A Harmónia Szalon következő alkalmán az Anima Musicae Kamarazenekar kalauzolta el a közönséget a kamarazene különleges világába. Az est házigazdája Banai Sára volt, aki a zenekar tagjaival beszélgetve a műfaj történetét és fejlődését, valamint a közös muzsikálás szépségeit és kihívásait is közelebb hozta a közönséghez.
A kamarazene története szorosan összefonódik a hangszerek fejlődésével. A barokk korban még elsősorban kisebb hangszeres együttesek muzsikáltak együtt, a műfaj pedig a bécsi klasszika idején teljesedett ki igazán. Mozart jelentős szerepet játszott a vonósnégyes és a zongoratrió kiteljesítésében, amelyet később Schubert vitt tovább. A romantika korszakában a zenei formák még érzelmesebbé és kifejezőbbé váltak, a 20. században pedig a hangszeres és zeneszerzői változások új irányokat nyitottak meg a műfaj előtt.
A kamarazenélés egyik legfontosabb sajátossága, hogy karmester nélkül is működik: a zenészeknek folyamatosan figyelniük kell egymásra, alkalmazkodniuk kell a másik játékához, és közösen kell kialakítaniuk az egységes zenei kifejezést. A próbák során olykor eltérő elképzelések is találkoznak, ezek azonban idővel összeérnek. A művek hosszú közös munka során érlelődnek, és akár egy hosszabb kihagyás után is új értelmezést nyerhetnek.
Az est során a basszus meghatározó szerepe is szóba került. A mély szólam teremti meg azt az alapot, amelyhez a többi hangszer igazodik. „Mindig a basszus a főnök” – hangzott el a beszélgetés során. Banai Sára humorosan a zenészek közötti összhangra is kitért:
„A bőgősök és az ütősök között mindig jó a hangulat.”
A beszélgetést változatos zenei összeállítás kísérte: az estet Mozart Kis éji zene című műve nyitotta meg, majd a résztvevők hallhatták játszani az együttest különböző felállásokban. Felcsendült többek között hegedűduó is, de halhattak trió, kvartett és kvintett formációt is. Az est zárásaként Luigi Boccherini Egy éjjeli őrjárat Madridban című programzenéje hangzott el, amely egy különleges zenei életképet idézett meg.
Az Anima Musicae Kamarazenekar közös története legalább annyira izgalmas, mint az általuk megszólaltatott művek. A 2010-ben alakult együttes az évek során kisebb küzdelmeket és nagy sikereket egyaránt megélt. Két évvel ezelőtt még a megszűnés lehetősége is felmerült, végül azonban minden tag megtalálta a módját annak, hogyan folytathatják a közös munkát. Ma valamennyien egyéni vállalkozóként dolgoznak, és saját feladataik mellett a zenekar működéséhez szükséges háttérmunkát is ellátják. Kapcsolatuk sok tekintetben egy családéhoz hasonlít: mindenkinek megvan a maga szerepe, de a közös cél ugyanaz.
Bár fiatalon még úgy gondolták, hogy a zenélés önmagában biztosíthatja a jövőjüket, az évek során megtapasztalták, hogy a klasszikus zenei pályához számos egyéb körülménynek is össze kell állnia. Elhivatottságuk azonban töretlen: továbbra is a zenéért állnak színpadra.
A zenészek szerint biztató, hogy a fiatalabb generációk körében is egyre nagyobb nyitottság mutatkozik a klasszikus zene iránt. A változó világban pedig az együtt zenélés értéke is felértékelődik: az egymásra figyelés, az alkalmazkodás és a közös alkotás olyan élményt teremt, amely túlmutat a hangszerek megszólaltatásán.
További rendezvényfotók a Semmelweis Alumni Facebook oldalán érhetőek el.
Szöveg: Zs. Tóth Anna, Semmelweis Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Alumni Igazgatóság
Fotó: Lipták Zoltán, Semmelweis Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Alumni Igazgatóság
Ha érdekesnek találta, ossza meg!