Molnár Judith, aki sokak számára kedves kolléga és kutatótárs volt, eltávozott közülünk. Úgy tudom, hogy a Covid-pandémia miatt már nem járt be az intézetbe, és nem tudott részt venni az oktatásban.
Judithot 1971-ben ismertem meg, amikor Halász Professzor Úrral érkeztem Pécsről. Ő akkor végzett, és lépett be az akkor még II. Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet kötelékébe Gerendai Idával és Nemeskéri Ágival együtt, mint frissen végzett, fiatal, lelkes oktató és kutató. Hamarosan közeli munkatársak lettünk Halász Professzor Úr endokrin munkacsoportjában. Majd később ugyanabban a kutató laboratóriumban, New Orleansban töltöttünk néhány évet Dr. Arimura irányítása alatt. Judith is részt vett azokban a kísérletekben, amit Kántor Orsi olyan szépen és lelkesen írt le. Négyen-öten dolgoztunk együtt, egyik a másik kezébe adta a kísérleti állatot percre időzítve.
Szívesen foglalkozott nagyszámú gyermekemmel, amikor bevittem őket a mindenki által nagyon kedvelt Mikulás ünnepségre. Szép évek voltak. Később az Intézeten belüli költözködések után távol kerültünk egymástól, és így a magánéletben is. Később úgy tűnt, Judith feladta a kutató munkát, de az oktatás a Covid-járványig szívügye volt.
Szeretettel emlékezünk rá! Kár, hogy nehéz hónapjaiban nem tudtunk segítségére lenni magába zárkózottsága miatt.
Budapest, 2021. július 28.
Köves Katalin
|