HATÁRTALANUL 2019

 

Iskolánk évek óta igyekszik részt venni a Bethlen Gábor Alapkezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett „Határtalanul – Tanulmányi kirándulás a 7. osztályosoknak” című pályázatán. A program célja, hogy tanulóink megismerjék a határon túli magyarlakta területek történelmét, kultúráját, segítse az iskolák közötti kapcsolatépítést. Iskolánk 2019-ben is részt vehetett a programban, az utazásra szeptember 3-6 között került sor.

        A négy napos programot korai indulással kezdtük, hogy minél több élmény és esemény beleférjen a napba. A kora délutáni órákban Nagyszalonta nevezetesebb helyeit látogattuk sorba. Nagy benyomást tett ránk Arany János szülőházának helyén álló tájház, itt nagyon kedvesen fogadtak minket, érdekes kortörténeti idegenvezetésben volt részünk. Ezt követően Nagyváradra utaztunk, ahol a belvárosi séta során több mindent közelről-távolról megtekintettük. A Szent László székesegyházat, a püspöki palotát és a kanonok sort csak messziről láthattuk – éppen felújítás alatt állnak. A Fekete Sas házat és a főteret viszont közelebbről is szemügyre tudtuk venni, az itt látottak mindannyiunkat elbűvöltek, sok fényképet készítettünk. Az éjszakát a szászfenesi Iozefini panzióban töltöttük, ahol finom vacsorával vártak bennünket.

Az utazás másnapján Kolozsvárt és kincseit fedeztük fel. Délelőtt meglátogattuk a Házsongárdi temetőt és tiszteletünket tettük neves magyar elődeink sírjai előtt. Ezután sétáltunk a történelmi belvárosban, megtekintettük Mátyás király és Bocskai István szülőházát is. Hallottunk és láttunk sok érdekességet a négy nap alatt végig velünk utazó idegenvezetőnktől, Jánosiné Enikőtől. Készült néhány fénykép Mátyás király lovas szobra előtt, majd bementünk a Farkas utcai templomba is. A történelem szinte megelevenedett előttünk. Ebédünket a híres, nagy múltra visszatekintő református kollégiumban fogyasztottuk el, találkoztunk az intézmény vezetőjével is. Délután a helyi, 14 hektáros területen lévő botanikus kertben sétáltunk, ahol kicsit feltöltődhettünk az egész napi menetelés után. A természet közelsége pihentető hatással volt ránk, örömteli napot tudtunk magunk mögött. Este ismét Szászfenesre mentünk vissza.

Reggel elköszöntünk szállásadóinktól és folytattuk utunkat Marosvásárhely irányába. Nagy benyomást tett ránk a Teleki Téka könyvtár, benne számtalan régi, értékes és egyedi könyvvel, térképpel és kiadvánnyal. Jót mulattunk a „szakállas” Mátyás-király festményen. Megdöbbentő volt látni Bolyai Farkasról és Jánosról szóló kiállításrészt. A városban megtekintettük még a Bolyai Farkas Líceumot, sétáltunk a főtéren és idegenvezetőnk segítségével több érdekességet is tanultunk (például: egymagában álló templomtorony). Az itt szerzett élményekről még sokáig beszélgettünk a buszon, miközben a Tordai hasadék felé mentünk. A terepviszonyok miatt nem tudtunk elmenni a szoros bejáratáig, de belekóstolhattunk a helyi ízekbe: kürtőskalácsot fogyasztottunk. Hazafelé megtekintettük távolról a hasadékot, sok-sok fényképet készítettünk itt. Mielőtt utolsó szálláshelyünkre érkeztünk volna, megálltunk Torockón. A csodás helyi házakat megtekintve néhány szuvenírt is be tudtunk szerezni. Este már nem kellett senkinek sem altatódalt énekelni – álmosak voltunk, gyorsan elaludtunk.

