2012. január 22-én, életének 73. évében súlyos betegség után elhunyt Intézetünk szaktanácsadója, Dr. Hajdu Ferenc nyug. egyetemi docens. Életében meghatározó volt Intézetünkhöz való ragaszkodása: kutató-, majd oktatómunkáját; a magyar, később a német hallgatók tanulmányi felelősként való irányítását -mindvégig, amíg egészsége engedte- maximális odaadással végezte. Szakmai precizitása és oktatói igényessége maradandó példa számunkra is.
Az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet az elhunytat saját halottjának tekinti.
Nekrológ a Medicalonline.hu oldalon
Dr. Hajdu Ferenc nyug. egyetemi docens temetése 2012. febr. 10-én volt a Pestszenterzsébeti temetőben.
A lelkész imája után Dr. Csillag András professzor, intézetigazgató méltatta elhunyt kollégánkat, majd Dr. Réthelyi Miklós miniszter, korábbi intézetigazgatónk búcsúztatta egykori helyettesét. A hideg idő ellenére eljött nagyszámú gyászoló között megjelentek
egykori intézeti és egyetemi munkatársai valamint magyar és német hallgatói is.
(Fotó: Kiss J.)
Dr. Hajdu Ferenc által írt jegyzetek:
Véleménye az anatómia, szövet- és fejlődéstan tárgy helyéről
– a korábbi kurrikulum-reformok idejéből (1998):
„Az elmúlt évtizedekben végrehajtott oktatási reformok során már többször is lefaragtak az anatómia, szövet- és fejlődéstan óraszámából, különösen a még külön-külön oktatott anatómia és szövet-fejlődéstan összesített óraszámából. Jelenleg is többen foglalkoznak azzal, hogy a leíró, morfológiai tárgyak óraszámát és jelentőségét csökkentsék. Jelszó mindig az, hogy túl sok adatot oktatunk, amit a hallgatók többsége úgyis elfelejt. A statikus morfológiával szembe szokták állítani a modern, dinamikusan fejlődő tárgyakat (pl. a biokémiát, immunológiát, molekuláris biológiát, stb.). Először is szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint, teljesen mindegy, milyen ismeretet kell átadnunk. A kérdés csak az, hogy a szóban forgó ismeretet át kell-e adni, és ha igen, azt hogyan lehet megoldani. Ami az anatómia, szövet- és fejlődéstant illeti, meg kell állapítanunk, hogy azt az ismeretet, amit már Leonardo da Vinci is leírt ugyanúgy meg kell ismernie a hallgatóságnak mint az actin és a myosin molekuláris biológiai felépítését. Tárgyunk ismeretanyaga folyamatosan növekszik, de ettől nem veszti el a jelentőségét az olyan makroszkópos ismeretanyag, amely nélkülözhetetlen a gyakorló orvos számára. Nem oktathatjuk minden második izmot, minden második eret vagy ideget. Egyes ismeretek nem azért fontosak, mert naponta foglalkozna a gyakorló orvos a koponya vagy az agyvelő egyes részleteivel, vagy a gyomor vérellátásával, de meg kell értenie más kollégák leleteit, a szakorvosok által elvégzett beavatkozások lényegét, és azok következményeit a beteggel is meg kell beszélnie. A dinamikusan fejlődő tudományágak mai ismeretei lehet, hogy holnapra elavulnak. Az anatómiai képletek jelentős része több száz éve ismert, de ezek az ismeretek ma is érvényesek, és nélkülük a legegyszerűbb orvosi beavatkozás elvégzése is lehetetlen. A szakmánkat érő támadások gondolkoztattak el ezen kérdéseken, és a leghatározottabban meg vagyok győződve arról, hogy az anatómia, szövet- és fejlődéstan olyan alapismereteket nyújt a jövő orvosnemzedékének, mint az általános iskola az ABC és szorzótábla megtanításával a kisiskolásoknak.
Néhány évtizeddel korábban már megkíséreltük 3 szemeszterben oktatni az anatómiát, de a hallgatók követelésére igen gyorsan visszaállították az eredeti rendet. A 3 szemeszteres anatómia egyidejűleg 1 szemeszteres élettant jelentett, mert az anatómiai szigorlat félévében a hallgatóság nem tanult mást. Végső konklúzióként azt szeretném javasolni, ha már nem kapunk több időt az egyre növekvő ismeretanyagunk átadására, legalább ne is akarjanak elvenni tőlünk.”
(Forrás: dr. Hajdu Ferenc: „Intézetünk oktatási tevékenysége” – Intézeti Évkönyv, 1998.)
Korábbi képek (2004)
