A depresszió jelensége feltehetően az emberi civilizáció megjelenésével egyidős. A korábban, Hippokratész által melankóliának elnevezett lelki állapotot az orvostudomány 19. századi fellendülése óta kezelik betegségként. A depresszió, definíciója szerint rosszkedvű, szomorú állapotot jelöl, melyben a világ kietlennek a nehézségek pedig leküzdhetetlennek tűnnek

Rosszkedv vagy depresszió?

Gyakran gondoljuk azt, ha szomorúak vagyunk, hogy ez már bizony a depresszió jele, depressziósok vagyunk. Azonban a szomorúság nem depresszió.

A depresszió betegség, hangulatzavar, míg a szomorúság egy múlékony állapot, egy érzelem. A depresszió diagnosztikájában a szomorúság csupán egyetlen tünet. Leglényegesebb különbség az idői lefolyásban és az állapot mélységében van. Vagyis a szomorúság, rosszkedv, ha normális, néhány napon, legfeljebb néhány héten belül elmúlik, míg a depresszió több mint két héten át, de akár hónapokig, bizonyos típusok esetén évekig fennáll.

Depresszióról tehát csak bizonyos tipikus tünetek egyidejű előfordulása esetén beszélhetünk.

Mánia és depresszió?

A hangulatzavarok diagnosztikájában elkülönítjük egymástól a depressziós epizóddal jellemezhető állapotot az ún. mániával járó megbetegedéstől.

A korábban mániás depressziós pszichózis névvel illetett zavar lényege, hogy a major depresszív epizódokon túl fellép a betegség lefolyása során az ún. mánia fázisa is. Amennyiben a mánia teljesen kifejlődik, bipoláris I. zavarról beszélünk, ha csak hipomán állapotok váltják a depressziót, bipoláris II. zavarról van szó. A bipoláris zavar hátterében elsősorban biológiai tényezők állhatnak, gyógykezelése is elsősorban gyógyszeres terápiával történik.

A depresszió tünetei

A depresszió tünetei több területen megjelennek, így érzelmi, motivációs, viselkedéses, kognitív és testi tüneteket azonosíthatunk.

• Érzelmi tünetek: szomorúság, rosszkedv, örömképtelenség, öngyűlölet, szeretetképtelenség.
• Motivációs tünetek: a személy érdeklődése lecsökken, nincs kedve semmihez – „semmi értelme belevágni egy újabb szánalmas napba”.
• Viselkedéses tünetek: produktivitása, aktivitása csökken, gyakran csak fekszik az ágyban, energiahiányról panaszkodik, lelassul. Görnyedt testtartás, halk beszéd jellemzi.
• Kognitív – gondolkodási tünetek: a depresszióval küzdő személy végtelenül negatívan látja önmagát, a világot, jövőjét, pesszimista, reményvesztett, koncentrációképessége gyengül. Negatív énkép jellemzi. Gondolkodását a „KELL”-ek hatják át, nem lényeges az, ami van. A múltban és a jövőben él, nem a jelenben.
• Testi tünetek: fejfájás, emésztési zavar, fogyás vagy hízás, szédülés, alvászavar – nehezen tud elaludni vagy hajnalban felébred és nem tud visszaaludni. Állandó fáradékonyság jellemzi.

A pszichiátriai betegségek kategorizációjára szolgáló leírásokban az itt felsorolt tünetekből nem kell mindnek teljesülnie ahhoz, hogy depresszióról beszéljünk, de a panaszok több mint felének jelen kell lennie a depresszió diagnózisához.

Hangulatzavarok gyakorisága

 A népesség kb. 10%-a élete során legalább egyszer átél súlyos depressziót. A bipoláris zavar gyakorisága 1-1,5%.

Háttér

 A depresszió multifaktoriális betegség, vagyis egyszerre több tényező egyidejű megjelenése vezethet a betegség kialakulásához. A depresszió kialakulásában jelen van valamilyen mértékű genetikai meghatározottság, hiszen ikervizsgálatok azt találták, hogy ha egypetéjű ikerpár egyik tagja depressziós, 43% a valószínűsége, hogy a másik tag is depressziós lesz. Kétpetéjű ikreknél ez az arány 20%. Nagyobb valószínűséggel fordul elő depresszió olyan egyénnél, akinek a szülei közül egyikük vagy mindketten depressziósok, szorongásos zavarral küzdenek, esetleg alkoholisták. Általában a depressziós egyének gyermekkorában megtalálható a hideg, elutasító, empátiaszegény, kritikus családi miliő. A kora gyermekkori negatív kulcsélmények mellett stresszt okozó életesemények, valamint az információfeldolgozást érintő gondolkodási zavarok jelenléte is meghatározó lehet a depressziós epizód kialakulásában.

Következmények

Legszomorúbb következménye az öngyilkossági kísérlet vagy befejezett öngyilkosság. Sajnos a depressziós egyének 7-15%-a követ el öngyilkosságot. Ennek leglényegesebb aspektusa a reménytelenség mértéke. A depresszió kezelés nélkül néhány hónap alatt enyhülhet, elmúlhat, viszont a kezelés nélküli esetekben nagy a visszaesés valószínűsége.

A depresszió kognitív viselkedésterápiája

A kognitív terápiás szemlélet első terápiás protokollját depresszió kezelésére dolgozták ki, hozzávetőleg fél évszázaddal ezelőtt. Aaron T. Beck kognitív elmélete abból a feltevésből indul ki, hogy az egyén adaptív vagy inadaptív magatartása az információfeldolgozási és jelentésadási folyamatok eredményeként jön létre. Ennek a folyamatnak az alapját az ún. alapsémák képezik. Beck szerint az alapsémák kognitív struktúrák, melyek tárgyakra, eseményekre, illetve viszonyokra vonatkozó attitűdök, vélekedések és feltevések szervezett nyalábjaiból állnak, az egyén korai élményei alapján szerveződnek és viszonylagos stabilitást mutatnak az élet folyamán. Amennyiben a korai negatív élmények nyomán kialakult alapsémák torzult valóságészlelést alakítanak ki, olyan percepciós hibák jönnek létre, amely miatt az egyén önmagáról, a világról, jövőjéről és másokhoz fűződő viszonyáról irreálisan negatívan gondolkodik. Ez a gondolkodásmód a hétköznapokban is tetten érhető. A kognitív terápia fő célja, hogy a páciens felismerje ezeket a gondolatokat és reálisabb, valósághűbb szemléletet alakítson ki az adott eseményekről. Emellett a kognitív viselkedésterápiás módszer a depressziós egyén aktivitásfokozására, problémamegoldó stratégiáinak fejlesztésére és a visszaesések megelőzésére is fókuszál.

Összefoglalva a depresszió pszichoterápiájának fő célja a pozitív érzelmek növelése és a negatívak csökkentése.

Felhasznált irodalom:

•  Comer R. J., 2000, A lélek betegségei, Osiris Kiadó, Budapest
• Gilbert, P., 2007, Psychotherapy and counselling for depression (3^rd Edition). London: Sage Publications
• Perczel F. D., Mórotz K., 2010, Kognitív viselkedésterápia, Medicina Kiadó, Budapest
• Unoka Zs., Purebl Gy., Túry F., Bitter I., 2012, A pszichoterápia alapjai, Semmelweis Kiadó, Budapest