Elérkezett az egyetemisták évének talán legkevésbé várt időszaka, a vizsgaidőszak. Ahhoz, hogy sikeresen végigjuss ezen, két dologra van szükséged: felkészültség és egy adag szerencse. Mivel az utóbbi sajnos nem rajtunk múlik, így meg kell tennünk mindent, hogy a maximumot tudjuk kihozni magunkból.
A rengeteg tanulás mellett gyakran észre sem vesszük, hogy mind testileg, mind lelkileg mennyire megterhelő ez az egész. Ha valaki, akkor én biztosan tudom milyen az, amikor az ember annyira stresszel és aggódik mindenen, hogy a saját lelki egészségével játszik ebben a néhány hétben. Főként egy első éves hallgató, aki még csak azt sem tudja, mire számítson. Így szeretnék nektek segíteni néhány jó tanáccsal, ami saját tapasztalat, de nekem bevált.
Új, ismeretlen emberek, más helyszín, más szokások. Úgy gondolom, hogy a vizsgaidőszakban tapasztalja meg az ember, hogy mekkora is az összetartás a hallgatók között, és ez mekkora segítséget tud nyújtani. Ne féljetek másokat megkérdezni, legyenek azok idősebbek, tanárok, vagy éppen szaktársak, akik már túl vannak az adott vizsgán. Bátran vegyetek részt a Kavics Mentorprogram által szervezett tanulószobákon, vagy a Vizsgaszitu tréningen, ahol szintén sokat tudnak segíteni nektek.
Érdemes arról is tájékozódni, hogy melyik tárgyra mennyi idő nagyjából a felkészülés. Természetesen ez mindenkinél más, mindenki máshogy, és más ütemben tanul. Ezért azt javaslom (főkét az első vizsgák előtt állóknak), hogy hagyjatok elég időt két alkalom között. Persze tudom, hogy mindenkinek az a célja, hogy minél hamarabb végezhessen, ugyanakkor rendkívül stresszes az, ha rövid idő alatt kell nagy mennyiséget megtanulni, és sajnos bele kell kalkulálni, hogy egy-egy vizsga esetleg nem sikerül, és arra az újbóli felkészülés szintén időt vesz el a többitől.
Óriási segítség és megnyugvás (számomra mindenképpen), hogy a tanulás megkezdése előtt össze van készítve minden jegyzet, könyv, dia, amire szükségem lesz. Sokkal jobb érzés úgy nekiállni a munkának, hogy átlátom, mégis, mennyit kell megtanulni, hogy tudom, minden megvan hozzá. Ezért érdemes egy-két napot rászánni arra, hogy a hiányzó anyagokat még beszerezzük, lemásoljuk, kiválogassuk, és könnyebben tudjunk kalkulálni az idővel.
Nem véletlen hangsúlyozza mindenki, hogy muszáj eleget aludni. Tudom, hogy ilyenkor sokan hajnalig fent vannak, én is csináltam ezt néhányszor, és ilyenkor jönnek azok a jó kis álmok, hogy nem sikerül a vizsga, vagy éppen egész éjjel a tanult dolgok járnak az ember fejében. Elalvás előtt hagyjatok időt magatoknak relaxálni, legyen az zene, egy sorozat, vagy csak csendes pihenő. Vagy válasszatok olyan könnyű sportot, amit maximálisan élveztek, kikapcsol titeket, még akkor is, ha úgy érzitek, hogy a tanulástól veszi el az időt.
És végül elérkeztünk a vizsgáig, ami remélhetőleg sikeresen zárul. Nos, ha így van, akkor hagyjatok időt ünnepelni! Persze nem azt mondom, hogy feltétlen az első kocsmába vezessen az út, de igenis megérdemeltek ennyit. És tudjátok mi nagyon jó motiváció még? Ha a vizsgaidőszak végére, vagy az azt követő időszakra beterveztek valami nagyon jó programot. Én például a téli időszak végére pár napos kikapcsolódást terveztem a barátokkal, meg a családommal is, nyáron pedig már ott figyelt az asztalomon a megvett fesztiválbérlet. Így minden egyes vizsga után tudtam azt, hogy kis lépésekkel, de haladok a jutalmam felé.
Sajnos benne van a pakliban az is, hogy nem sikerülhet minden elsőre. Higgyétek el, minden társatok hasonló dolgokon megy keresztül, nem egyedül vagytok ebben a helyzetben. Lesz, aki hamarabb, de olyan is lesz, aki később végez. Előfordulhat, hogy a bukás(ok), vagy a hihetetlen fáradtság miatt elbizonytalanodtok, úgy gondoljátok, hogy ez nem nektek való, nem vagytok erre képesek. Ha ilyen helyzetbe kerültök, mindenképpen pihenjétek ki magatokat először. Beszéljetek olyanokkal, aki hasonló dolgot élt át, vagy családtaggal, barátokkal, esetleg vegyetek részt a személyes pszichológiai tanácsadáson.
Remélem tudtam nektek segíteni, és senkit nem ijesztettem meg. Az igazság az, hogy nem könnyű, sokat kell tanulni, meg kell szenvedni mindenért, de a végén az az érzés, hogy sikerült, megcsináltam, semmihez sem fogható!
Bartalos Zsófia, dietetikus hallgató