Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2021. október 21.
406102 Összes oltás
A Szenior Akadémia 2020-as őszi online szemeszterének utolsó alkalmán dr. Nagy Zoltán, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa, a kurzus szakmai vezetője az esztétika és az agykutatás találkozási pontjait járta körül. Előadásában szó esett a formák, színek és a befogadás pszichológiájáról és neurobiológiájáról, valamint a neuroesztétikáról is.

A szemeszter zárásaként azok, akik minden előadásra regisztráltak, digitális emléklapot kaptak e-mailben.

A Szenior Akadémia harmadik szemeszterének Neuroesztétika: az esztétika és az agykutatás találkozási pontjai című záróelőadásában dr. Nagy Zoltán, a kurzus szakmai vezetője hangsúlyozta: az esztétika a művészet elmélete; szociális, institucionális, történeti, ismeretelméleti összefüggésben vizsgálja a műalkotások keletkezésének és befogadásának folyamatát. Ezzel szemben a neuroesztétika a művészi alkotásnak az alkotóban, befogadóban lejátszódó kognitív neurobiológiai eseményeket, a műalkotás hatására kialakuló agyi folyamatokat elemzi az érzékeléstől, annak pszichofiziológiájától kezdve a kognitív pszichológián át az agy funkcionális morfológiai elemzéséig.

Rövid történeti áttekintésében felidézte Plótinoszt, aki bevezette a természeti szépség fogalmát, megkülönböztette az esztétikai élményt és az esztétikai értékítéletet. Kitért Immanuel Kantra is, aki úgy vélte, az esztétikai érzékelés kizárja az érdek alapú érzékelést. A 20. század egyik meghatározó művészettörténésze, Ernst Gombrich a befogadás esztétikáját, a percepcionista esztétikát hangsúlyozta. Monroe Curtis Beardsley értelmezésében az esztétikai tapasztalat független a környezettől, hatása független a gyakorlati előnytől, a felfedezés erejével hat, és a személyiségbe integrálódik. Franc Noel Sibley szerint az esztétikai élmény egyfajta teljesség élménye, vagy egy élmény teljessége – összegezte.

Dr. Nagy Zoltán előadásában a neuroesztétika, mint tudomány egyik meghatározó mérföldköveként említette a 2006-os Oxfordi Konferenciát, ahol művészek, bölcsészek és agykutatók próbálták meghatározni, hogy a neuroesztétika mely területeken játszik szerepet. Megállapításuk szerint az egyik ilyen az öröm érzés és a műalkotás élvezetének biológiája, a másik terület pedig az emocionális tapasztalás. A következő határkő az első Koppenhágai Neuroesztétikai Konferencia volt 2009-ben, ahol a szakemberek meghatározták az új tudományág helyét, kérdéseit, módszereit és kutatási célkitűzéseit.

A formák és színek pszichológiájáról szólva kiemelte: a színeknek speciális jelentése van, erős pszichológiai hatással bírnak, jelentésüket szimbolikus, biológiai (ösztönös), vagy tanult élmények határozzák meg. A színeket automatikusan értékeljük, ez alapján pedig befolyásolhatja a viselkedést is. A színek hatásukat általában automatikusan fejtik ki és bizonyos kontextusban, összefüggésben is értékelődnek – sorolta. Megemlítette Lyka Károlyt, aki a színek szerepét vizsgálta a festészetben.

Szólt a befogadás pszichológiájáról is: mint mondta, nemcsak a színek, hanem a kép struktúrája is érzelmi hatást vált ki a befogadóban. Kitért rá, hogy a látással kapcsolatos pszichofiziológiai kutatások a vizuális érzékelést tágabb összefüggésben elemzik, így vizsgálják az érzékelésen túl az észlelést, az ehhez kapcsolódó figyelmi működést, a tanulást, jutalmazást, emlékezést és a folyamatot kísérő érzelmi színezet alakulását, végül az ehhez kapcsolódó döntéshozatal folyamatát is.

