Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2022. január 17.
506415 Összes oltás
A Szenior Akadémia 2021-es őszi online szemeszterének hatodik előadásán dr. Rosivall László Széchenyi-díjas professor emeritus, a Transzlációs Medicina Intézet egyetemi tanára a vese működésébe engedett betekintést az érdeklődők számára. Előadásában ismertette a vese legfontosabb funkcióit, működési elvét, kitért a krónikus vesebetegségre, valamint bemutatta a legújabb kutatási eredményeket is.

Dr. Rosivall László professor emeritus előadásában kiemelte, Európában minden tizedik embernek – a magas vérnyomással küzdők közül minden ötödiknek, a cukorbetegek közül pedig minden harmadiknak – csökkent a veseműködése, amiről sokszor nem is tudnak az érintettek. Rövid történeti visszatekintésében rámutatott, hogy a vese speciális figyelmet kapott már a Bibliában is, mint a tudat, az érzelem, a vágy és a bölcsesség helye. Japánban pedig sokáig az élet kapujának gondolták a jobb vesét.

A vese feladatairól szólva elsőként, a kiválasztásról és a só-víz háztartás egyensúlyában betöltött szerepéről beszélt. A vese érzékenyen reagálva a bevitt és a szervezetben keletkező, illetve onnan különböző módon eltávozó folyadék és ion mennyiség változására úgy szabályozza az ürítést/konzerválást, hogy a folyadék- és ásványianyag mennyiség, koncentráció megfeleljen a szervezet optimális működési feltételeinek – magyarázta. Ez azt is jelenti, hogy még szélsőséges terhelések esetén is csak rendkívül szűk határok közötti változások jöhetnek létre –tette hozzá. A vese képes alkalmazkodni és kiüríteni akár például a több liter elfogyasztott folyadékot fokozott vizelet elválasztással, vagy más esetben szomjazás esetén megakadályozni a vizelettel való jelentős folyadékvesztést.

A vesék megtisztítják a szervezetet az anyagcsere során keletkező salakanyagoktól, és biztosítják, hogy a táplálékból származó ásványi anyagok (a legfontosabbak a nátrium, kálium, kalcium és foszfor) megfelelő mennyiségben maradjanak a szervezetben. A vesék olyan hormonokat (belső hírvivő anyagokat) is termelnek, amelyek a vérkeringésbe jutva a szervezet fontos működéseit szabályozzák. Az eritropoetin (EPO) a vörösvértestek termelődéséhez nélkülözhetetlen a csontvelőben, hiánya vérszegénységet okoz. A renin-angotenzin rendszer a vérnyomás szabályozásában vesz részt, fokozza az ér összehúzódást és elősegíti a nátrium visszaszívást. Olyan anyagokat is termel a vese, amelyek tágítják az ereket, ilyen például a prosztaglandin, a nitrogén oxid gáz. A D-vitamin, amely nem csak a csontok szilárdságának kialakulásához, fenntartásához nélkülözhetetlen, aktív formáját a vese szintetizálja. A vese különböző hormonok- például inzulin, leptin, parathormon,- lebontásában is részt vesz.

A vesék nem csak egymással kommunikálnak, de a központi idegrendszer felé is ingerületet ad, és ezúton szerepet játszik a központi idegrendszer szimpatikus tónusának szabályozásában. Újabban megfigyelték, hogy a vesében szaglóreceptorok is találhatók, amelyek a bélbaktériumok egyes anyagcsere termékeire érzékenyek.

Dr. Rosivall László előadásában felhívta a figyelmet a túlzott sófogyasztás veszélyeire, ami a többi között károsítja az ereket és emeli az agyvérzés kockázatát is. Felidézte, hogy ezt Kínában már Kr.e. 2500 évvel leírták az akkori orvosi tankönyvükben, de 4500 év kellett ahhoz, hogy a megfelelő, egészséges sófogyasztás napjainkban elterjedjen. Említette a bőr alatt újabban kimutatott és idősebbekben fokozottan meglévő sóraktározást is, ami a mostani kutatások egyik fontos területe.

Szólt a GFR-ről (glomeruláris filtrációs ráta), ami a vese működését jellemző paraméter, megadja a vesén átszűrődő folyadék mennyiségét. Értéke a vér és a vizelet kreatinin (csak filtráció útján ürül) koncentrációja alapján számolható. Mint arra rámutatott, a GFR értéke életkortól, nemtől, a születési súlytól, valamint genetikai tényezőktől is függ.

