Ünnepséggel zárult a Semmelweis-emlékév

A hamarosan 250 éves Semmelweis Egyetem emlékezik a 150 éve elhunyt nagy professzorára – fogalmazott dr. Szél Ágoston rektor, aki a Semmelweis-emlékévet záró, az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán tartott ünnepségen sorra vette azt is, milyen rendezvényeket szentelt idén névadójának az egyetem. Mint hangsúlyozta: Semmelweis Ignácot a legnagyobb orvosként tisztelhetjük, kinek emléke előtt mindannyiunknak fejet kell hajtani. A rektor Szent-Györgyi Albert felfedezés lényegéről szóló mondását idézve („Azt látni, amit mindenki látott, és azt gondolni, amire senkire nem gondolt) rámutatott, hogy mindenki látta, miként halnak meg a szülőszobán az asszonyok, de Semmelweis megfigyelőképessége kellett a megoldáshoz. Dr. Szél Ágoston kitért arra is, hogy az egyetem polgárai mindent megtesznek azért, hogy növeljék az intézmény presztízsét, jó hírét, de a legtöbbet ezért maga Semmelweis tette. „Nagy lehetőséget kaptunk, hogy Semmelweiset választották névadóul egyetemünk korábbi vezetői” – tette hozzá. A rektor emlékeztetett arra is, hogy 2018-ban Semmelweis születésének 200. évfordulóját ünnepeljük, így a következő 3 év alkalmat ad a Semmelweis kultusz folyamatos ápolására. Dr. Monos Emil, a Semmelweis-év Emlékbizottság elnöke elmondta: az emlékév során 15-20 kiemelt eseményt szenteltek Semmelweis Ignácnak a Semmelweis-kehely bemutatásától az akadémiai szimpóziumon át a mostani zárórendezvényig. Ugyanakkor már január elejétől megjelent a nagyobb tantermek vetítővásznain egy arról szóló tájékoztatás, hogy az UNESCO döntése alapján Semmelweis-emlékév az idei. Kitért a Semmelweis emléksétákra, valamint arra, hogy Baráti Kör rendezvényei is több ponton kapcsolódtak az emlékévhez, a Kutatók Éjszakájára pedig rövid diasorozatot készítettek, melyet levetíthettek az előadók. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak és Varga Benedek főigazgatónak köszönhetően Semmelweis Ignác életművét posztersorozat is bemutatta, mely a világ számos országába eljutott. Kiemelt eseménye volt az emlékévnek az MTA-n 120 fő részvételével rendezett szimpózium, melyen a Pro Universitate Díj ezüst fokozatát vehette át dr. Iffy László, aki sokat tett azért, hogy az Egyesült Államokban ismert legyen a Semmelweis név. Dr. Monos Emil elmondta azt is, hogy az emlékév keretében szimpóziumot tartottak, és felavatták Semmelweis Ignác szobrát a teheráni egyetemen. Dr. Réthelyi Miklós rector emeritus, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke „Semmelweis Emlékév az UNESCO programjában” címmel tartott előadást. Véleménye szerint nemcsak Semmelweisről, hanem a nemzetközi szervezetről is kell beszélni, mert Magyarországon kevesen ismerik. Mint mondta, az ENSZ szakosított szervezete, az UNESCO idén 70 éves, feladata pedig az emberek közti megértés elősegítése az oktatással, a tudománnyal, a kultúrával és egyre inkább az informatikával. 