A 17. Nemzetközi felolvasómaratonon, 2025. március 4-én Szabó Lőrinc (1900– 1957) műveiből olvastunk fel.
A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár által, Hargita Megye Tanácsa támogatásával szervezett maratoni felolvasáshoz idén kilenc országból csatlakoztak, 29.545-en olvastak fel. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy hívásomra minden éjszakás kolléga, és velük együtt minden kollégista diák örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez. Nyomtattam ki fotókat Szabó Lőrincről, pár sort az életéről és a plakátokat kitettem a kollégiumba. Így már előre rá tudtak hangolódni a fiatalok a programra. A kollégák izgatottan keresgéltek Szabó Lőrinc versei között, hogy megtalálják a rájuk bízott fiatalok korosztályának legmegfelelőbb verseket.
Így került sorra
- az alsósoknál: Tavasz; Sokat tud az én kezem; Kicsi vagyok én; Ha nagy, ha kicsi; Szél hozott, szél visz el c. versek
- a felső tagozatosoknál: Lóci óriás lesz, Lóci lázadása, Lóci verset ír, Lóci meg a számok, A rádió, Nyár, Eső-?, A legrövidebb vezeték c. versek. „Máskor is lehet ilyet csinálni?” hangzott el egy diák szájából, mely a legnagyobb elismerése a programnak.
- a szakiskolán: Örvény, Az első vers, A holló meg a róka, Kibékülés, Bizalom c. versek találtak gazdára.
Egyik fiatalnak annyira tetszett a vers, hogy azt mondta: „Én ezt biztosan megtanulom”. Volt, aki maga olvasott csendben; volt, aki hangosan a többieknek; a kicsik közül – aki nem tud olvasni – pedig a nénik felolvasását hallgatták áhítattal.
Nagyon jól sikerült az este, kivétel nélkül mindenki nagyon élvezte. Ezek után nem kérdés, jövőre is csatlakozik a Kollégiumunk.
Radnóti Emőke
konduktor