Beszélt a vese alapegységéről, a nefronról is, kiemelve, hogy mindegyik vesében – korábban, úgy gondolták, hogy egymillió-, de ma már tudjuk, hogy az adottságoktól függően valójában 500 ezer és 3 millió közötti kis szűrőegység található.  Ezek egy érgomolyagból (a glomerulusból), egy bevezető és egy kivezető érből (arteriolából) és egy kivezető vékony, kanyargós csőből (tubulus) állnak, mindezeket egy tok (Bowman-tok) zárja körül. A glomerulus egy szűrőrendszer, amely megszűri a bevezető éren át befolyó vért, és a kiszűrt, kiválasztásra kerülő anyagokat is tartalmazó folyadék a tubulusokon keresztül folyik el – ismertette a vese működését. A tubulusokon való áthaladás során a víz nagy része és a szervezet számára még felhasználható anyagok többsége visszaszívódik a tubulusok falán keresztül, és a tubulusokat körülvevő térben levő ereken át visszajut a vérkeringésbe. A tubulusok legutolsó szakaszán, az úgynevezett gyűjtőcsatornákon keresztül a folyadék – a tulajdonképpeni vizelet – kifolyik a vesemedencébe, onnan pedig a húgyhólyagba kerül – magyarázta.

Felidézte Korányi Sándor alakját, aki először használta a veseelégtelenség kifejezést, illetve mérte a vér és a vizelet ozmotikus koncentrációját és határozta meg a vese koncentráló, illetve hígító képességét.

Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy a krónikus vesebetegek száma folyamatosan növekszik, egyenes arányban az elhízás, a cukorbetegség és a magas vérnyomás betegség terjedésével. Jelenleg mintegy 1,5 millió ember él hazánkban csökkent veseműködéssel, ami fokozza a kardiovaszkuláris halálozást is. Az idült vesebetegség alattomos, sokáig panaszokat nem okozó népbetegség, azonban laboratóriumi vizsgálattal felismerhető, megelőzhető és kezelhető – fogalmazott, hozzátéve, hogy súlyos esetben az ellátás rendkívül költséges, ezért az idejében történő felismerés és kezelés a beteg és a társadalom közös érdeke. Megfelelő életmóddal, rendszeres és bőséges folyadékfogyasztással sokat tehetünk vesénk egészséges működéséért –emelte ki.

Előadása végén beszélt a hálózati orvostudományról, mint új fogalomról, illetve kitért az általa 1987-ben létrehozott és máig működő Magyar Vese Alapítványra is, amelynek honlapján megtalálható, illetve letölthető a „Veseelégtelenséggel élni” című hasznos kiadvány.

Az előadás diasora ide kattintva tekinthető meg.

Az előadásról készült videó visszanézhető az egyetem YouTube csatornáján.

Dr. Rosivall László 1973-ban szerzett orvosi diplomát summa cum laude a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Az orvostudományok doktora, Széchenyi- és Khwarizmi-díjas emeritus professzor a Semmelweis Egyetem Nemzetközi Nephrologiai Kutató és Képző Központjának vezetője, a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke, az Egyetem korábbi rektora, a Kórélettani Intézetének volt igazgatója, az Elméleti és Transzlációs Orvostudományok Doktori Iskola korábbi vezetője, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, a Lengyel Nephrologiai Társaság tiszteletbeli tagja, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem díszdoktora, a Teheráni Orvostudományi Egyetem professzora. A II. Világháború utáni első jótékonysági alapítvány, a Magyar Vese-Alapítvány (1987) létrehozója, a Budapesti Nephrologiai Iskola alapítója. A Nemzetközi Nephrologiai Társaság volt vezetőségi tagja, Pioneer díjasa, a Vesealapítványok Nemzetközi Szövetségének alapító vezetőségi tagja, az Afrikai Élettani Társaság alapító tagja. Az Orvosi Jelnyelvi és Cigány Orvosképzési Program elindítója, a Semmelweis Egyetem Baráti Körének elnöke. A bergeni, az alabamai, a Dél-kaliforniai, a Harvard, a montpellier-i, a heidelbergi, a Tulane Egyetemek korábbi vendégkutatója, vendégprofesszora. Publikációi: 209 tudományos közlemény, 89 könyvfejezet és jegyzet, 5 könyv, 1 kismonográfia, 2 szabadalom, idézettsége több mint 7000, Hirsch-indexe 40. Nephrologiai PhD programjában eddig 71 PhD és 2 kandidátus végzett, ebből 28-nak témavezetője volt.

Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.