„Eleinte olyan volt, mintha mély vízbe dobtak volna minket. De ez jó irányba formált bennünket. Alapos képzést kaptunk, amivel a világon bárhol jó állást kaphatunk” – idézte dr. Alpár Alán a német hallgatói szövetség (DSVS) egyik vezetőjének benyomásait. Mint a nemzetközi képzésekért felelős rektorhelyettes köszöntőjében elmondta, jelenleg is zajlik az angol és német nyelvű képzéseken a jelentkezési időszak, ennek apropóján pedig egyre több olyan motivációs levél érkezik, amelyből kiderül, hogy a felvételiző valamelyik rokona, egyik, vagy akár mindkét szülője a Semmelweis Egyetemen végzett.
Felmerült hát bennünk a kérdés, hogy mit nyújthatott az egyetem, ami miatt egykori hallgatóink még évek múltával is ide küldik a gyermekeiket tanulni. A visszajelzések alapján két dolgot: tudást és kitartást
– szögezte le. Hozzátette, hogy ennek eredményeképpen ma az itt ülők az egyik legszentebb hivatást gyakorolják: mindannyian a betegekért dolgoznak, közülük sokan pedig a világ legszínvonalasabb egyetemein teszik ezt. A sikerhez természetesen a hallgatók éppúgy hozzájárultak, hiszen a ’80-as évek változó világában vállalták a kockázatot és egy külföldi országba jöttek tanulni. Voltak, akik itt is maradtak, míg mások hazatérve magukkal vitték a Semmelweis Egyetem egy kis darabkáját a világ számos pontjára. „Nagyszerű érzés a hallgatóinkat a legfogékonyabb életszakaszban oktatni, ami nemcsak az agyukba, hanem a szívükbe is bevésődik” – fogalmazott dr. Alpár Alán. Zárásként német nyelven is üdvözölte a megjelenteket és a külföldi tapasztalatszerzés kihívásaival kapcsolatban visszaemlékezett saját, a Lipcsei Egyetemen tudományos munkatársként szerzett élményeire, felidézve témavezetője, Thomas Arendt professzor neki címzett kérdését a kutatása nehézségei kapcsán: „Meg lehet csinálni? Ha igen, akkor csinálja!”
Galéria
A találkozó egy múltidéző és a jövőbeli terveket is ismertető kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott dr. Hegedüs Tamás, az Alumni Igazgatóság vezetőjének moderálásával. A szekcióban dr. Gera István, a Parodontológiai Klinika professor emeritusa, a nemzetközi képzési program meghatározó szereplője, a fogorvosi képzés programigazgatója; dr. Alpár Alán rektorhelyettes; és dr. Loucas Christodoulou, a Nagy-Britannában tevékenykedő gyermekgyógyász osztották meg gondolataikat. „Ezen a találkozón visszatérhetünk a gyökereinkhez és régi barátokkal találkozhatunk. Számomra már az megérte az utazást, hogy a bejáratnál összefuthattam az egyik volt évfolyamtársammal” – fogalmazott dr. Loucas Christodoulou, aki hiszi, hogy „minél többet szenvedünk közösen, annál közelebb kerülünk egymáshoz.” Ezért is kiemelt fontosságú számára, hogy öregdiákként megpróbálja viszonozni az egyetemi közösségének mindazt, amit az itt töltött évek alatt kapott.
Dr. Gera István felidézte az idegen nyelvű képzés indulását – a „kőkorszakot”, ahogy közvetlen hangvételű beszámolójában nevezte: a kezdeti nehézségeket, az első évfolyamok családias légkörét. Külön megemlékezett az angol és német nyelvű képzések indításában kulcsszerepet játszó munkatársairól, többek között a néhai dr. Kádár Anna és dr. Fonyó Attila professzorokról. Dr. Alpár Alán az Asklepios Campus Hamburg kihelyezett tagozat 17 évvel ezelőtti indításának motivációi közül is kiemelte azt az elgondolást, hogy az lehetőséget nyújtott a Semmelweis Egyetemre jellemző szellemiség megjelenítésére külföldön. A jelenlévők felidézték a mobiltelefon és internet kora előtti időszak életérzését, amely egy idegen városba érkezve olykor találékonyságot és a befogadó ország kultúrája iránti fogékonyságot igényelt, olykor pedig sorsszerű találkozásokat tett lehetővé. A beszélgetés második része az egyetem, ezen belül különösen a nemzetközi képzés jelenéről, a megváltozott hallgatói trendekről, az eltérő oktatási igények összehangolásáról és az oktatás jövőbeli terveiről, az orvosképzés közösségi finanszírozásáról számolt be a jelenlévőknek.
