon felszínéről buborékok formájában távozik. Amikor a buborékolás csaknem megállt, a készítményeket kivesszük a szilikonból, és megkezdjük az utolsó lépést, a keményítést.
- A keményítés szobahőmérsékleten történik, zárt térben, melyet speciális gázzal telítünk. Először a melegedés, majd a gáz hatására a szilikon egy része távozik a készítményből, ezt folyamatos eltávolítjuk (letöröljük). A készítményben lévő szilikon a gáz hatására polimerizálódik, és a készítmény merev lesz. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a készítményen a képleteket már a kamrába helyezés előtt olyan helyzetbe állítsuk be, ahogyan azokat végül találni szeretnénk, mert a merev készítményen azok már nem mozdíthatók. A teljes keményítés két-három napig tart, de jelentős mennyiségű szilikon az első nap után a készítményből már nem távozik. A készítményeket még három hétig zárt térben tartjuk, majd utána szabadon használhatjuk őket.