Molnár László – a Fogpótlástani Intézet mb. tanszékvezetője, 1961-69 között az igazgatója

A Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinikája 1959. szeptember 1-én jött létre, a Kar három másik klinikájával egyidejűleg. A tanszék vezetésével az addig a Stomatológiai Klinika Fogpótlástani Osztályát vezető Molnár László docenst, magántanárt bízták meg.

A klinika elhelyezésére az Egyetem a Mikszáth Kálmán tér 5. alatti épületet jelölte ki, melyben korábban a Közlekedési és Postaügyi Mi­nisztérium Postaügyi Tervező Intézete működött. A területhiány miatt a Gyermekfogászati és Fogszabályozási valamint a Konzerváló Fogászati Klinikákkal társbérletben foglalhatta el az épületet. Ekkor még a Köz­ponti Stomatológiai Intézettel is osztoznia kellett a III. emeleten.

A Fogpótlástani Klinika a III. emelet udvari részén 1963-ban kezdte meg az oktatást, a II. emeleti oktatótermének kialakítására pedig 1970-ben került sor. Az eredetileg nem fogászati klinika céljaira tervezett épület födém­szerkezete a fogorvosi kezelőegységek folyamatos és túlzott igénybe­vételétől életveszélyes helyzetbe került. Statikai megerősítésére az 1980-as évek elején került sor.

A Fogpótlástani Klinika megújulására 1998-ban került sor. A Fogtech­nikai Laboratórium elköltözésével valamelyest javultak az infrastruk­turális feltételek. Az alagsorban Központi Sterilizáló és szociális hely­iségek, a földszinten a megújult hallgatói ruhatár, Könyvtár és Tárgyaló­terem kialakítására került sor, melyet az épületben elhelyezkedő két klinika közösen üzemeltet és használ. Megújultak az oktatótermek és pályázati pénzekből (TEMPUS) az egységkészülékek cseréje is folyam­atosan történt. A kor diktálta követelményeknek megfelelően a Klinikán elsők között alkalmazták széles körben a számítógép adta lehetősége­ket, már 1990-ben lokális hálózat segítette az oktatást és a betegellátást. Mára hála a folyamatos korszerűsítésnek a legmodernebb eszközök biz­tosítják az adminisztrációt, a múlti médiás oktatást, a képi betegdoku­mentációt és a tudományos kutatást.

Az oktatást szolgáló terület nagysága azonban nem nőtt, a zsúfolt­ság továbbra is megmaradt. A helyzeten némileg javított az idegen nyelvű oktatás bevezetésével egy időben a Mária utca 40. számú épület földszintjén kialakított új kezelőhelyiségek, melyek 2000-óta a Fog­pótlástani Klinika „D” Osztályaként működnek.

A klinika berendezése eredetileg a magyar gyártmányú „Doriot” meghajtású Dentafom Super gépekkel történt, melyeket az 1970-es évektől fokozatosan váltottak fel a csehszlovák Chirana gépek, majd a 1990-es közepén-végén Anthos és KaVo gépek következtek. Az újonnan alakult klinika munkatársai, alapító tagjai a Stomatológiai Klinika Prothetikai Osztályának és az Odontotechnikai Laborató­riumának állományából került ki. Molnár Lászlón, Földvári Imrén és Huszár Györgyön kívül a klinikára került Dimitrov Athanáz adjunk­tus, Papp László, Gergely Éva, Katona István, Kovács D. Géza, Szirmák Ferenc, Hercska Veronika tanársegédek, Kiss Dezső és Csukás Sándor egyetemi gyakornokok valamint Trischler Mária, Fehér Tibor, Szőke Ágnes, Götz György központi gyakornokok.

A megalakult Klinika szervezeti részeként működött a – Kari Köz­ponti Fogtechnikai Laboratórium megalakulásáig – a Fogtechnikai Labo­ratórium, mely elsősorban a hallgatók gyakorlati oktatásának kiszol­gálásában és az odontotechnológiai oktatásban vett részt. Az alapító fogtechnikusok körét Babai János fogtechnikus mester vezetésével Hegedűs Ferencné, Horváth Csaba, Kálócz László, Kovács Béla, Lászai Ede, Lőrincz László, Máthé Gábor, Molnár István, Molnár Mihály, Pintér Ernő, Sarudi Gyula, Tóth Tivadar, Töttös Gizella, Wellinger István alkották.

