Kedves II. éves Kolléga!
Szeretettel köszöntöm a 2003/2004. tanév elején az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet valamennyi oktatója és a magam nevében, és kívánom, hogy a kemény munka mellett sok örömöt és szépséget is találjon tanulmányaiban.
Mint ahogyan erről már tavaly meggyőződhetett, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet oktatói egységes tanmenetbe szerkesztve három tantárgyat oktatnak: bonctan (anatómia), szövettan (hisztológia) és fejlődéstan (embryológia). Természetesen mindhárom tantárgyat az EMBERre vonatkoztatva.
Fontos, hogy minden hallgató már a félév elején megértse az anatómia, szövet- és fejlődéstan oktatásának rendjét, mert csak ezen ismeret birtokában tudja majd hatékonyan felhasználni az Intézet nyújtotta lehetőségeket (előadások, gyakorlatok).
A III. félévben – a II. félévhez hasonlóan – szervrendszerekben összefoglalt szervek anatómiáját, szöveti szerkezetét és fejlődését oktatjuk.
A félév egyik súlyponti része az idegrendszer. Az első hét előadás témája a központi idegrendszer (agyvelő és a gerincvelő) anatómiája és fejlődése. A központi idegrendszer egyes részeinek mikroszkópos szerkezete a témája a következő előadásoknak. Ezt a sorozatot szakítja meg két előadás, amelyeknek témája az endokrin szervek. Az endokrin szervek közbeszúrását a hypothalamus és az endokrin szervek közötti szoros morfológiai és funkcionális kapcsolat indokolja. A félév közepén három előadás a környéki idegrendszerhez tartozó agyidegek szerkezetével foglalkozik.
Az idegrendszerről szóló előadások végén, klinikus kollégák segítségével, betegbemutatáson láthatják a megtanult ismeretek klinikai fontosságát.
A félév másik nagy fejezete az érzékszervek. Az előadásokon a látószerv, a halló- és egyensúlyérző szerv valamint a szagló- és ízérző szerv makroszkópos és mikroszkópos szerkezetét valamint fejlődését ismertetjük.
A félév végén, visszatérve az idegrendszerhez, 1-1 előadás témája a limbikus rendszer, a parasympathicus és a sympathicus idegrendszer. A félév két utolsó előadása a bőrrel, mint számos funkciót – köztük érzékszervi funkciót is – ellátó szervvel foglalkozik.
Tessék élni az előadások nyújtotta lehetőségekkel, és úgy tervezni a tanulást, hogy az előadásból a lehető legnagyobb nyereség származzon.
Az előző félévektől eltérően ebben a félévben heti 2 gyakorlat van. Az első 4 hétben mindkét gyakorlat bonctermi gyakorlat, a téma a központi idegrendszer makroszkópiája és fejlődése. Az 5. – 10. héten a gyakorlatokon a boncolási feladat tetemen a dorsalis tájékok boncolása (tájanatómia). Emellett kell a központi idegrendszer mikroszkópos szerkezetét, a magokat és a pályákat megbeszélni. A 11. héttől a félév végéig a bonctermi gyakorlatokon a fej és nyak tájékok bemutatása, és az érzékszervek makroszkópos szerkezetének és fejlődésének a megbeszélése történik.
Az előző félévekhez hasonlóan, a boncteremi munkához szükség lesz a tankönyv – Szentágothai-Réthelyi: Funkcionális anatómia, Medicina – , és az Anatómiai Atlasz megfelelő kötetére. Atlaszból ajánlott a Kiss-Szentágothai, Az ember anatómiájának atlasza, Medicina. Tanácsos, hogy mindenkinél legyen íróeszköz és jegyzettömb a gyakorlaton elhangzottak feljegyzésére.
A központi idegrendszer szerkezetének a tanulásához ajánlott Hajdu: Vezérfonal a 
neuroanatómiához c. jegyzet. A bonctermi munkához Komáromy: Az agyvelő boncolása és Tömböl (szerk.): Tájanatómia nélkülözhetetlen források és segédeszközök.
