A nemzetközi járványügyi helyzetből adódóan a konferencia nyitó plenáris szekciója a COVID-19 oktatási, tudományos, betegellátási és népegészségügyi kihívásaira fókuszált. Ennek keretében előadást tartott dr. Merkely Béla rektor, aki beszámolt a Semmelweis Egyetem szerepéről a koronavírus elleni küzdelemben. Elmondta, hogy az egyetem az ország egyik legnagyobb COVID-betegeket kezelő központja, és a többi orvosegyetemmel együtt fontos őrszem-szerepe van a járvány elleni védekezésben. Beszámolt a májusban elvégzett H-UNCOVER országos reprezentatív szűrőprogram részleteiről és eredményeiről, valamint a járvány magyarországi első és második hulláma közötti különbségekről, valamint a környező országok statisztikáiról is. Szólt arról, hogy két további országos szűrővizsgálatot tervez az egyetem 2021. májusig, az egyiket az országos oltási program kezdete előtt, hogy pontos képet kapjanak a második hullám mértékéről. Dr. Merkely Béla kitért arra is, milyen kihívásokat okozott a járvány az oktatásban, de rámutatott, hogy sikerült gyorsan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, fenntartani a lehető legtöbb személyes, gyakorlatorientált képzési formát miközben összességében hibrid oktatásra tért át az egyetem. Az egyetem több kutatás-fejlesztési programot is elindított a koronavírussal kapcsolatban, miközben ingyenes PCR-szűrést biztosít a polgárai számára, a hallgatók pedig önkéntes munkával, szűrésekben való részvétellel és vérplazmaadással járultak hozzá a védekezéshez – összegezte a rektor.
Dr. Fidencia Saldana, a Harvard Medical School hallgatói ügyekért felelős dékánja arról beszélt előadásában, hogy a Harvard Egyetemen milyen tapasztalatokat hozott a járványidőszak. Mint elmondta, azonnal áttértek főleg online oktatásra, de a tananyagot úgy módosították, hogy a hallgatóknak minél kevesebbet kelljen a képernyő előtt ülniük, és ebben a formában is nagyobb interaktivitást igénylő kurzusokat tartsanak. A klinikai gyakorlatoknál telefonon vagy online is lehetőség volt gyakorolni például, hogy hogyan kell egy kórtörténetet felvenni. Több lehetőséget adtak a hallgatóknak a visszajelzésekre, a vizsgáknál pedig a fő kompetenciákra helyezték a hangsúlyt. Dr. Fidencia Saldana beszámolt róla, hogy több elemet valószínűleg meg fognak tartani a fentiekből a járvány utáni időszakban is, például a gyakoribb online kapcsolattartást és közösségi eseményeket.
A COVID-19 közegészségügyi aspektusairól tartott prezentációt dr. Vokó Zoltán, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központjának az igazgatója. Számba vette, hogy miért és mennyire érhette felkészületlenül a különböző országokat a járvány, érintette a kommunikációs hibákat és a rossz kockázatfelmérést, valamint a bizalom és a számonkérhetőség problematikáját. Hangsúlyozta, hogy a közegészségügyi intézményeket fejleszteni, modernizálni kell, felkészíteni a következő járványra, mivel ők azok a „tűzoltók” akikre bármikor szükség lehet akkor is, ha hosszú idő óta nem volt tűz. A szakembereknek muszáj megtanulni és jobban használni a modern médiát és kommunikációs technikákat, az egészségügy pedig magasabb prioritást kell, hogy kapjon a politikai napirenden – jelentette ki.
A Times Higher Education egyetemi rangsorokat készítő szervezet tudásigazgatója, Phil Baty előadásában egyebek mellett arról beszélt, hogy milyen hatással lehet a járvány a rangsorokra. Miután röviden bemutatta a rangsorok összetevőit és metodológiáját, az utóbbi évek trendjeiről is ejtett pár szót. Rámutatott, hogy a rangsorokban világosan látható egy lassú eltolódás nyugatról kelet felé, azaz az ázsiai és csendes-óceáni régió (Kína, Dél-Korea, Ausztrália) egyetemei egyre jobb helyezéseket érnek el, miközben a hagyományos nyugati (USA, Európa) egyetemek súlya csökken. Phil Baty szerint a járvány hatására ez a trend erősödni fog, mivel várhatóan Ázsiában egyre inkább lokális egyetemekben fognak gondolkodni a diákok ahelyett, hogy távoli országokba utazzanak.
