December 5. az önkéntesség világnapja. De mit is jelent önkéntesnek lenni? Hogy kell belekezdeni? Egyáltalán miért kezdjünk bele? Hol van szükség a segítségünkre? Milyen lehetőségeink vannak? Többek között erről is beszélgettem Lipták Noémivel, aki amellett, hogy az évfolyamtársam, egy elképesztően hasznos tevékenységet választott az önkéntes energiáinak lekötésére. Ez pedig nem más, mint a KórházSuli.
Hogyan ismerkedtél meg a KórházSulival?
Noémi: Erre az egyszerű válasz az, hogy az Eötvös József Gimnázium – ahova jártam-, a bázisa ennek az alapítványnak. Így már gimnazista koromban is hallottam a programról, akkor is részt lehetett benne venni. Ami miatt ez mindig ott motoszkált a tudatom hátsó részében, az évente megrendezett tavaszi kiállítás, amit a sulinkban a harmadik emeleten tartottak; ez egy nagy rendezvény volt. Úgyhogy hallottam már róla és emellett Facebookon láttam, hogy egy barátnőm részt vesz egy egyetemi képzésben, nem tudtam, hogy ilyen van, megnéztem, hogy mi is ez pontosan és így tavaly októberben jelentkeztem én is.
Mi győzött meg, hogy ebbe belevágj? Volt olyan időszak, amikor hezitáltál?
Noémi: Igen, volt, amikor hezitáltam, de ebben nagy szerepe van Rékának (Ő is évfolyamtársunk, nem mellesleg ő tartotta a Kavicstorony-jógát – szerk.). A jelentkezés tavaly októberben volt, az anatómia parával és a hirtelen megnehezedő egyetemi életünkkel egy időben. Egy kicsit keményebb időszakon mentem keresztül és kellett valami új, amiben újra megtalálhatom, újra definiálhatom magamat. Egyrészről féltem, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra, van-e annyi tudásom, hogy korrepetálni tudjak másokat. Másrészt tartottam attól, hogy miként fogom beilleszteni a napjaimba a tánc és egyéb tevékenységek mellé (Világbajnok szinten űzi az akrobatikus rock and roll-t –szerk.). Viszont láttam, hogy gyerekeket lehet korrepetálni és rájöttem, hogy érdekel a pedagógia, szeretek/szeretnék gyerekekkel foglalkozni és ez a lehetőség számomra tökéletes. A képzés időpontjánál bizonytalanodtam el, hiszen az egy szombati munkanapon volt és akkor a fél napot az egyetemen töltöttük anatómia előadáson és kezdtem lemondani a dologról, de Réka mondta, hogy kérdezzük meg, lehet-e csak a képzés felére menni. Ő nem engedte el ezt a témát, és menet közben kiderült, hogy nem baj, ha csak délután csatlakozunk. Így végül neki köszönhetem, hogy elmentünk.
Hogyan épül fel a szervezet?
Noémi: A szervezet alapítója Tóthné Almássy Mónika, aki két másik vezetővel karöltve viszi a hátán az alapítványt. Mónika kórházpedagógus és sok éven keresztül dolgozott a Bethesda Gyermekkórházban, ahol látta, hogy mennyit segít a tanulás a beteg gyerekek állapotának javulásában és ezért hozta létre ezt az alapítványt. Eleinte 10-nél kevesebb egyetemistával dolgoztak együtt, akik Skype-on keresztül kezdtek tanítani. Azóta folyamatosan bővülünk, és most már vannak mentorok is – többek között én is -, akik összefogják az újonnan csatlakozott egyetemistákat, ezzel is segítve az ő kibontakozásukat, valamint a vezetők válláról is leveszik a teher egy részét.
Lényegében a következő kérdésemre válaszoltál is, hogy kiből lehet önkéntes, jól értettem, hogy csak egyetemistákból?