Örömmel tölt el, hogy ennyien eljöttek ma erre a találkozóra. Szívmelengető látni a közösen készülő fotókat, az egymásra találásokat. Amikor elkezdtük szervezni a találkozót, ez a siker lebegett a szemünk előtt
– köszönte meg a résztvevőknek dr. Hegedüs Tamás igazgató.
A délután folyamán az egykori hallgatók az Elméleti Orvostudományi Központba (EOK), a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára, a Fogászati Klinikára, a Semmelweis Egyetem Pető András Pedagógiai Intézetébe és a McDaniel College épületébe látogattak vissza.
Az esti gálavacsorán dr. Merkely Béla, az egyetem rektora tartott ünnepi beszédet. „Úgy tekintek a Semmelweis Polgárokra, mint egy nagy családra. Mindegy, hogy honnan származunk, vagy karrierünk merre visz, a Semmelweis név örökre összeköt minket. Az itt szerzett diploma olyan, mint egy családi név vagy különleges cím, melyet életünk végéig büszkén viselhetünk” – köszöntötte a hallgatóságot az egyetem rektora. „Önök nemcsak intézményünk nevét, de névadónk, Semmelweis Ignác örökségét is tovább viszik. Semmelweis Ignác örököseiként a mi feladatunk azonban nemcsak az, hogy megőrizzük a ránk hagyományozott értékeket, hanem hogy tovább munkálkodjunk azok gyarapításán is” – fogalmazott dr. Merkely Béla, aki ezt követő előadásában a Semmelweis Egyetem elmúlt időszakban elért eredményeiről is beszámolt.
A rendezvény második napján a volt hallgatók felkeresték Budapest történelmi negyedét, majd egy sétahajón folytathatták a nosztalgiázást. A hétvégén az alumnusok a kari vezetőkkel, Bednárikné dr. Dörnyei Gabriellával, az Egészségtudományi Kar dékánjával, dr. Tenk Miklósné dr. Zsebe Andreával, a Pető András Kar dékánjával, dr. Antal Istvánnal, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánjával, dr. Pethesné Dávid Beátával, az Egészségügyi Közszolgálati Kar dékánhelyettesével, valamint nemzetközi hallgatói segítőkkel és az intézmények jelenlegi munkatársaival is találkozhattak, így lehetőség nyílt a személyes tapasztalatok és élmények megosztására is.
„1988-ben kezdtem a tanulmányaimat, az apám lerakott a Margit hídnál, és úgy búcsúzott el tőlem, hogy »Érezd jól magad! Képes vagy rá!« És persze nehéz volt, de most azt mondanám: ha túléled, imádni fogod! Néhány akkor kötött barátságom a mai napig is él. És elmondhatom, a Semmelweis a DNS-ünkig hatol, két gyermekem ugyanis szintén itt tanult” – számolt be Susanne Esche-Belke egykori német hallgató.
Tom Cato Karlsen így idézte fel egyetemi élményeit: „Amikor 1995-ben Magyarországra jöttem tanulni, otthon kinevettek. Ma viszont, amikor elmesélem az egészségügyben dolgozó ismerőseimnek, hogy a fiam a Semmelweisre jár, elismeréssel fogadják, mivel azóta 6-700 itt végzett orvos tért haza Norvégiába és bizonyították az itt zajló képzés színvonalát.”
Szabados-Dőtsch Judit
Fotó: Barta Bálint, Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem; Lipták Zoltán – Alumni Igazgatóság
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