Milyen személyes, illetve szakmai kapcsolat fűzi a Semmelweis Egyetemhez? Bár közvetlen személyes kapcsolatom nincsen az egyetemmel, mint a Times Higher Education vezető szerkesztője szorosan követem a magyar felsőoktatás helyzetét, és örömmel látom, hogy a Semmelweis Egyetem továbbra is Magyarország vezető egyeteme és sikerült megtartani pozícióját a nemzetközi rangsorokban is, annak ellenére, hogy egyre erősödik a verseny a kelet-ázsiai országok, különösen Kína felől.
A rangsorok fejlődéséről tartotta előadását, miért választotta ezt a témát és mi a fő üzenete?
Mivel 10 évig a rangos THE World University Rankings rangsor szerkesztője voltam, szerettem volna valódi betekintést nyújtani a rangsor adatai mögé, hogy az egyetemek és a tudósok jobban megértsék a globális felsőoktatás és kutatás változó körülményeit. Véleményem szerint kulcsfontosságú, hogy a rangsorokat készítő szervezetek elszámoltathatóak legyenek az egyetemi társadalom részéről, transzparens módszertannal és adatokkal dolgozzanak, és persze hogy képesek legyenek alkalmazkodni a gyorsan változó – a jelenlegi járványhelyzet miatt pedig még inkább felgyorsult – világhoz.
Milyen nehézségekbe ütközik rangsorolni a világ egyetemeit?
Az idei rangsorunkhoz minden eddiginél több, 2000 feletti egyetemet vizsgáltunk, és szintén rekordszámú, 1500 egyetem szerepelt végül a listán. Ez rendkívüli teljesítmény a pandémia idején, de azt is jelzi, hogy óriási igény van globális, összehasonlítható, adatalapú tudásra a felsőoktatás világában. Az egyetemi partnereink segítségével és az ő igényeiknek megfelelően folyamatosan fejlesztjük a merőszámainkat és módszertanunkat. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben a kutatás és az innováció szerepe egyre nagyobb lesz a rangsorokban. Jelentős új fejlesztésünk a THE Impact Rankings rangsor, mely az egyetemeket társadalmi és gazdasági hatásuk alapján méri össze, az ENSZ ún. Fenntartható Fejlődési Céljait alapul véve. Ez egy új, átfogóbb és sokszínűbb képet ad az egyetemek kiválóságáról, és nagy örömömre szolgál, hogy a Semmelweis Egyetem is jól szerepel ezen a rangsoron.
A COVID-19/Infektológia szekciót az országokon átívelő Kardiovaszkuláris medicina szekció követte, ahol dr. Kosztin Annamária és dr. Sax Balázs (Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika) a krónikus szívelégtelenség jelenleg elérhető eszközös terápiájától indulva a betegség folyamatában vázolták fel a szívátültetéssel kapcsolatos újdonságokat és a keringéstámogató eszközök fejlődését, jelentőségét. A jelenleg rendelkezésre álló kezelési formák részletes bemutatása felvezetésül szolgált a Zürichhez és Londonhoz kötődő dr. Thomas Lüscher (University of Zurich, Imperial College London) vizionárius előadásához a kardiológia jövőjéről. Lüscher professzor hangsúlyozta, hogy a személyre szabott gyógyítás mellett a jövőben mindenképpen beszélnünk kell személyre szabott megelőzésről is, továbbá a kezelés helyett a problémák mélységében való megoldása, gyógyítása kell, hogy a célunk legyen. Erre egyre több új eszköz áll rendelkezésünkre, mint az őssejtterápia, az idén Nobel-díjat érő CRISPR-Cas9-módszer használata vagy a gépi tanulás bevonása a klinikai és alapkutatásokba. Dr. Christoph Maria Bode, a Semmelweis Egyetemmel kiváló kapcsolatot ápoló Freiburgi Egyetem kardiológia professzora a kardiovaszkuláris intervenció múltját, jelenét és jövőjét érintve vonta le az előzőekkel egybehangzó következtetéseket – a precízió növelésére a robotika és mesterséges intelligencia bevonása elengedhetetlen lépés a területen.