Noémi: Úgy tudom, hogy korrepetálni csak egyetemisták mehetnek. Mivel a bázis az Eötvös József Gimnázium, ezért az ottani tanulók már elég korán hallanak a programról és sokan jelentkeznek is, de ők a tananyag fejlesztésben tudnak segíteni. Moodle-rendszerben tanítunk, ezért internetes segédanyagokat használunk, amik humorosak, színesek, érdekesebbek, ezeket általában a gimnazisták rakják össze egy-egy témakörben. Így a tananyag könnyebben befogadható a gyerekek számára.
Réka: Egyetemistaként is van lehetőség a háttérmunkába csatlakozni. A középiskolások által készített korosztály-specifikus feladatokat lehet ellenőrizni. Aki nem szeretne egy konkrét gyerekkel foglalkozni, akkor van olyan lehetőség is, hogy egy nap bemegy a kórházba és az épp ott lévő segítővel karöltve tanít. Ez kicsit nehezebben kivitelezhető, de van rá példa. Az órák többsége Skype-on zajlik, mert így vidéki kórházakba is elér a segítségünk, akinek viszont ez kicsit idegen, az nyugodtan csatlakozhat tananyag fejlesztőnek.
Milyen feltételei vannak annak, hogy valaki jelentkezhessen?
Noémi: Legyél egyetemista és vegyél részt a két napos képzésen. Akkor lehetsz önkéntes, ha ezt abszolválod, de nem úgy kell ezt elképzelni, hogy van egy teszt a végén és erőteljes kiképzésben részesülünk, hanem inkább felkészítenek lelkileg, hogy mire számíthatunk a munka során. Az esetek 90%-ban olyan gyerekeket „kapunk”, akik már a felépülés stádiumában vannak, és arra készülnek, hogy vissza integrálódjanak a közoktatásba. De vannak nehezebb esetek is, tavaly például volt két kemény élethelyzet és ezekre a szituációkra is fel kell készülni. Arra is jó ez a tréning, hogy megismerkedjünk a többi segítővel és már ott megtapasztaljuk, hogy nem csak a segítettek, hanem a segítők is mennyire védve vannak, mert elképesztően fontos, hogy az ő (mi) lelkü(n)k is rendben legyen.
Hogyan néz ki az a folyamat, amíg a leendő segítő a jelentkezéstől a betegágyig eljut?
Noémi: Egy Google űrlapon keresztül lehet jelentkezni a képzésre és már ott bejelölhetik a jelentkezők, hogy milyen korosztályt szeretnének korrepetálni és milyen tantárgyból. A képzés végén az alapítvány vezetői adnak egy listát, hogy kik azok a leendő segítségre várók, akiket lehetne korrepetálni és miből, majd később ez alapján lehet jelentkezni. Előfordul, hogy ez nem jön össze, mert azért ez nagyon esetleges, hogy minden azonnal passzoljon. Nekem is így volt, hogy jelentkeztem egy nyolcadikos lány korrepetálására, amiből végül nem lett semmi, viszont novemberben jött egy email, hogy lehetne korrepetálni egy lányt biológiából és kémiából. Mondtam, hogy nagyon szívesen és érettségire készítem fel őt azóta is, több mint egy éve együtt dolgozunk. Miután elvállaltam, a KórházSuli felvette a kapcsolatot velem, a segítettel és a segített szüleivel. Ez után az én feladatom, hogy először a segített szüleivel felvegyem a kapcsolatot és megbeszéljük az első találkozót. Erre akkor is szükség van, ha a tanítás Skype-on keresztül fog megvalósulni. Innentől elkezdhetjük a közös munkát és e-mailen vagy telefonon egyeztethetünk időpontokat.
Mennyire befogadóak a kórházak, melyik kórházat éritek el, mik a kapacitások?
