A tetoválás manapság egyre népszerűbb. Lassan mindenkin láthatunk egy-egy apróbb, vagy nagyobb mintát, szinte képtelenség úgy végigmenni a városok utcáin, hogy ne fussunk bele valakibe, akinek van tetoválása. Nem csupán divatból tetováltathatunk, akár életet is menthet!
Jómagam is tetovált egyetemi hallgató vagyok, egy nap pedig tetovált ápoló leszek hivatalosan is. Számos minta díszíti már bőrömet, így nem csoda, hogy megvan az én jól bevált szalonom, ahova járok, A szép munka és a szuper hangulat mellett a Malária Tattoo Studio érdeme, hogy művészei csatlakoztak azon tetoválók közé, akik ingyen varrják fel az életmentő mintát inzulinrezisztens és diabéteszes betegeknek. De mi is ez pontosan?
Mint tőlük megtudtam, ez nem olyan tetoválás, amelyet csak ők egyedül csinálnak teljesen ingyen, hanem ez egy magyar tetováló által megálmodott nemzetközi mozgalom. A minta le van védetve, ami azt jelenti, hogy azok a művészek, akik ezt szeretnék csinálni, nem foghatnak hozzá engedély nélkül. Vikitől, a szalon egyik tetoválójától megtudtam, hogy létezik egy hivatalos internetes oldal, ahol minden tetováló művész regisztráltathatja magát és aláírhatja a kötelező papírokat, aki mindezt szeretné törvényesen csinálni. Ezek nélkül nem hivatalos és az adott művész büntethető. Ám nem csupán erre kell figyelni, hanem arra is, hogy a mintától nem térhet el senki, hiszen akkor már nem egységes a jelzés, amivel ugyanúgy megsérti a törvényt.
A tetoválószalon dolgozóival folytatott beszélgetésből az is kiderült, hogy nem akárkinek csinálják meg ezt a mintát, melynek a méretei, színei, elhelyezkedése és formája is kötött. Ez ugyanis egy, a Mentőszolgálattal leegyeztetett tetoválás, így csak azoknak készíthetik el, akik betegségüket hivatalos orvosi papírokkal igazolni tudják. Hiszen ennek jelenléte akár életmentő is tud lenni, célja a fontos információk közlése, szemben a főként díszítő funkciójú, „általános” tetoválásokkal. Viszont aki tényleg jogosult a Diabetic mintára, az a fentebb említett weboldalon megkeresheti, hogy melyik a hozzá legközelebb eső tetoválószalon, ahol ezt neki ingyen el fogják készíteni.
Az ötletgazda, Márton István mindenre gondolt és alaposan kidolgozta a részleteket. Ennek köszönhetően nem csupán annyi kerül fel a bal csuklóra, hogy Diabetic, hanem az is, hogy milyen típusú a diabetesz. Így válik teljessé és professzionálissá az egész megmozdulás, melynek apropóján beszélgettem a szalon tetováló művészeivel, (balról jobbra) Zolival, Vikivel, Tibivel és Márkkal.
Honnan jött az ötlet?
Viki: Benne vagyunk különböző tetováló csoportokban, mint például Tetoválók közössége, és ott láttuk, hogy egy magyar srác találta ezt ki, Európán belül nagyon sok országban csinálják, de például Mexikóban is. Ő indította el ezt a mozgalmat, a weboldalt, ahova írhatsz, hogy szeretnéd ezt csinálni, hogy ingyen elkészíted, majd megadod a szalon nevét, illetve a saját neved, ami így a honlapon megjelenik.
Tibi: Én Vikitől hallottam, mert nekem is átküldte ezt a linket és akkor mondtam, hogy hát tegyük ki persze, segítsünk. Hogyha látja a mentős, vagy bárki, akkor ez tényleg tud neki segíteni.
Sokan éltek nálatok ezzel a lehetőséggel?
Viki: Nagyon. Az elején nagyon, most már kevesebben, félévente, ha három-négy, de az elején itt minden nap azt csináltuk egyfolytában. Idősek leginkább, ami nagyon meglepő, mert a 86 éves néni jött tetováltatni és ugye az meg van szabva, hogy mekkora, milyen színű és hogy fix, három opció közül választhat (T1, T2, IR), de a néninek annyira megtetszett a tetoválás, hogy mikor elkészült kérte, hogy készítsünk még mellé egy kis virágot is.
Tibi: Sok nyugdíjas, sok idős ember volt, aki örült neki, hogy biztonságban van.
Viki: Egyébként van egy mappánk Facebookon és oda vannak feltöltve.
Esetleg van-e valami, amire jobban kell figyelni a cukorbetegeknél, akik tetováltatnak?
Viki: Annyi, hogy lassabban gyógyul nekik. Két hét lenne a normál nekik van, hogy három hétbe is belecsúszik. Mert én kommunikálok velük, hogy hogyan gyógyul, főleg azért, mert első tetkó, mert azért jönnek, hogy ez legyen, nem azért, mert akarnak egy tetkót, hanem azt, hogy biztonságban legyenek. Ha meggyógyul, akkor kérek képet tőlük. Egyébként ők sűrűbben visszajönnek átütésre, mert vagy nem jól kezeli, vagy mert máshogy gyógyul.
Szerintetek mi lehet az oka, hogy külföldön elterjedtebbek a különféle egészségügyi tetoválások, mint itthon?
Viki: Nagyon elterjedt egyébként. Én nagyon meglepődtem, mert az elején nem nagyon jöttek, de aztán úgy beindult. Mivel nem csak mi csináljuk, hanem nagyon sokan, rengeteg környező szalon, ismerős és nagyon sokan csináltatják is. Tehát ahhoz képest, amire számítottál volna de, rengeteg embernek van. Viszont én utcán még soha nem láttam senkin.
Tibi: Ezt inkább rendelőkben, kórházakban kéne kiírni, mert nagyon sok emberhez, akit érintene, nem jut el. Mert az idős néni nem fog internetezni, nem is gondol bele ebbe az egészbe és szerintem inkább a kórházban, vagy a rendelőben kéne kitenni, hogy van egy ilyen lehetőség. Aki szeretne az él vele, aki nem, az nem. Szóval szerintem nem annyira tájékozottak az emberek, vagy pedig rossz helyről.
Zoli: Meg lehet az is az oka, hogy Magyarország le van maradva ilyen téren. Mert ez a tetoválás mostanában kezdett el elterjedni. Mert ha ez már vagányabb lesz, hogy ilyen gyógyszerérzékenység, meg olyan, kimegy Instára, meg a Facebookra, ide-oda, akkor látják ezt, hogy ez milyen vagány, meg mi a probléma és akkor ez el fog terjedni.
Hallottam, hogy nektek fiúk, mentősök az apukáitok. Ők tudnak erről?
Márk: Az én édesapám nem itt, Pesten dolgozik, hanem vidéken és én még nem hallottam róla, de nem is tudom, hogy tudja-e hogy van ilyen tetoválás. De jópofa, meg segítség, de szerintem nem a mentősöknek inkább, hanem a járókelőknek.
Zoli: Az én édesapám dolgozott Pesten is, meg mindenfele, még külföldön is, és neki nem ez az első dolog amit meg fog nézni. Most mondjuk kezd lecserélődni a régi korosztály, én is már 25 éves vagyok, ebből kiindulok, hogy ők kezdenek lassan mentősök lenni, ők lehet, hogy tisztában vannak ezzel, de a rutinos rókák nem fogják nézni.
Ti mennyit tudtok erről a betegségről, van-e rokonotok, vagy ismerősötök aki cukorbeteg?
Tibi: Nekem volt egy ismerősöm, aki cukorbeteg volt, ő szeretett volna ilyen tetoválást, de vérhígító miatt nem merte.
Zoli: Nekem a nagymamám cukorbeteg volt. Nem egy kellemes dolog, viszont kezelhető, meg nyomon követhető. Egy pillanat alatt meg tudja mérni és akkor tudja mi a helyzet. Csak kezelni kell ugye, meg ez egy életmód inkább.
Márk: Nekem is idősebb rokonom van, ő is már harminc éve cukorbeteg és tud vele élni. Lehet, hogy eszébe sem jut, hogy cukorbeteg tetoválást csináljon, mert neki minden napja erről szól.
