Kanizsai Dorottya
Ebbe a nagynevű családba született bele az 1400-as évek végén Kanizsai Dorottya. A családdal foglalkozó genealógiai munkák egyike sem tudta azonban egyértelműen eldönteni, hogy kik voltak a szülei, ezért a családfából ki is maradt.
Levelei és végrendelete szerint valószínűsíthetjük, hogy idősebb Kanizsai Lászlónak a leánya volt, aki túlélvén három fivérét, azok javainak egy részét örökölte.
Mivel Kanizsai Dorottya fiatalabb korában még a családi levelezés szokása nem járta, ezért nem sok írott emlék maradt ránk róla.
De bármelyik írás ejt is szót Dorottya asszonyról, mély tisztelettel teszi ezt, s magasztaló nyilatkozatokban nem szűkölködik.
Dorottya először Geréb Péter nádorhoz ment feleségül, akivel igen-igen boldog életet élt. Szeretete férje iránt annak halála után is megmaradt. Férje hamvai fölé kápolnát emeltetett, s márványtáblán örökítette meg emlékét. Ezenkívül misealapítványokat tett, hogy boldogult férje lelki üdvéért állandóan imádkozzanak.
Dorottya asszony jómaga is gazdag volt, férje halála után pedig még jobban növekedett vagyona, mert Geréb Péter nádor úgyszólván mindenét szeretett feleségére hagyta.
Kanizsai Dorottya később a büszke és hatalmas Perényi Imre nádor felesége lett. Bár nagyban növelte Perényi vagyonát, második házassága nem volt boldognak mondható. Büszke, indulatos és beteges férje valamint mostohafiai sok keserű órát szereztek neki.
Dorottya asszonyt azonban nem hagyta el a béketűrés és a kötelességérzés. Híven ápolta szenvedő urát, aki végül 1519 februárjában meghalt.
Perényi oldalán Kanizsai Dorottyának ezernyi alkalma nyílt a szereplésre. Meg is jelent gyakran a királyi udvarban, s a nagy tisztelet, melyben itt részesítették, világosan hirdeti az ő egyéniségének és műveltségének kiváló voltát. Ezt igazolja az a címeradó oklevél is, amelyet II. Lajos király bocsátott ki azon céllal, hogy Kanizsai Dorottya a Kanizsai címert egyesíthesse első férje, Geréb Péter címerével.
Ezen az oklevélen szerepelnek a következő sorok: ,,Ezért – írja a király – megindíttatva attól a szerénységtől és áhítattól, állhatatosságtól, őszinteségtől, hűségtől, vallásosságtól s a legszebb erények nagy számától, amikkel Kanizsai Dorottya asszony tündöklik, s amik őt a női nem ékességét illetőleg a letűnt idők nagy alakjaival is összehasonlíthatóvá teszik: megadjuk neki a kért bővítést.”
Kevés olyan magyar asszony lehet, akiről királyi diploma ennyi magasztalót írna, mint Kanizsai Dorottyáról.
De vajon melyek azok az erények, melyek Kanizsai Dorottyát a magyar asszonyok örökös ékességévé tették?
II. Lajos király különösen hangsúlyozza azt a mélységes hálát és kegyeletet, amely Kanizsai Dorottya minden tettében megnyilvánul. Nem üres magasztalás ez! Hiszen történeti adatok bizonyítják, hogy Dorottya asszony minden szolgálatot, minden kapott jót sokszorosan igyekezett viszonozni. A nála szolgáló szegény lányokat kiházasította; a nemes ifjakat szolgálatukért birtokkal jutalmazta; érdemes atyafiainak emléket állított, s a javukra misealapítványokat tett stb.
De Istent is híven szolgálta. Templomokat és kápolnákat építtetett, s azok javára alapítványokat tett. Ő maga udvara népével együtt drága egyházi ruhákat varrt s hímezett, s nem csak ezeket ajándékozta az egyházaknak, de arany- és ezüstedényeket is.