Dr. Nagy Zoltán 1966-ban végzett summa cum laude a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. 1969-ben patológus szakképesítést szerzett, majd 1971-ben az akkori II. Sz. Neurológiai és Pszichiátriai Klinikára került, ahol neurológiából, majd pszichiátriából szakvizsgázott, 1980-ban pedig neuropatológiai képesítést szerzett. 1994-től az Agyérbetegségek Országos Központjának igazgatója lett, majd a központ Országos Pszichiátriai és Neurológiai Klinikai elhelyezését követően átkerült ebbe az intézetbe, mint osztályvezető és stroke igazgató. 2002-ben az OPNI főigazgatója, ahol a teljes körű ideg-elmegyógyászati betegellátást, kutatást és oktatást erősítette, Neurológiai Rehabilitációs Osztályt nyitott, valamint új egységeket is kialakított, mint sejtbiológiai, véralvadási kutató laboratóriumok. 2007-től a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karának Kardiológiai Tanszékén a Vascularis Neurológiai Tanszéki Csoportban dolgozik, mint professzor emeritus. A Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola egyik alapítója, programvezetője. Irányítása alatt közel 30 hallgató védte meg PhD-téziseit. 2018-ig az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet főigazgatója, jelenleg a Semmelweis Egyetem Konzisztóriumának elnöke. Tudományos tevékenysége a stroke betegellátáson kívül az agyi endothel sejtek működésére, az iszkémiás neuron-károsodás mechanizmusára, újabban a bioelektromos képalkotás lehetőségeinek kutatására irányul.

A műalkotás szemlélésének, befogadásának, pozitív értékítéletek kialakulásának folyamatában a képfeldolgozás neurobiológiai folyamatai mellett meghatározó faktornak számít még a tanulás, az emlékezés és az intellektust meghatározó tényezők, tehát a szociokulturális beágyazottság is.

Dr. Nagy Zoltán kiemelte, hogy a neuroesztétika új tudományterület, amely az agykutatás és a neuropszichológiai kutatások módszertanának alkalmazásával igyekszik feltárni a műalkotások befogadásának idegélettani jelenségeit. Rámutatott, hogy a vizuális esztétikai élmény hatása vizsgálható pszichofiziológiai, illetve képalkotó módszerekkel, mint a funkcionális mágneses rezonancia, vagy a nagyfelbontású elektro-enkefalográfia (EEG). Ismertetett olyan kutatási eredményeket is, melyek szerint a magyarázat nélküli képek szemlélése magasabb agyi elektromos aktivációval jár, az ábrázoló művek megfigyelése pedig kiterjedtebb agykérgi elektromos aktivitást eredményez, mint az absztrakt festmények. Felhívta a figyelmet, hogy a modern képalkotó rendszerek nyújtotta új módszertani lehetőségre támaszkodva 2004-től egyre több tanulmány született a műtárgyak befogadására, esztétikai hatásának neurobiológájára vonatkozóan.

Sorra vette, hogy a vizuális ingerek feldolgozása az agy mely részeiben történik, majd kitért a képi befogadást szabályozó agykérgi területekre is; szólt a festmények befogadásában szerepet játszó rendszerekről, valamint a hálózatkutatásról, illetve a tükörneuronokról, melyeken keresztül egy képi ábrázolás megtekintésénél az élmény feldolgozása történik. Kiemelte a kognitív pszichológia egyik nagy alakját, Semir Zekit, aki két alapelvet tekintett fontosnak: az állandóság és az elvonatkoztatás elvét. Kutatásai a műalkotások észlelésének tudományos magyarázatában is nagy előrelépést jelentettek.

A teljes előadás diasora ide kattintva letölthető (pdf).

A Szenior Akadémia előadásai visszanézhetők az egyetem Youtube csatornáján

Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem 

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.