Reggel Nagyenyedről indultunk tovább, első úti célunk Gyulafehérvár volt. Tettünk egy sétát a vár falai között, megtekintettük a Károly kapukat és a székesegyházat is. Délután Déva várát látogattuk meg, ahova libegő segítségével jutottunk fel. Óriási élmény volt a csodálatos kilátásban gyönyörködni. Nagyszerű befejezése volt egy nagyszerű utazásnak. Ugyan a tervezettekhez képest nem minden fért bele az időnkbe, de reméljük, hogy utunk (és kedves buszsofőrünk) egyszer visszavisz még minket Erdély és Partium ezen részeibe is.

________________________________________________________________________________________________________

SE Pető András Gyakorló Általános Iskola tanulójának beszámolója

Madaras Dorka

Az erdélyi kirándulás

   Hatalmas ajándék volt, hogy Erdélybe mehettem. Ezt a kirándulás előtt is tudtam, de azt még nem, hogy ekkora.

   A határ átlépése után szinte azonnal Nagyszalontán voltunk. Itt megnéztük Arany János szülőhelyét és a hozzá tartozó kertet. A kertben láttuk azt a fát, mely unokája annak a fának, amely alatt a költő gyakran üldögélt. Volt ott egy gémeskút is, ami már rengeteg okostelefont, fényképezőgépet elnyelt. Csodás volt megérezni a 19. századi világ hangulatát, de legnagyobb ellenségünk, az idő, szólított bennünket.

   Nagyvárad felé igyekezve, még vetettünk egy pillantást a híres Csonkatoronyra, de már robogtunk is tovább.

  Nagyvárad gyönyörű! Remek volt egy asztalnál ülni Ady Endrével! A Fekete Sas palota üvegablakait sose feledem. Annyira gazdagon megmunkált, annyira szép!

   A sok látnivalóval gyorsan eltelt a nap. Mindnyájan fáradtak és éhesek voltunk, ezért szinte megváltásnak éreztük, mikor a szászfenesi motel kapuja elé értünk. A vacsora egy hagyományos erdélyi étel, csorba leves volt.

   Másnap Kolozsvárra indultunk. Nem is tudtam, hogy a Házsongárdi temetőben ilyen sok magyar embert temettek el.

   Hallottunk egy érdekes történetetet Mátyás király lovas szobráról, miszerint a románok azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy a híres uralkodó származásának semmi köze nincs a magyarsághoz. Ezért  levették a szoborról a magyar címert. A Mátyás király nevet átírták Mathias rexre.  Ugyanitt láttuk a szülőházát is, merthogy Kolozsváron látta meg a napvilágot.

   A Kolozsvári Református Kollégiumban már meleg ebéddel vártak bennünket. A Farkas utcai református templom kifinomult és gyönyörű, de egyben puritán is.  A botanikus kert rózsái csodálatosak voltak. Itt ért véget a második nap.

   Szerdán Marosvásárhelyre mentünk. Először a Teleki Téka többszáz éves könyveit pillantottuk meg. Csodálatos! Tudom, a fogalmazásomban sokszor szerepel a „csodálatos” szó, de ez az első, ami eszembe jut mindenről.

   Megnéztük a Bolyai Múzeumot is. Az tagadhatatlan, hogy Bolyai János és Bolyai Farkas zseniális matematikusok  voltak, és mint minden zseninek, nekik is voltak furcsa dolgaik. Farkas a kihullott fogait gyűjtötte. János koponyája szürreálisan kicsi volt. A Teleki Tékából kiérve láttuk a virágórát és a Rózsák terét.

    Marosvásárhelyről a Tordai-hasadékhoz érkeztünk, mely elképesztően szép, varázslatos! Kihagyhatatlan látvány.

    Ellátogattunk Torockóra, melyet magyar szigetnek is hívnak, hiszen színmagyar település. Itt láttuk a különleges természeti képződményt, a Székelykőt.

    Pénteken nekem Déva vára tetszett a legjobban. A várból letekintve olyan érzésem volt, mintha az egész világ alattam terülne el. Így vált teljessé a kirándulás!

Köszönöm mindenkinek, hogy részese lehettem ennek a csodának!

 

Képes videó: https://www.youtube.com/watch?v=04tbEZFZ9_M&feature=youtu.be