Milyen személyes, illetve szakmai kapcsolat fűzi a Semmelweis Egyetemhez? Az ismeretségem dr. Merkely Béla rektor úrral harminc éves, együtt voltunk Heidelbergben ösztöndíjasok. Később több nagy klinikai vizsgálat irányítóbizottságában vettünk részt, és európai uniós projektekben is dolgoztunk közösen; mindig nagy öröm számomra a közös munka. Emellett az utóbbi időkben gyakrabban jártam Budapesten, ahol a lányom éppen állatorvosnak tanul.
A magyarországi kardiológia élen jár a szakterület fejlődésében, a magyar szívközpontok fontos szerepet töltenek be több nemzetközi vizsgálatban is. Nagyon szerencsés a magyar szakma, hogy dr. Merkely Béla személyében egy olyan kiváló képviselője van, aki nemcsak fejleszti a szakterületet, de növelte is a magyar kardiológia nemzetközi láthatóságát.
Előadását az intervenciós kardiológia múltjáról, jelenéről, jövőjéről tartotta. Miért választotta ezt a témát?
Az utóbbi 40 évben a kardiológia egy elsődlegesen diagnosztikai szaktevékenységből átalakult egy vegyes, diagnosztikai-terápiás szakterületté, a katéteres és egyéb eszközös szívkoszorúér, illetve szívritmuszavarral, valamint legújabban a strukturális szívbetegségekkel kapcsolatos beavatkozások pedig nagymértékben átalakították a kardiológiát, ami a szakterület szívsebészettel való kapcsolatát is megváltoztatta. Jelenleg a lehetőségek végeláthatatlanok – az intervenciós kardiológia fejlődésének csak az emberi kreativitás szab határt. Dr. Merkely Bélával együtt volt szerencsénk aktívan részt venni ezekben a folyamatokban. Előadásom fő üzenete az, hogy az intervenciós kardiológia egy rendkívül dinamikus szakága a kardiológiának, mely egy remek specializációs szakterület fiatal kardiológusok számára. Ennek a területnek nagy hatása lesz a mostani és a jövő generációk élethosszára és -minőségére.
Mik a legígéretesebb fejlesztések jelenleg az intervenciós kardiológia területén?
Nagy előrelépéseket látok például a koszorúér-betegségek terén, és sok úttörő technikai fejlesztés történik a strukturális szívbetegségek kezelésében is, bár utóbbiaknál még további tökéletesítésre van szükség. Freiburgban kiemelten foglalkozunk az intervenciós robotikával – ha ezt sikerül tökéletesíteni, a telemedicinával ötvözve ez további együttműkődéseket tenne lehetővé a Semmelweis Egyetemmel. Például egyszerre, közösen lennénk képesek kezelni egy harmadik helyszínen lévő beteget.
A négy, rendkívül magas színvonalú poszterszekcióban – amelyet mintegy négyszázan követtek – közel 60 PhD-hallgató és szakorvos mutatta be a kutatási eredményeit. Ahogy a szakmai program előadás-szekciói közt is, úgy a poszterek terén is a medicina számos diszciplínáját vonultatták fel – a pszichiátriától a neurológián, hematológián, képalkotáson, pulmonológián, gyermek- és bőrgyógyászaton át az igazságügyi orvostanig és közegészségtanig.
A Hasi sebészet és ortopédia szekció keretében dr. Teleky Béla, a terület bécsi szaktekintélye beszélt a végbélrákok sebészeti kezelésében elérhető kiterjedt lehetőségekről, melyhez szorosan kapcsolódott dr. István Gábor (II. Sz. Sebészeti Klinika) daganatos vastagbélbetegségek minimál invazív terápiájáról szóló előadása. A minimálinvazivitás és a laparoszkópos technikák számos előnye fontos és megkerülhetetlen üzenet volt a szekcióban. Dr. Szijártó Attila (I. Sz. Sebészeti és Intervenciós Gasztroenterológiai Klinika) a legmodernebb technikákat a Prometheus részletes bemutatásával folytatta. Az ortopédiára való áttérés előtt a hasnyálmirigyet érintő betegségek konzervatív és sebészeti kezelésének összefonódása állt a középpontban. Dr. Terebessy Tamás és dr. Skaliczki Gábor (Ortopédiai Klinika) a klinikai kutatás két pólusát, az alapkutatási irányból megközelített, betegágy melletti, ízületi gyulladásokat érintő új diagnosztikus lehetőségeket és a neuromuszkuláris betegségek kezelésének új, state-of-the-art klinikai kutatási irányait és a haladással együtt folyamatosan felmerülő kérdéseit mutatták be.