Páratlan bőkezűsége másban is megnyilvánult. Érezte a szenvedők fájdalmát, s igyekezett a nyomorultakon segíteni. Az 1525. évben írja Dorottya asszony e sorokat: ,,Tudjuk, hogy Isten a szegényeknek és ügyefogyottaknak könyörgését meg szokta hallgatni. Rendeljük azért, hogy akárhol tudnak szegény, ruhátlan gyermekeket és árvákat, ruházzák fel őket.”
Amikor Lajos király felsorolta Kanizsai Dorottya nagyszerű lelki tulajdonságait, egyetlen szót sem ejtett arról, hogy Dorottya asszony az általános és formális műveltség terén is felülmúlta kortársnőit.
A legmagasabb körökben, királyi udvarokban otthonosan mozgott, nyelveket beszélt, s a társadalmi érintkezésben is mintaszerű volt. Nem a nádorispáni méltóság emelte őt, de ő adott rangot a nádorispáni méltóságnak. Mint özvegyasszony is az ország első asszonya maradt, és tekintélye, szereplése semmivel sem kisebbedett.
Dorottya asszony ugyan nem foglalkozott politikával, de mint az ország első asszonyát, több gyűlésre és tanácskozásra meghívták. Lajos király például két ízben is meghívta őt a rendek tanácskozására.
Mindezek világosan mutatják, milyen nagy hatással volt korára Kanizsai Dorottya, milyen páratlan elismerést és tiszteletet vívott ki magának. Mégsem e miatt őrizte meg az emlékezet.
Jó cselekedeteinek sorából kiemelkedik a mohácsi csata halottainak eltemettetése. Az elesettek megérdemelték volna, hogy az egész nemzet sirassa őket, de még olyan ember sem akadt, aki a halottakat eltemettette volna. A veszedelmes csatatérhez még közel sem ment senki. Amire a férfiak nem mertek vállalkozni,azt Kanizsai Dorottya véghezvitte. Nagy pénzen négyszáz embert fogadott, s a halottakat mind eltemettette. A papjaival megáldatta a hanvakat, s a templomaiban misét mondatott az elesett hősökért.
A mohácsi csata után még egy nagy feladat hárult Kanizsai Dorottyára. Ő lett Kanizsai László két árván maradt gyermekének a gyámja. Őket a legnagyobb gondal és szeretettel nevelte, gondozta és óvta minden bajtól, veszedelemtől. Ha Dorottya asszonynak más érdeme nem is volna, akkor is hálával kellene rá emlékeznünk, mert neki köszönhetjük a 16. század egyik legnagyobb magyar asszonyát: Kanizsai Orsikát, Nádasdy Tamásnak feledhetetlen házastársát.
Ha Orsika leveleiből megmutatkozó lelkivilágát vizsgálgatjuk, lehetetlen nem látnunk, hogy jellemének és erkölcsének legtöbb vonása Kanizsai Dorottya lelkének visszatükröződése.
Örök kár, hogy a nagymúltú Kanizsai családnak utolsó, szintén nagy reményekre jogosító férfisarja, Kanizsai Ferenc élte virágjában elhunyt.
Mivel Dorottya asszony az árváknak nemcsak a nevelésével, de nagy kiterjedésű birtokaik kormányzásával foglalkozott, ugyancsak sok gondot vállalt magára. De ő győzte a sok munkát és a még több gondot. Egészen 1532-ig, amely év után többé nem sikerül nevével találkoznunk egyetlen iratban sem.
Kanizsai Dorottyának az elmúlása is olyan volt, mint az élete. Tiszta lélekkel, csendben ment el, de maga után mindent rendben hagyott. Nem sejtette, hogy egész életének munkáját, templomait és alapításait néhány év alatt mind elpusztítják. Pedig ez hamarosan megtörtént. Nevét mégis megőrizte az utókor. Mert a mohácsi nagy temetés emléke nem mosódott el. E tettével önmagának örök emléket emelt, olyan emléket, amely tovább él a legerősebb gránitkőnél.