Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Petőfi Sándor soraival nagyon könnyű azonosulnom. De mit is tudunk kihozni az őszből, így járvány idején? Egész nap esik az eső, olyan szürkeség van, hogy az orrunkig alig látni, az egyetlen színt ilyenkor a ritkán felbukkanó tarka esernyők csempészik a város utcáira. Tekintsünk egy kicsit messzebb, hagyjuk itt a várost.
Kirándulás. Ezer ötlet, ezer asszociáció. Kinek mi ugrik be először? Ó jajj, megint mászni kell felfelé a végtelenségig VAGY ó, egy újabb lehetőség, hogy megismerhessek eddig ismeretlen útvonalat. Nem is kell ismeretlennek lennie, hiszen egy túraútvonalon nem csak egyszer lehet végigmenni életünk folyamán. Egy pár tanácsot engedjetek meg nekem, hogy megosszak a helyzetre való tekintettel.
Nagyon szuper, ha már megérkezett a kedv az erdőben barangoláshoz. Ha még nem, akkor várjunk rá egy kicsit, hátha felbátorodik és előjön. A színpompás lombkoronák tudják ezt a fajta folyamatot gyorsítani. Próbáltam. Visszakanyarodva a helyszínhez. Igyekezzünk minél kevésbé ismert helyre menni, így minimalizáljuk a fertőzésveszélyt magunkra és másokra nézve is. Nem is kell messze menni Budapesttől, ha ilyen helyet keresünk. Elég a Pilisnek megkeresni a kevésbé ismert hegycsúcsait (pl.: Kétágú-hegy, Kemény szikla). Amiket szerintem érdemes most kerülni az a Rám-szakadék, Dobogókő, Hármashatár-hegy és az olyan települések, amikről már biztosan hallottál egyszer. Akkor vagy a legjobb helyen, ha most jött szembe a csúcs neve először.
Fontos, hogy nem kell feltétlenül hegyet keresni. Egy domb is megfelelő és így még azt a családtagodat is el tudod hívni sétálni, aki a hegy szó hallatán bezárkózik, hiszen ez egy domb! Egy példa erre: Biatorbágyi dombvidék. Sőt, továbbmegyek, réteket, pusztákat is meg lehet látogatni. Végtelenül kikapcsoló a szemnek és az agynak is, ha csak a távolba réved és közben nem gondolkozik semmin. Az útmenti fákon a sárguló levelek itt is garantálják a kellemes őszi hangulatot.
A túracipő mellé azért rakjátok be a maszkot is, sosem lehet tudni, ki gondolkodott hasonlóan, és kereste meg a kevésbé populáris természeti helyeket.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
(Petőfi Sándor – Itt van az ősz, itt van ujra)
Epres Laura Lotti, gyógytornász hallgató