„Jó napot kívánok! Jandó Katalin vagyok, gyógytornász hallgató, én fogom a mai mintavételt végezni. Ez orrgaratból történik, jellemzően kicsit kellemetlen szokott lenni, de legalább nagyon gyors a beavatkozás. Ha köhögnie vagy tüsszentenie kellene, tartsa vissza a mintavétel alatt, és ha kellemetlen se rántsa hátra a fejét. Melyik orrjáratból vehetem a mintát?”
7 napon keresztül, 8 órában számtalanszor elmondtam ezt a kis szöveget, javarészt olyan embereknek, akik első mintavétel előtt állva szó szerint rettegtek attól, hogy fájdalmat fogok nekik okozni. Miért pont ezt, és miért pont így?
Mindig bemutatkozással kezdtem. Szerintem ez nagy szerepet játszik abban, hogy partneri viszony tudjon kialakulni a páciens és az egészségügyi dolgozók között bármiféle szituációban, itt pedig gyakran volt egy plusz előnye is: kizökkentette picit az embereket, meglepte őket, és így nem csak a félelemre tudtak koncentrálni.
Nem hiszem, hogy bárkinek is újdonságot jelent a korrekt betegtájékoztatás fontossága. Ami nekem dilemmát okozott eleinte, hogy hozzátegyem-e, hogy a mintavétel általában valóban kellemetlen. Bár sokszor hallhatjuk a pszichológia órákon, hogy ez negatív szuggesztió, ami miatt a páciens hamarabb érez fájdalmat a beavatkozás során, úgy vélem, hogy mivel a legtöbben a „szomszéd lányának a külföldi barátjának is ömlött a vér az orrából a teszt után” és ehhez hasonló történetekkel a fejükben érkeznek, úgysem lehetséges meggyőzni az embereket a beavatkozás fájdalmatlanságáról, míg egy „kicsit kellemetlenben” talán hajlandóak kiegyezni. A választási lehetőség felajánlása pedig kontroll érzést nyújt az embereknek, ami szintén picit kizökkenti őket ebből az új és ijesztő helyzetből.Nagyon fontos még szerintem, hogy végig beszéljük az emberekhez a mintavétel során, nyújtsunk fogózkodót, adjuk meg időben, hogy még meddig kell kibírniuk.
A technikai részletekről nem szeretnék túl sokat beszélni, egyrészt, mert nem egy nehéz dologról van szó, és pontosan meg fogják neked tanítani a kirendelésed első napján. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az anatómia órák, valamint, hogy évek óta tanulod az emberekkel való kapcsolatépítést, elegendő alapot biztosítanak a tökéletes kivitelezéshez.
Egy utolsó tanáccsal tudok még szolgálni: Tekints erre a szituációra lehetőségként. Tiszta sor, hogy mindenkinek megnehezíti az életét, hogy a vizsgák mellett kapott még egy plusz feladatot, viszont az elmaradt gyakorlatok helyett, most ebből tudunk tanulni, tapasztalatokat szerezni. Ezek a tapasztalatok persze nem feltétlen lesznek szakmaspecifikusak, viszont biztosan remek kommunikációs leckék, amit a zárásnak hozott történetem is mutat:
Bejött egy idős, mosolygós tanító néni a helységbe, odament a teszter társamhoz, és galambhangon megkérdezte tőle:
„-Fiatalember, múltkor is maga vette a mintát tőlem?
-Igen, múlt héten csak én teszteltem itt, úgyhogy biztosan.
-Akkor átmegyek a kollégájához, mert az borzasztó volt legutóbb.”
Jandó Katalin, gyógytornász hallgató