A félév során 5 szövettan gyakorlat lesz az 5. (idegszövet ismétlés, agytörzs), a 7. (endokrin szervek I.), a 9. (endokrin szervek II.; kisagykéreg, nagyagykéreg), a 12. (érzékszervek I.) és a 14. héten (érzékszervek II., bőr). /Ez a beosztás a 2003/2004. tanévben volt így – a szerk./
A szövettani munka lényege – a korábbiakhoz hasonlóan – a különféle sejtek és sejtcsoportosulások felismerése lesz. A látott képről (sejt, sejtcsoport, sejtközötti állomány) színes ceruza rajzot kell készíteni. A rajzon a fontosabb részleteket célszerű bejelölni (magyarázó szöveg nyilakkal). A rajz mutatja meg a gyakorlatvezetőnek, hogy a mikroszkopizáló hallgató a megfelelő területet vizsgálta-e, és hogy helyesen értelmezte-e a látott képet.
A már ismert és eddig is használt Hajdu-Somogyi: Szövettani gyakorlatok c. jegyzet bemutatja a metszeteket, és ezzel megkönnyíti a metszeten történő tájékozódást, elősegíti az eredményes munkát.
Mindenki hozza magával a gyakorlatra a jegyzetet, és annak az útmutatása alapján induljon felfedező útra a metszetben.
A mikroszkopizálás során színekkel, formákkal le kell tudni írni a mikroszkópban látott képet (válasz a Mit látok? kérdésre), majd értelmeznem kell a látott képet (Hogyan értelmezem, amit látok?). Az értelmezés nehézsége, hogy a két-dimenziós mikroszkópi képből a három-dimenziós valóságot kell visszaállítani. Ez megfelelő gyakorlással megtanulható.
Az idegrendszer tanulása. Az agyvelő és gerincvelő makroszkópos szerkezete a bonctermi gyakorlatokon megtanulható. Ebben segít a formalin fixált agyak megtekintése, majd boncolása. Nagy gondot szokott okozni az idegrendszer mikroszkópos szerkezetének a megértése és megtanulása. A kiinduló pont az általános szövettanban megtanult neuron, amelyeknek a sejttestjei (perikaryonok) a központi idegrendszerben vagy rétegekben agykéreg, kisagykéreg) vagy csoportokban (magok, nucleus) helyezkednek el. Az idegsejtek hosszú axonjainak kötegei az idegpályákat alkotják (tractus). Mindegyik pálya egy-egy magból vagy kéregterületről indul el, és vagy egy másik magban vagy kéregterületen végződik. Így a pályákkal kapcsolatos tudnivalók: eredő mag, az axonok útja – a pálya lefutása – , és végződése. Fontos, hogy az előadásokon elhangzott fejezetek minél hamarabb megbeszélésre kerüljenek a gyakorlatokon.
Az endokrin szervek tanulása. A szervek elhelyezkedése, topográfiája és vérellátása mellett a hangsúly a szöveti szerkezeten és a fejlődésen van. A szövettan gyakorlatokat kell jól kihasználni.
Az érzékszervek tanulása. Az érzékszervek makroszkópos szerkezetének tanulmányozása a boncolt anyagon, preparátumokon és modelleken történik. A szöveti szerkezet ismertetése a szövettan gyakorlatok feladata. Az érzékszervek fejlődése az idegrendszer fejlődésének része.
Tájanatómiai boncolás és bemutatás. A tájanatómiai boncolásnál ismerni kell a tájék határait. A rétegről rétegre terjedő boncolás a tájék határai között történik. Célszerű a tájékokról, az egyes rétegeknek megfelelően, vázlatos rajzokat készíteni.
Az II. évfolyam I. félévi munkát segíti az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstan, Összefoglaló tematika c. kiadvány. Ebben hetekre bontva megtalálható az előadások címe és tematikája, a bonctermi gyakorlatok javasolt témája, és a 
szövettani gyakorlatokon megnézendő metszetek színes fényképe. Célszerű a füzetet előadásokra és a gyakorlatokra, különösen a szövettan gyakorlatokra elvinni. A metszeteket bemutató fényképek a szövettani gyakorlatokon használt metszetekről készültek.
A félév során több számonkéréssel (demonstráció) ellenőrizzük a hallgatók tudását, a demonstrációk célja, az Összefoglaló tematika bevezető részében (Általános megfontolások), ideje és tematikája a részletes programleírásban megtalálható. A félév elméleti és gyakorlati részből álló kollokviummal záródik. A kollokvium anyaga megegyezik a félév tananyagával.
Ajánlatos minél gyakrabban megtekinteni az Intézet honlapját
https://semmelweis.hu/anatomia/
ahol az oktatással kapcsolatos hírek is olvashatók, és ahonnan segédanyagok letölthetők.
Ugyanide várjuk a Kedves Kollégák kérdéseit, véleményét.
Budapest, 2003. augusztus 25.