A Neurológia, genomikai medicina, pszichiátria, magatartástudomány szekcióban 5 egyetemi és egy nemzetközi előadó kapott helyet. Dr. Réthelyi János szekcióelnök (Pszichiátriai ás Pszichoterápiás Klinika) bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a klinikai idegtudomány különböző ágai 70 évvel ezelőtt váltak szét, amire akkor szükség volt, mára azonban számos új kapcsolódási pont van a különböző területek között. Az agyi képalkotás, az elektrofiziológia és a genetika olyan módszerek lehetnek a jövőben, melyek a pszichiátria és a neurológia területén is új diagnosztikai rendszereket hozhatnak létre. Dr. Falkai Péter, a müncheni Ludwig-Maximillian Universität Pszichiátriai Klinikájának igazgatója „Shaping the future of Psychiatry” című előadásában bemutatta, milyen irányoknak és módszereknek lesz nagy jelentősége a következő évtizedekben a pszichiátriában. Kiemelte az agyi képalkotás, a transzkraniális mágneses stimuláció és a transzlációs kutatások jelentőségét. Dr. Pászthy Bea (I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Gyermek- és Serdülőpszichiátriai osztály) a gyerekek lelki igényeiről, a gyerekpszichiátria új trendjeiről és a COVID-19 járvány gyermekekre gyakorolt lelki hatásairól beszélt. Dr. Molnár Mária Judit (Genomikai és Ritka Betegségek Intézete) a genomikai medicina fejlődését mutatta be, számos példát felhozva a neurológia és a pszichiátria területéről. Dr. Bereczki Dániel (Neurológiai Klinika) tematikus előadásában az ischaemiás stroke ellátásának evidence-based megközelítését és történeti fejlődését vázolta fel. Dr. Arányi Zsuzsanna (Neurológiai Klinika) a perifériás idegrendszer új ultrahang alapú vizsgálatairól beszélt, ezen belül a thoracic outlet szindróma diagnosztikájáról. Az előadásokat dr. Purebl György (Magatartástudományi Intézet) prezentációja zárta, aki a kronobiológia orvosi jelentőségéről és az ökomedicina perspektíváiról beszélt.
Az első napot a gyermekgyógyászati szekció zárta nemzetközileg széles körben elismert előadókkal, továbbra is színvonalas továbbképzési lehetőséget biztosítva a konferencia résztvevői számára. Dr. Szabó Attila és dr. Tulassay Tivadar (I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika) szekcióvezetése alatt két nemzetközi előadót is köszönthettünk, a Nemzetközi Peritoneum Biobank vezetőjét, dr. Claus P. Schmittet Heidelbergből és dr. Jens Titzet, aki erlangeni tanulmányai után a Duke-NUS szingapúri professzoraként az ion-folyadék homeosztázis szakértője. Az előadásaikban a peritoneális dialízis a gyermeknefrológiában újra fókuszba került biokompatibilitási hipotézisét, a dialízis folyadékok összetételének fontosságát és lehetséges mellékhatásait, úgy mint a perifériás vaszkulopátia és a peritoneum elváltozásainak összevetését, valamit a sólerakodás, illetve sóbevitel asztronautákon tesztelt hatásait emelték ki. Dr. Győrffy Balázs (II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika) ezután mélységeiben mutatta be az új terápiás lehetőségeket a gyermekgyógyászati onkológia területén. Dr. Seri István és dr. Szabó Miklós (I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika) ezt követően kiváló klinikai példákon szemléltetve ismertették a karidorespiratorikus monitorozás és matematikai modellezés kihívásait, valamint az aszfixiás újszülöttek kezelési stratégiáit a hypotermián, hypocapnia menedzsmenten és a kortikoszteroid-kezelésen keresztül a jövőbeli innovációs lehetőségeket említve. Az előadásokat élénk diszkusszió követte, érintve az összes szekcióbeli témát, határterületeket és közös kérdéseket keresve.
Deme Tamás, dr. Lévai Eszter, dr. Somogyi Vivien
Interjúk: Deme Tamás
Kiemelt kép és illusztratív fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Tovább a Klinikai Konferencia 1. napjának megnyitójára →
Tovább a 2. nap megnyitójáról és nyitóelőadásáról beszámoló cikkünkhöz →
Tovább a Klinikai Konferencia 2. napjáról szóló részletes beszámolóra →
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