A Klinika szerves részét képezi a megalakuláskor hozzácsatolt és a már 1953-ban az I. sz. Pathológiai Intézet épületében, a valamikori Sebé­szeti Anatómiai és Műtéttani Intézet helyiségeiben kialakított Odonto­technikai Tanlaboratórium. Első vezetője Földvári Imre adjunktus volt. Az elavultnak és szegényesnek nevezhető berendezések a honvédség tartalék keretéből származtak. Már ekkor felszerelték azonban magyar gyártmányú fantomfejekkel, melyek közel 30 évig bírták a megpróbál­tatásokat. A „Tanlaboratórium” mellett kapott helyet az Anyagtani Lab­oratórium is, melyet létrehozásakor Huszár György működtetett. Sajnos e helyiségek 1978-ban elkerültek a Klinikától.

A „Propedeutikai és Anyagtani Részleg” néven működő egység teljes felújítására – szintén pályázati pénzekből – a ’90-es évek­ben került sor. Elkészültekor Közép-Európa egyik legkorszerűbb „fan­tom gyakorlója” volt.

A Fogpótlástani Klinika tanszékvezetői

1959-1968  Molnár László egyetemi docens, mb. tanszékvezető egyetemi tanár  (1931-1969*)
1968-1969  Berényi Béla egyetemi tanár, mb. tanszékvezető 
1969-1975  Schranz Dénes egyetemi tanár (1935-1975*)
1975-1999  Fábián Tibor egyetemi tanár (1962-2004*)
1999-2010  Fejérdy Pál egyetemi tanár (1969-2015*)
2010-           Hermann Péter egyetemi tanár (1987-*)

  *klinikán eltöltött idő

Oktatás

A Fogpótlástani Klinika oktatta – az akkori curriculumból – a II. évfolya­mon az odontotechnológiát (Földvári Imre), a fogászati fémtant és anyagismeretet (Huszár György), valamint III.-IV.-V. éven a fog­pótlástant {Molnár László), viszonylag alacsony gyakorlati óraszám­ban.

1961-ben megszűnt Önálló tantárgyként a „fogászati fémtan és anyag­ismeret”, s az odontotechnológiával összevonva, fogpótlástani tech­nológia néven került az első évben oktatásra. A klinikai fogpótlástan oktatása e tanterv szerint csak a IV. évben kezdődött el. A fogpótlástani ismeretek ellenőrzésére – az 1965-ös oktatási refor­mig – csupán szigorlat szolgált. A tárgyak elnevezése és óraszáma egé­szen az 1996-97-ben bevezetett, ma is érvényes tantervi reformig nem változott. Ekkor ismét visszakerült a curriculumba az általános fogásza­ti anyagtan, az odontotechnológia és új tárgyként a fogpótlástani pro- pedeutika. A Fogpótlástani Klinika részt vesz a klinikai fogászat, az orális diagnosztika és 2004-ig a fogászati radiológia oktatásban is. 

A tantermi előadásokra épülő gyakorlati oktatása ún. kiscsoportos képzés keretén belül valósul meg. A szemeszterenként meghatározott tanmenet szerint kell a hallgatóknak az előírt „penzum”-nak megfelelő eseteket megoldani. 

A graduális képzés mellett klinikánk jelentős szerepet vállal a szak- és továbbképzésből is. A rezidens képzés bevezetése óta a szakvizsgára készülő jelöltek száma minden évben messze meghaladta a fogadó­képességünk határát. Rezidenseink legkiválóbbjai szakvizsgája után a klinikai oktatógárda utánpótlásaként maradtak nálunk. A klinikán 1989 óta, évente kétszeri rendszerességgel továbbképző tanfolyamot tartunk a fogorvoslás aktuális kérdéseivel kapcsolatban. A meghirdetett előadássorozat nagy érdeklődésre tart számot a szak­mán belül. A klinika orvosai számos továbbképzésen, meghívott elő­adóként tartanak előadásokat, illetve önálló továbbképzési kurzusokat hirdetnek.

