Milyen egy olyan iskolai közegbe csöppenni, ahol az számít jó gyereknek, aki csendben ül, és nem kérdez? A Fekete pont (2024) egy Berlinből hazaköltöző kisfiú szemszögéből mutatja meg a magyar közoktatás mindennapjait.
November 13-án az Alumni Filmklub vetítését követően a film rendezőjével, Szimler Bálinttal beszélgettünk, a történet személyes ihletéséről, a forgatás kulisszatitkairól és az alkotás mögött meghúzódó társadalmi kérdésekről.

Palkó Berlinből költözik haza családjával, és egy magyar általános iskolában kezdi meg tanulmányait. Nem érti, pontosan milyen elvárásoknak kell megfelelnie, és akaratlanul is olyan határokat lép át, amelyek létezéséről nem is tudott.
Hasonlóan nehéz helyzetben van Juci néni, a pályakezdő tanárnő is, aki maga is próbál eligazodni az iskola merev, sokszor abszurd működésében. A film groteszk és helyenként humoros jeleneteken keresztül mutatja meg az intézményi rendszer ellentmondásait, miközben a történet korántsem csak az iskoláról szól.
Személyes élményből közös történet
A rendezőt a film készítésekor elsősorban az foglalkoztatta, hogyan lehet hitelesen gyerekekről filmet készíteni. Ehhez saját élményeiből is merített: ő maga is külföldről hazatérve találkozott először a magyar közoktatás világával pont, mint Palkó.
Amerikában azt tapasztalta, hogy a tanárok ösztönözték a diákokat a véleménynyilvánításra, kérdeztek, és igyekeztek minél interaktívabbá tenni az órákat. A hazai iskolai közegben ezzel szemben sokáig nem értette, pontosan mihez kell alkalmazkodnia.
Bár a saját története fontos kiindulópont volt, hangsúlyozta, hogy nem önéletrajzi filmet szeretett volna készíteni. A személyes tapasztalatokon túl egy sokkal általánosabb világot akart megmutatni: azt az iskolai közeget, amelyben generációk nőttek fel, és amelyben ma is sok gyermek tölti a mindennapjait.
Ehhez a világhoz olyan helyszín kellett, amely a nézők többségének ismerős. Legalább harminc iskolát jártak végig, mire megtalálták a megfelelőt. Nem különleges vagy modern intézményt kerestek, hanem egy jellegzetes, hétköznapi betonépületet, amely hitelesen idézi meg a magyar iskolák hangulatát.
A forgatásról a vendégeink azt is megtudhatták, hogy Szimler Bálint számára az a forgatási nap volt a legemlékezetesebb, amikor Juci néni Petőfi-verset olvas fel az órán, és amikor a szülői értekezlet jelenet készült, ugyanis a két jelenet egyazon a napon lett felvéve. Ekkor érezte először, hogy a film valóban megérkezett, és megtalálták azt a hangot, amelyet keresték.

A munkát a sok gyerekszereplő koordinálása is különlegessé tette: idővel a stábnak is ki kellett tapasztalnia, milyen módszerekkel lehet a legjobban együtt dolgozni a gyermek szereplőkkel.
Egy rendszer, amelyben mindenki keresi a helyét
A beszélgetés egyik fontos kérdése az volt, hogyan viszonyul a film a pedagógusokhoz. Bár a Fekete pont sok jelenetben kedvezőtlen képet fest az iskolai működésről, nem egyes személyeket állít pellengérre. Olyan rendszert mutat be, amelyben a tanárok maguk is nehéz helyzetben vannak, és gyakran ugyanannak a működésképtelen struktúrának a kiszolgáltatottjai, mint a diákok. Szimler Bálint elmondta, hogy a pedagógusoktól hideget és meleget egyaránt kapott, de sokan kifejezetten örültek a filmnek, és megköszönték, hogy megmutatta, milyen körülmények között dolgoznak. Különösen sokat jelentett számára, hogy Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista, jelenlegi gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár egy előzetes vetítésen elismerően nyilatkozott a filmről.
A közönség kérdései között az is felmerült, miért marad háttérben Palkó édesanyja. A rendező szerint ez egy nagyon nehéz alkotói döntés volt. Végül tudatosan nem bontották ki ezt a szálat, mert elterelte volna a figyelmet a film valódi fókuszáról: arról, hogyan éli meg egy gyerek az iskolán belüli mindennapokat, és hogyan működik körülötte az intézmény.
A Fekete pont így nem egyetlen iskola, gyermek vagy pedagógus története, hanem egy közös társadalmi tapasztalat filmes megfogalmazása, amelyben a teremben ülők közül sokan a saját diákéveikre is ráismerhettek.
Köszönjük Szimler Bálintnak a nyílt beszélgetést, a közönségnek pedig, hogy ilyen szép számban velünk tartottak.
A képgaléria itt található: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=alumnisemmelweisuniv&set=a.1811516224096731
Fotó: Lipták Zoltán, Semmelweis Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Alumni Igazgatóság
Szöveg: Dr. Ducsai Noémi, Semmelweis Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Alumni Igazgatóság
Az eseményt támogatta: