2026. február 12-14. között került megrendezésre a Semmelweis Egyetem Tudományos Diákköri Konferencia, ahol laboratóriumunk TDK hallgatói a Gasztroenterológia szekcióban mutatták be tudományos előadásaikat.
Gecse Zsanna és Jurenka Csenge Lili ötödéves orvostanhallgatók tudományos eredményeit a szakmai zsűri második díjjal értékelte.
TDK hallgatóinknak további lelkes tudományos munkát kivánunk.
Az előadások rövid összefoglalója alább olvasható:
Bevezetés: A bélidegrendszer (ENS) a vegetatív idegrendszer része, amely a gasztrointesztinális traktus számos működését szabályozza. A bélben található idegi hálózat neuronokból és gliasejtekből épül fel. Embryonális eredetét tekintve, az ENS dúcléc eredetű idegi őssejtekből (NCC) származik, amelyek a velőcső dorzális részéből származnak és benépesítik a bélcső rétegeit. Az NCC-k vándorlását a mesenchymális környezetükben termelt extracelluláris mátrix (ECM) szabályozza. Az ECM lehet premisszív, amely segíti a sejtvándorlást vagy gátló, ami feltartóztatja az NCC vándorlását. Célkitűzés: A bélben vándorló NCC-k transzkriptomikai ellemzése során azt találtuk, hogy a korai embryok utóbelében a vándorló sejtek a kötőszövetre jellemző I-es típusú kollagént termelnek. Ez a tulajdonság korábbi ismereteink szerint csak a feji NCC-ket jellemezte. Kísérletes munkám célja az volt, hogy: 1) karakterizáljam az NCC-k kollagén I expresszióját embryonális és posztnatális vastagbélben. 2) határozzam meg a kollagén I + expressziót in vitro. Módszer: A transzkriptomikai elemzéshez R Studiót alkalmaztam. A munka második részében csirkeembriókból izoláltunk utóbelet E7, E8, E10, E12 és E16 fejlőpdési korban (n=4/stádium). A szerveket zselatinba ágyaztuk, fagyasztott metszeteket készítettünk és fluoreszcens immunfestést alkalmaztunk. Ellenanyagok: anti-kollagén I, III, IV, VI; HSP47 (kollagén-specifikus molekuláris chaperon), N-cadherin (NCC marker), Phox2b és SOX10 (neurális és glia differenciációs marker), és SP1D8 (pro-kollagén I). Eredmények: Immuncitokémiai festésekkel kimutattuk, hogy a kollagén I szekrécióját bizonyító Hsp47 csak a 7 napos embryo utóbelében vándorló differenciálatlan NCC-kben fejeződik ki. Az utóbél NCC kolonizációja a 8. embryonális napon fejeződik be. Ezt követően fejlődési stádiumokban az N-cadherin+ NCC-k nem fejezik ki a Hsp47 molekulát; kollagén I szekréció csak a bél mesenchymális sejtjeiben marad meg. Ezt a megfigyelést in vitro béltenyészeteken (n=12) is igazoltuk. Összefoglalás: Eddigi adataink alátámasztják azt a feltételezésünket, miszerint a dúclécsejtek vándorlásuk során ECM-et termelnek. Eredményeink felvetik annak a lehetőségét, hogy a kollagének megfelelő jelenléte és eloszlása szükséges az ENS normál fejlődéséhez.
Bevezetés: A bélidegrendszer (ENS) kialakulásának alapját a dúcléc-eredetû õssejtek (NCC) bélcsõbe történõ migrációja, proliferációja és differenciációja képezi, amely különbözõ neuron-, és gliasejttípusokat hozz létre a béltraktusban. A gliasejtek elõfordulásuk és morfológiai felosztásuk alapján 4 külön típusba osztályozhatóak. Ezen sejtek a neuronok strukturális és trofikus támogatása mellett a bélmikrobiom-immunrendszer tengely integratív szabályozásában is részt vesznek. Az ENS ismert veleszületett fejlõdési zavara a distalis bélszakasz ganglionmentességével járó Hirschsprung-kór (elfordulás: 1:5000), amelyre a jelenlegi sebészi beavatkozás nem jelent teljes gyógyulást. Célkitűzés: Korábbi eredményeik szerint a bélcsõ lamina propria kötõszövetét 3-as típusú SOX10+ mucosalis gliasejtek jellemzik. TDK kutatásom célja ezen sejtek ontogenetikai útvonalának meghatározása embryomanipulációs kísérletekkel, valamint megjelenésük és eloszlásuk karakterizálása egérembriókban és újszülött állatokban. Módszer: Mikrosebészeti technikával embryonális kimérákat (fürj Remak-ganglion és csirke utóbél kombinációja) hoztunk létre. Korábban a mucosalis gliasejteket egér vékonybelében írták le, míg a colorectalis szakaszra vonatkozó adatok hiányosak. Ennek igazolására embryonális és posztnatális egerek colorectumából készítettünk tenyészeteket és a metszeteken komparatív immunjelöléseket végeztük. Eredmények: Az NCC-eredetû (SOX10+ sejek) és a fürjsejteket azonosító (QCPN) markerek kettõs immunhisztokémiai jelölése kolokalizációt mutatott a mucosalis régióban, igazolva a fürj lumbosacralis struktúrákból származó NCC-k kolonizációját csirke utóbél szövetben. Ez megerősítette a mucosalis gliasejtek extrinsic, lumbosacralis eredetét felvetõ hipotézist. Továbbá, kimutattuk, hogy egérben a mucosalis gliasejtek a distalis bélszakaszban csak a születés után jelennek meg. Következtetés: Eredményeim azt igazolják, hogy a SOX10+ mucosalis gliasejtek stabil populációt alkotnak a colon lamina propriájában, és az extrinsic idegrostokon keresztül települnek a vastagbélbe. Hirschsprung-kóros mintákban történõ jelenlétük is további bizonyítékként szolgál a sejttípus potenciális alkalmazhatóságára, ami egy jövõbeli õssejtterápia kidolgozásához járulhat hozzá.
Bevezetés: A bélidegrendszert glia sejtek és neuronok építik fel, amelyek ganglionokba szerveződve összetett hálózatot képeznek a gasztrointesztinális traktus teljes hosszában. Az enterális ganglionok kialakulásának feltétele a dúcléc eredetű multipotens őssejtek (NCC) intenzív vándorlása, proliferációja, neurális differenciációja. Ennek a komplex folyamatnak szabályozásában kiemelt jelentőséggel bír a bélfal mesenchymája, amely extracelluláris mátrix molekulák (ECM) termelésével irányítja a vándorló NCC-ket. A rendellenes ECM expresszió az NCC-k elégtelen migrációját okozza, ami olyan súlyos motilitászavarral járó neurointesztinális betegségek kialakulásához vezet, mint a veleszületett Hirschsprung-kór. Célkitűzés: Kutatói munkánk célja a Hirschsprung-kór őssejtes kezelésének kísérletes modellezése az enterális NCC-k in vitro tenyésztésének optimalizálásával és a vastagbélbe történő transzplantáció hatékonyságának növelésével kondroitin-szulfát proteoglikán (CSPG) típusú ECM enzimatikus emésztése révén. Módszer és eredmények: Korai embryok immuncitokémiai festését végeztük anti-CSPG, és anti-NCC markerekkel. Kimutattuk, hogy a bélfal mesenchymájában vándorló NCC-k elkerülik a CSPG-t kifejezõ submucosalis területeket. Ezen felül azt találtuk, hogy a későbbi fejlődési stádiumokban a CSPG az enterális ganglionok környezetében intenzív expressziót mutat. In vitro béltenyészetekben (n=14) igazoltuk, hogy a CSPG gátolja az NCC-k vándorlását, és ez a hatás kiküszöbölhető a molekulák enzimatikus hasítása révén kondroitináz ABC (chABC) alkalmazásával. Az enterális NCC-k transzplantációjához 8 napos fürj bélből izolált NCC-k in vitro tenyésztésével idegi őssejt aggregátumokat (neurospherek) hoztunk létre. A neurosphereket 14 napos csirke embryo vastagbél tunica muscularis rétegébe transzplantáltuk 1 U/ml chABC hozzáadásával. Következtetések: Kísérletes eredményeink azt igazolják, hogy a CSPG gátolja az NCC-k integrációját a bélfal mikrokörnyezetében. A CSPG-k chABC-vel történő enzimatikus bontása hatékonyan fokozza a transzplantált őssejtek migrációját és szöveti integrálódását ex vivo vastagbél tenyészetben. Ez a módszer növelheti a Hirschsprung-kórra jellemző ganglionmentes vastagbél őssejttraszplantációs helyreállításának hatékonyságát.
Bevezetés: A velőcső záródása során lefűződő multipotens dúclécsejtek (NCC) ventrális irányba vándorolva érik el a fejlődő előbél mesenchymáját, majd annak kolonizálását követően aborális irányba haladva alakítják ki a bélidegrendszert (ENS). Ennek a folyamatnak károsodása veleszületett Hirschsprung betegséget (HD) okoz, amelyet a distalis colon ganglionmentessége jellemez. Korábbi adatok szerint az NCC-k helyes migrációját pozitív és negatív hatású extracelluláris mátrix (ECM) molekulák szabályozzák. Patológiai megfigyelések alapján felmerült a kondroitin szulfát (CSPG) típusú ECM-alkotók komplex kóroktani szerepe az abnormális ENS kialakulásában. Célkitűzés: Munkám célja egy olyan új embryonalis HD betegségmodell létrehozása, amely CSPG injektálással, génmódosítás nélkül is distalis ganglionmentességet okoz a colorectumban. A CSPG-kezelt ex vivo és in vitro kísérleteket csirke embryonális modellrendszerben végeztük. Módszer: In vitro kísérletben laminin, fibronektin, kollagén I és CSPG bevonatú felszínen, GDNF chemoattraktáns növekedési faktor hozzáadásával izolált bélcső explantátumokat tenyésztettünk. A szervtenyészeteket 48 órát inkubáltuk (n=8 bél/kísérlet) és a különbözõ ECM molekulák enteralis NCC (ENCC) sejtmigrációra gyakorolt hatását hasonlítottuk össze. Ex vivo: 6 napos csirkeembryokból preparált bélcső coecalis mesenchymájába 0,2 ml CSPG injektáltunk ezáltal gátolva az ENCC-k distalis irányú kolonizációját (n=12). Az idegi őssejt, neuron és glia populációkat anti-HNK1, -SOX10, -Phox2b, -/Hu és ellenagyokkal jelöltük. Eredemények: In vitro kísérleteink alapján CSPG jelenléte jelentõsen korlátozza a GDNF indukált ENCC migrációt, a kontrollmintákkal szemben, melyekben nagymértékű, aktív sejtvándorlás volt megfigyelhető. A CSPG injektált utóbelekben az NCC-k vándorlása meglassult, a distalis szakaszokon ganglionmentes zónák figyelhetők meg. A tenyésztett utóbelek szöveti differenciációját ENS, simaizom és mesenchyma specifikus markerekkel jellemeztük. A proliferációt EdU beépülés igazolta. Következtetések: Eredményeink alapján a CSPG koncentrációjának növekedése gátolja az ENCC migrációt és csirkeembryoban az utóbél ganglionmentességét okozza. A CSPG-indukált ganglionmentes modell ígéretes lehet sejt-ECM interakciók és őssejtterápiás módszerek kísérletes vizsgálatára.
Galéria