197 ország a tagja a szervezetnek, mely nemzeti bizottságokat működtet. Gyűjti és őrzi egyebek mellett a szellemi kulturális örökségeket, a világemlékezet listára pedig leginkább írásbeli értékek kerülnek fel, mint például a Semmelweis-dokumentum is. A nemzeti bizottságok tesznek javaslatot az emlékévekre, így lehetett 2105 Semmelweis éve – tette hozzá. Tájékoztatása szerint 2016 Szent Márton, 2017-ben pedig Kodály Zoltán Emlékév lesz. Dr. Réthelyi Miklós ismételten azt javasolta az egyetemnek, hogy ne hagyja abba a Semmelweis Ignácra emlékező programokat az emlékév befejezése után. Dr. Demeter János a Szt. Rókus Kórház volt osztályvezető főorvosa, a Honvédkórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály osztályvezetője Semmelweis Ignác a Rókus kórházban eltöltött éveiről beszélt. Felidézte Rókus kórház megépítésének körülményeit, történetét, majd a szülészet megszüntetését. Az intézmény 1798-ban kezdte meg működését 273 ággyal, melyből 100 volt ingyenes. Az épületet kétszáz év alatt többször átépítették. Emlékeztetett arra, hogy sok híres orvos dolgozott a kórházban, egyebek mellett Bugát Pál és Flór Ferenc, de az intézmény Semmelweis nevével fonódott össze a leginkább. Semmelweis Ignác végül hat évet töltött ott, és emiatt évtizedeken keresztül érkeztek turistacsoportok a világ minden tájáról, hogy megnézzék a híres orvos kórházát. Dr. Rigó János, az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója Semmelweis Ignác pályafutásának a pesti egyetemhez kapcsolódó eredményeit mutatta be a gyógyító tevékenységtől az oktatáson át egészen a közéleti aktivitásig. Mint fogalmazott, abban az időben az egyetemi orvosi kar nagyon tekintélyes professzorokból állt, Semmelweis volt az egyik legfiatalabb. Elkötelezetten harcolt a gyermekágyi láz ellen, a kézmosási szabályokat szigorúan betartatta, így 1855-ben sikerült nagyon alacsony szintre szorítani a gyermekágyi láz miatti halandóságot. A következő években, vélhetően a rossz higiénés körülmények miatt ez a szám újra emelkedett, de miután 1859-ben a klinika elköltözött a Múzeum körúti Kunewalder-házba, a körülmények nagymértékű javulásával nulla százalékra sikerült csökkenteni az arányt. Azt is sikerült elérnie, hogy a Helytartótanács minden kórháznak ajánlja a kötelező kézmosást – idézte fel. Kitért a Semmelweis Ignác nevéhez fűződő két, a szakirodalom által is jegyzett műtétre is: a petefészek-tömlő ovariektómiára és a második, élő nőn végzett császármetszésre. A tudományos tevékenységéről szólva kiemelte, hogy Semmelweis Ignác vezette be a klinikán a rendszeres publikációt: főleg az Orvosi Hetilapban és a bécsi Wiener Medizinische Wochensriftben való publikálásra bíztatta tanársegédeit. A pesti egyetemen született az 1861-ben kiadott, a gyermekágyi láz kóroktanáról szóló főműve is. Emellett jelentős volt Semmelweis közéleti tevékenysége is, számos bizottságban szerepet vállalt. Dr. Prosszer Mária, az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szakorvosjelöltje Semmelweis örökségéről tartott előadást. Felidézte, hogy az angolszász szakirodalomban létezik egy kifejezés, a Semmelweis-reflex, ami a berögzült normák miatt minden újat elutasító magatartásra utal. Hangsúlyozta: Semmelweis ma azon magyarok egyike, akit világszerte ismernek, az egyetem névadójaként pedig az egyetemi polgárok számára a közösség szimbóluma. Úgy fogalmazott, büszkék lehetünk azokra, akik valami olyat visznek véghez, amit mások lehetetlennek gondoltak. Semmelweis öröksége azt üzeni, tovább kell építeni mindazt, amit az előttünk járó generációk létrehoztak, ugyanakkor mindig azt kell tenni, amiben hiszünk, még akkor is, ha ez olykor ellenállásba ütközik. Zárszavában dr. Monos Emil azt kérte a jelenlévőktől, hogy a jövőben is szeressék, ápolják a Semmelweis hagyományokat. Dr. Rigó János megköszönte neki az egész éves elkötelezett munkáját, és jelezte, bízik a folytatásban.