Sokat – sokat sőt rengeteget tudnék írni, de csak egy szó fejezi ki igazán KÖSZÖNÖM!
Köszönöm hogy időt, energiát nem kímélve készítették a gyerekeknek testreszabottan a feladatokat!
Köszönöm hogy ilyen odafigyeléssel és sok sok szeretettel elkészítették a tankockás és egyéb feladatokat.
Köszönöm hogy Sárival külön is foglalkozott Emőke néni.
Köszönöm a ránk fordított időt, mert mindenkinek van az iskolán, az iskolai feladatokon kívül is élete, szülei, testvére-testvérei, gyerekei, szerettei akikért ebben a helyzetben aggódnak, féltenek.
Pihenjenek mindannyian! Használják ki ezt a kis szünetet hogy újult erővel folytassuk tovább együtt!
A kezdeti nehézségek elmúltak. Belépés, „nem találom”, „nem tudom” „hajamiségnekáll” átléptük a segítségükkel!
Innen nincs más csak előre! A szünet után újra!
Jó pihenést!
Köszönöm a munkájukat mert aki így ebben a helyzetben is ilyen lelkiismeretesen ellátja a munkáját azt minden de minden tisztelet megilleti!
A mi gyerekeink nem átlag gyerekek. Több munka, több figyelem, és mérhetetlen türelem és annál is több szeretet kell hozzájuk.
Ezt mind megkapják maguktól!
Ha érdemesnek tartja továbbítsa nyugodtan a levelem.
Köszönöm!
Ui: sétáljon, fusson helyettem is a Duna parton!
Trepka Katalin”