Viki: Amikor ez berobbant akkor rendszeresen jöttek és azért azután a húsz perc, fél óra után, mi trécselgettünk a betegségről, meg ilyesmikről, akkor nagyon otthon voltam a témában.
Ti tesztek valamit, hogy elkerüljétek ezt a betegséget?
Viki: Nekem nincs a családban érintett, de az édességet utálom, úgyhogy egész jó vagyok.
Tibi: Én sem eszem sok édességet, nekem is a nagyapám volt cukorbeteg, de én bízom a természetben, hogy nem lesz majd.
Azonban nem csak konkrétan a betegségről szerettem volna velük beszélgetni, hanem kíváncsi voltam, hogy az általuk rendezett Flash Day alkalmával, amikor előre meghirdetett apró mintákat készítenek el érkezési sorrend szerint az ügyfeleiknek, akkor lehet-e ilyen kívánsággal is betérni hozzájuk, mivel ez a tetoválás nem igényel sok időt. Ahogyan korábban már említették, húsz perc, maximum fél óra és már készen is vagyunk.
Flash Day-en szoktatok ilyet?
Viki: Nem, mert a Flash Day az egy teljesen más témájú dolog, itt pörgés van, egymás után pakolsz el, mosdóba sem mész el, nem eszel. Valaki egyszer szeretett volna Flash Day-en, de amúgy nem fordult még elő. De bármikor máskor igen. Így is volt aki bejött az utcáról, pont nem dolgoztam, kérdeztem, hogy akkor most ráér, igen, akkor csináljuk most. De egy Flash Day-en olyan rohanás van, hogy este tízkor kerülne szegény sorra.
Majd végül elgondolkoztunk közösen egy kicsit az egészségügyi tetoválások jövőjéről kis hazánkban. De persze a vezérfonal továbbra is a cukorbetegeknek tervezett minta volt, hiszen akárhogyan is nézzük, ez az, ami kijárja a többi hasonló tetoválás számára majd az utat.
Szerintetek eljön majd az a pillanat a jövőben, hogy meghívnak titeket egészségnapra, hogy csak ilyen diabéteszes tetoválást csináljatok?
Viki: Én nagyon szívesen mennék. Nem hiszem, hogy lesz ilyen, mert a tetoválás még mindig ördögtől való dolog, de én nagyon szívesen mennék és jó lenne, mert jobban elfogadnák ezt a tetováló világot. Mert most, ahogy itt ülsz, körbenézel, nincsenek koponyák, tehát nem egy ijesztő tetováló szalonban vagy. De ha kimennénk egy egészségnapra, akkor a társadalom is jobban elfogadná az egészet, hogy hú, ezek ingyen csinálják, itt vannak a te javadra. Ha lenne egy ilyen mozgalom, én szívesen kiülnék és egész nap nyomhatnánk. Én ezt támogatnám, meg szerintem rajtam kívül még sok tetováló.
Tibi: Én bízom benne, hogy lesz és szívesen támogatnám. Fő a pozitív hozzáállás.
Zoli: Meg haladni kell a korral.
Zoli mondata tökéletesen zárta közös beszélgetésünket és azt hiszem, ezzel meg is fogalmazta a legnyomósabb érvet, miért is kéne ennek jobban elterjednie. Haladnunk kell a korral, mely rengeteg olyan újítást hoz számunkra, amellyel jobban vigyázhatunk egészségünkre. Ahogyan pedig még tudomásomra jutott a kis csapattól, felmerült már más betegséggel kapcsolatos minta is a tetoválók közösségében, ám ezek még csak tervezés alatt állnak. Viszont ha minden így megy tovább, ahogyan most, akkor már nem kell sokat várnunk és hamarosan más szindrómák is megkaphatják a maguk hivatalos, levédetett mintájukat.
Ha még több információt szeretnétek megtudni a Diabetic tetoválásról, akkor keressétek fel a hivatalos weboldalt, mely több nyelven is elérhető.
Szomor Anna, ápoló hallgató
Az itt feltüntetett információk nem promóciós céllal kerültek bele a cikkbe, hanem csak a szerkesztő saját szubjektív véleménye alapján. Nem szponzorált tartalom.