A Fogpótlástani Klinikán az oktatás, gyógyítás és kutatás tevékeny­ség irányítása – 2001-óta – ISO 9001:2000 Minőségügyi Rendszer szerint működik. Az oktatás-tanulás folyamatát segítették a klinika orvosai által írt tankönyvek és jegyzetek. Ezek közül még az önálló képzés megindulása előtt 1950-ben került kiadásra. Molnár László, Schranz Dénes, Huszár György: Fogpótlástan című könyve, valamint Földvári I: Odontotech- nika című műve. 1959-ben hivatalos tankönyvként jelent meg Földvári Imre és Huszár György munkája Fogpótlás technológiája címmel.

A következő tankönyv kiadására csupán egy évet kellett várni, ekkor jelent meg Molnár László Fogpótlástan című könyve. A szakmai köz­nyelv csak „kis Molnár”-ként emlegette.
A tankönyvkiadásban jelentkező nehézségek áthidalására könyv helyett egyetemi jegyzetek megjelentetésére került sor. Ezek közt elsőként említendő a Schranz Dénes és Kaán Miklós által 1973-ban írt A klinikai fogpótlástani gyakorlatok vezérfonala című, majd ezt követte 1981-ben a Klinikai fogpótlástan Fábián Tibor és Kaán Miklós tollából. Azonos címmel jelent meg 1989-ben a Fábián Tibor, Kaán Miklós és Szabó Imre által jegyzett új tankönyv. A legutolsó protetikai tárgy­körben íródott tankönyv kiadására 1997-ben került sor. Címe A fog­pótlástan alapjai, szerzői Fábián Tibor, Götz György, Kaán Miklós és Szabó Imre. Új tankönyv írására 2004-ben kaptunk megbízást.

Tudományos tevékenység

A klinika munkatársai a tankönyvek megírásán túlmenően számos dol­gozatban, előadásban tették és teszik közzé kutatási eredményeiket. A témák között mind az alapkutatások, mind az alkalmazott kutatások egyes területei megtalálhatóak. Az 1970-80-as években az alapkutatá­sok a táplálék fehérjetartalma a fog-keményszövetekre – a nyomelemek keményszövetekre gyakorolt hatására irányultak. Az alkalmazott kuta­tások a hangképzés, az implantológia, gerostomatológia, epidemioló­gia, szisztémás betegségek és a fogpótlástan összefüggései mellett a pszichikum fogászati vonatkozásainak kérdésköre folyamatosan érdek­lődésünk homlokterében áll.

A hazai és nemzetközi irodalomban a „Részleges foghiányok pro­tetikai osztályozása” címmel is ismertté vált a részleges fogpótlások tervezését és kivitelezését új elméleti alapokra helyező tudományos diagnosztikus rendszer, segíti a terápiás lehetőségek megválasztását, útmutatást ad a részleges foghiányok rehabilitációjára. Mind a „Mód­szertani körlevel”-ek, mind a finanszírozási jogszabályok e rendszert alkalmazzák. A hallgatók kutatómunka iránti érdeklődését felkeltendő TDK mű­ködik klinikánkon. Bár változó intenzitással és eredményességgel, de hallgatóink mindig ott vannak az egyetemi és országos megmérettetésen.

Betegellátó-gyógyító tevékenység

Az oktatás keretén belül a kiscsoportos gyakorlati képzés megvaló­sításaként hallgatóink a komplex betegellátás szabályai szerint, szigorú oktatói irányítással és felügyelettel végzik tevékenységüket az ún. „tancélos betegellátás” keretein belül. A preklinikai képzést követően már a III. évfolyamon kezdődik ez a tevékenység, mely kapcsán a klinika által meghatározott fogpótlásokat (penzum) kell a hallgatóknak tel­jesíteniük. A gyakorlati képzés a teljes lemezes fogpótlások készítésé­vel kezdődik, s folyamatosan jutnak el a hallgatók a „kombinált” fogpót­lások készítéséhez. A hallgatók számára a beteg-anyag szervezett biz­tosításáról a klinika gondoskodik.

Az infrastruktúrális kapacitásokat jelentős mértékben lekötő hallga­tói betegellátás mellett a klinika orvosai számos, speciális ismereteket igénylő, az országban egyedülinek tekinthető kezelést végeznek. Ezek közé sorolhatók többek között az arc- és arctájék postoperációs helyre­állító beavatkozásai, a szájpadhasadékosok protetikai ellátása, az epilepsziások és a pszichésen érintettek kiemelt ellátása. Az „emelt szintű” betegellátáson belül pácienseink az egész országból érkeznek hozzánk.