Noémi: Ezt a háttérmunkát az alapítvány vezetői csinálják, hogy minél több helyre eljusson a KórházSuli híre. Ahogy említettem, a szervezetnek az Eötvös József Gimnázium a bázisa, a báziskórháza pedig, a Bethesda Gyermekkórház. Ennek ellenére vannak sokan, akik vidékről jelentkeznek. Nem igazán mondanám kórházfüggőnek, inkább attól függ, hogy a szülők / gyerekek hallottak-e már valamilyen platformon rólunk. Sokszor előfordul, hogy magántanulói státuszban van a gyerek és az állapota megengedi, hogy otthon gyógyuljon, ilyenkor általában a szülők keresnek fel bennünket. Illetve, ha a befogadó iskola – ahova vissza fog menni a gyerek –partner, akkor ők sokat tudnak segíteni az osztályozóvizsgára való felkészülésben.
Mennyit kell készülnöd egy órára?
Noémi: Háát, így pont annyit, amíg odaérek hozzá az otthonába. Na jó, nem. Attól függ, hogy mit tanulunk. Most októberben volt a kémia érettségi és arra készültünk, csak nekem viszonylag későn szólt a lány, hogy erre ő megy és egy hónap alatt nehezen lehet felkészülni. Azt mondtam neki, hogy hetente egy korábbi kémia érettségi feladatsort készítsen el, ellenőrizze, és ami kérdéses, azt megbeszéljük. Ilyenkor nem készültem előre, hanem általában a számolásos feladatokat néztük át, mert azok bonyolultabbak voltak számára. Az elméleti kérdéseire meg tudtam válaszolni, mert kémia fakton ezeket mind tanultam és még viszonylag friss az a tudás. Jelenleg biológiázunk, én csinálok neki teszteket az előző óra anyagából és azzal kezdjük mindig, utána meg haladunk az anyaggal. Egyértelműen a szívemhez közel álló témákra nem kell annyit készülni, mint a kicsit komplikáltabbakra, de azért a találkozásunk előtti napon mindig átnézem a következő óra anyagát. 😉
Mi a kedvenc élményed akár a KórházSulival, akár a segített diákkal kapcsolatban?
Noémi: Nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, kőkemény összeszokási fázis volt az elején, mire mind a ketten a segítettemmel felvettük egymás ritmusát. Nagyon pozitívan éltem meg, ahogy lépésről lépésre beengedett az életébe, elfogadott, készült az óráimra. A kedvenc élményem a tanévzárón volt, amit júniusban rendezett az alapítvány. Ide mind a ketten elmentünk a segítettemmel. A segítők és a segítettek is kaptak egy oklevelet névre szólóan és ezen az oklevélen az a személyes üzenet állt, amit korábban írni kellett egymásnak. A lány, akivel együtt dolgozom azt írta, hogy az optimizmusommal és a kedvességemmel egy iszonyatosan nehéz időszakból tudtam őt kihúzni és, hogy ezért nagyon hálás. Akkora élmény ez, hogy ilyet tudsz adni másoknak a személyeddel, hogy ez elsöprően pozitív és hatalmas érzelmi löket volt számomra. Annyira meghatódtam, hogy végigzokogtam a tanévzárót. Nekem ez a legjobb a KórházSuliban, hogy a saját személyemmel tudok segíteni, mert tudom, hogy neki pont rám van szüksége. Más segítettnek meg pont a saját segítőjének a lelkére van szüksége és ez egy olyan szép dolog.
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos segítséget adni. Önzetlenül. Ezekért az önzetlen tevékenységekért lehet a legszebb mosolyokat és a leghálásabb ’köszönöm’-öket kapni. Mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogy milyen, amikor úgy ad, hogy nem vár érte cserébe semmit és mégis a létező legjobb dolgot kapja érte vissza. A hálát. Azt a mérhetetlen hálát, hogy egy valamilyen okból kifolyólag tőlünk kicsit rosszabb helyzetben lévő embernek szebbé, könnyebbé tettük az életét.
Aki kedvet kapott a KórházSulihoz csatlakozni akár korrepetálást tartani, akár tananyagot fejleszteni, az kövesse a Facebook oldalukat, hogy a lehető leghamarabb értesüljön a következő képzésről.
Segíteni élmény!
Epres Laura Lotti, gyógytornász hallgató
interjúalanyok: Lipták Noémi és Bay Réka, gyógytornász hallgatók