Az őszi félévben tovább folytatódott a Semmelweis Alumni és a Nemzeti Filmintézet közös filmklub-sorozata a Semmelweis Szalonban. A novemberi alkalomra ezúttal egy különösen megrázó, mégis felemelő alkotás került a vászonra: az Örök tél, amely egy Málenkij Robotra hurcolt magyarországi nő történetén keresztül mesél a túlélésről, a szerelemről és az emberi méltóságról.
Az este különlegességét az adta, hogy a film forgatókönyvírója, Köbli Norbert is ellátogatott hozzánk, és dr. Posta Andrással folytatott rendkívül inspiráló beszélgetése során mesélt a film születéséről, a kutatás folyamatáról és arról, hogyan talál rá egy történet a szerzőre.
„A forgatókönyvírás rejtett műfaj” – Köbli elárulta, hogy gyerekkora óta rajong a filmekért, és már akkor is az járt a fejében, hogyan lehetne egy történetet jobban, erősebben elmesélni. Bár szülei kérésére jogi diplomát szerzett, végül az alkotói pálya felé fordult.
Az Örök Tél alapjául szolgáló írásokra Havasi János könyvében talált rá: a szerző nagypapája egykor az unokáinak írta le a család történetét, benne Irénnel. Akkor vált igazán élővé Köbli számára ez a világ, amikor Irén fia édesanyja halála után megtalálta a Rajmundtól érkezett leveleket, a lágerben szövődött szerelem kézzel fogható emlékeit. „Hogyan születhet szerelem egy lágerben?” – ez a kérdés indította el Köbli gondolkodását.
Ezután jött az elhatározás, hogy megírja a forgatókönyvet. Arról is mesélt Köbli, hogy az íráshoz vak hit kell. „Amikor írom, el kell hinnem, hogy ez lesz a világ legjobb filmje.” Utána elmondta, hogy az alkotói folyamat része az is, hogy amikor kész a mű, le kell ezt vetkőzni, és meg kell győzni másokat is, hogy a film működni fog.
Az Örök Téllel kapcsolatban kezdetben attól félt, hogy a történet nem fogja megszólítani a mai nézőt: „Kit érdekel, mi történt 80 éve?” – tette fel magának a kérdést. Végül meglepetésére, éppen ezzel az alkotással járta be a legnagyobb utat. Időközben rájött: ez nem történelmi film, hanem egyetemes történet a szenvedésről, kizsákmányolásról és a reményről.
Bár Köbli családjában nem volt Málenkij robotot megjárt felmenő, mégis nagyon személyesen kapcsolódott a témához. Mindkét nagyapja a háború éveiben került fogságba. Egyikük Szibériába, másikuk a Don-kanyar fogolytáboraiba.
Elmesélte, hogy a film kutatása közben értette meg igazán: ezek az élmények generációkon ívelnek át. „Minden magyar családnak van láger története, kimondva vagy kimondatlanul…” – mondta, hozzátéve: a hallgatás sokak számára máig terhes örökség. Később külön kitért arra a jelenetre is, amikor Irén próbál segíteni Annának, aki ezt elutasítja. Köbli szerint sok túlélőben a rabság után megmarad a félelem, hogy újra visszarántja őket az a világ, amelyből egyszer már kiszabadultak – ezért zártak, ezért nem beszélnek. És pont ez a hallgatás az, ami miatt nem is értjük min mentek keresztül a felmenőink, és milyen örökséget hagytak maguk után.
Köbli Norbert abban bízik, hogy a film nemcsak emléket állít, hanem beszélgetéseket indít el az otthonokban: „Hol voltak a nagyszüleink? Mi történt velük? Miért nem beszéltek róla?”
További rendezvényfotók a Semmelweis Alumni Facebook oldalán érhetőek el.
Köszönjük, hogy ilyen sokan velünk tartottak!
Várunk benneteket a következő Alumni Filmklubon is:
Decemberi Alumni filmklub:
A feleségem története (2021)
▪️A filmvetítés időpontja: 2025. december 5., péntek 19.00-
▪️A filmvetítés helyszíne: Semmelweis Szalon
A férőhelyek beteltek. Jelenleg várólistás jelentkezésre van lehetőség. Kérjük, ez ügyben írjon az alumni@semmelweis.hu email címünkre!
A Semmelweis Alumni Filmklub célja, hogy értékes és közösségépítő programokat kínáljon az egyetem egykori és jelenlegi hallgatóinak, illetve az egyetemi polgároknak, kísérőiknek.
A Semmelweis Alumni Filmklub 2026-ban visszatér!
Részletek az Alumni honlapon olvashatóak.